2022. október 1., szombat

Hogy vagy, régi ismerős?

Az egyik településen falunap, a másikban főzőverseny, a harmadikban valamilyen termény betakarításához kötődő ünnep és mind tömeges. Mi a titkuk ezeknek a rendezvényeknek? – tehetjük fel a kérdést, pláne, hogy az események szinte egyidőben zajlanak egymás melletti falvakban, kistelepülésken, amelyek kapcsán rendre azt állapítjuk meg, hogy fogy a lakosságuk. Mi élteti, mi mozgatja ezeket a kis költségvetésű helyi és nagyon egyszerű össznépi megmozdulásokat?
A válasz nem egyszerű, de azt hiszem, valahol az összetartozás élményében, a hazajárás boldogságában, a szülőföldhöz való kötődésben keresendő. Ha egy kicsit kérdezősködünk és körbenézünk egy falunapon, azt tapasztaljuk, hogy szinte mindenki helybéli, onnan elszármazott, esetleg a szomszédos településről való, vagyis olyan személyek, akik valamilyen oknál fogva kötődnek oda. Nem a felkínált programok, a neves fellépők vonzzák őket, hanem sokkal inkább a valaki ismerőssel való találkozás, a külföldre költözöttekkel való viszontlátás esélye, az együtt töltött idő lehetősége. Elég csak tenni egy sétát a helyszínen, a testtartásokból, az ölelésekből kiolvasni, a sörözgető társaságok hangviteléből hallani, hogy nem most ismerkednek, hanem végre újra találkoznak, és annak örülnek ilyen nagyon. Lépten-nyomon érezni, hogy a népünnepély sikerességéért az adott település jelentős része heteken át dolgozott, vagyis szívüket, lelküket beletették abba, hogy a legfontosabb rendezvényükön mindenki jól érezze magát.

Elég csak tenni egy sétát a helyszínen, a testtartásokból, az ölelésekből kiolvasni, a sörözgető társaságok hangviteléből hallani, hogy nem most ismerkednek, hanem végre újra találkoznak és annak örülnek ilyen nagyon.

Újabban divat szalmából vendégköszöntő, tájékozódást segítő figurákat készíteni, hogy az esetleg messziről jöttek már a falu határában tudják, merre kell majd menniük, hol látják őket szívesen. Az oromhegyesi traktorfesztiválra így készültek henger alakú szalmabálából traktorok, vagy legutóbb az Oromiak Világtalálkozóján így fogadta a vendégeket Rozi és Pisti, a két szalmabábú, és azok szintén szalmából megformázott gyermekei. Volt, aki kitalálta őket, volt, aki szalmát adott hozzá, voltak lelkes asszonyok, akik ruhát varrtak nekik, volt, aki felöltöztette, a helyére tette őket, vagyis összefogásban születtek ők. Falunapokon a helyszínt is mindig közösen díszítik fel, már napokkal előtte elkezdik a színpad, a kocsmasátrak, az asztalok, a padok felállítását, rend szerint valahol a falu központjában, vagy a futballpályán. Olyankor a helyi közösségek, a kézimunkacsoportok, a népdalcsoportok, az ilyen-olyan helybéli egyesületek mind hozzátesznek valamit a rendezvényhez, hiszen közös a céljuk, mégpedig, hogy mindenki jól érezze magát náluk, vagyis, hogy kiváló házigazdák legyenek és a hírüket messzire vigyék. Főleg saját maguknak, a saját örömükre, a falujuk lakosságának akarnak kedveskedni, szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget adni, de mindig akadnak máshonnan érkezők is. Egy-egy falunapon, fokhagyma- vagy tökfesztiválon, szárma, vagy halászléfőző versenyen nem is az a lényeg, hogy kik lesznek majd a fellépők, vagyis, hogy milyen programmal csalogatják a vendégeket, hanem az, hogy találkozni lehet a falu minden korosztályával. Egyeseket majd a sörsátrak vonzanak, mások a fellépőkre kíváncsiak, a kicsiket meg majd biztos a körhintánál és a cukrossátraknál lehet megtalálni. Mindenhol azt is remélik, és nem alaptalanul, hogy az ilyen események hazacsalogatják a messzire költözötteket. Így is, úgy is jönnének a nyáron, de ha már van egy olyan népünnepély, amelyen szinte mindenkit egy helyen meg lehet találni, akkor sokan most már ahhoz igazítják a hazalátogatásukat.

A helyben maradottaknak ugyanúgy nagy élmény a falunap. Őket abban erősíti meg, hogy közös erővel mindenre képesek, hogy elegen vannak ahhoz, hogy összefogással olyan rendezvényt hozzanak létre szinte a semmiből, amely hónapokig lelki táplálék lesz majd mindannyiuknak.

Tudják, hogy hajnalokig lehet majd beszélgetni, iszogatni a régi ismerősökkel, meg lehet látni, milyen művelődési csoportok működnek a faluban, hiszen úgyis fellépnek, és végre tényleg ki lehet kapcsolódni. Fel lehet majd eleveníteni a régi csínytevéseket, el lehet mesélni, kinek hogy alakult az élete, mi történt az elmúlt időszakban. A helyben maradottaknak ugyanúgy nagy élmény a falunap. Őket abban erősíti meg, hogy közös erővel mindenre képesek, hogy elegen vannak ahhoz, hogy összefogással olyan rendezvényt hozzanak létre szinte a semmiből, amely hónapokig lelki táplálék lesz majd mindannyiuknak. Pontosan tudják a szorgos asszonyok, hogy a nagy gonddal elkészített vendégváró süteményeik, kalácsaik ízére még sokáig emlékeznek majd a résztvevők, és a férfiak méltán lehetnek büszkék arra, mennyit pakoltak, fúrtak, faragtak, mire minden készen állt az ünnepre.

Fotó: Molnár Edvárd


A varázslatot, azt hiszem, az együttlét adja. A falunapok, a kis helyi megmozdulások azt üzenik, élet van a településen, erő van az ottani közösségben, és hogy egy parányi faluban is lehet kiválóan szórakozni, szórakoztatni.