2022. szeptember 28., szerda

Aranypecsétes államiság

Magyarország idén ünnepli az Aranybulla kibocsájtásának 800. évfordulóját. Az ország történelmi fővárosaként és a kortörténeti dokumentum egykori kiadásának helyszíneként Székesfehérvár Önkormányzata emlékévet hirdetett 2022-re. A Székesfehérvári Királyi Napok elnevezésű összművészeti fesztivált, amit Szent István ünnepe köré szerveznek, idén szintén az évforduló jegyében rendezik meg. A programsorozatot augusztus 12-én Az Élet pecsétje – Rege az Aranybulláról című dramatikus történelmi játék nyitja meg. A fesztivál kiemelkedő eseményére az augusztus 19-e és 21-e között megrendezendő Koronázási Ünnepi Játékok során kerül sor. A rendezvénysorozat keretében egyébként Székesfehérvár központjában gólyalábasok, zenészek és tűztáncosok szórakoztatják majd az érdeklődőket, lesz kártyavetés, szerencsecédula-jóslás, valamint hagyományőrző csapatok harci bemutatót tartanak. Az Aranybullára való emlékezés nem véletlen, hiszen a magyar államiság egyik legfontosabb dokumentumáról van szó, amely több szállal kötődik Szent István királyunk augusztus 20-ai ünnepéhez.

Az Aranybulla II. (Jeruzsálemi) András (uralkodott 1205 és 1235 között) királyunk által kiadott aranypecséttel ellátott okirat. II. András arról nevezetes, hogy 1217-18-ban a Szentföldön részt vett az V. keresztes hadjáratban, valamint uralkodása alatt történt a Bánk bán-féle összeesküvés. Nevét mégis az utókor leginkább az Aranybulla kiadásával köti össze. Tegyük hozzá, hogy maga az uralkodó valószínűleg nem volt annyira büszke eme tettére, hiszen arra egy palotaforradalom után került sor, miután magára haragította a királyi szervienseket, várjobbágyokat és várnépeket, valamint az egyházat is sikerült az ellenállók pártjára állítania. II. András ugyanis várbirtokokat, várakat, ispánságokat, sőt egész vármegyéket adományozott örökölhető birtokként híveinek, főként németeknek. Így annak érdekében, hogy az uralkodó becsületes szolgálattal elnyert birtokot többé ne vehessen el, a királlyal elégedetlen csoportok szövetkeztek és kiharcolták az Aranybulla kiadását. A dokumentumot egyébként annak idején hét példányban adták ki, az utókorra sajnos azonban egy sem maradt fenn. Az Aranybulla hiteles szövegét I. (Nagy) Lajos királyunk 1351. évi átiratából ismerjük. II. András egyik kétoldalas aranypecsétje is fennmaradt, épp olyan, amilyen az 1222-es Aranybullán függhetett egykoron. Mind a szöveget, mind a pecsétet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi.

Az Aranybulla függőpecsétje (Wikipedia.org)

A későbbiekben az Aranybullára úgy tekintettek, mint az első magyar írott alkotmányra, azért, mert a dokumentum az uralkodó és a kiváltságokkal rendelkező nemesség egyességével született meg. Egy olyan oklevél ez, amely korlátozta az uralkodó addig Istentől eredeztetett jórészt korlátlan hatalmát, valamint elismerte és rögzítette a középkori értelemben vett szabadságjogokat. Emellett az Aranybulla a magyar parlamentarizmus történetének is egyik kiemelkedő dokumentuma. Mindjárt az első cikkely ugyanis kimondja:

„Rendeljük, hogy évenként a szent király ünnepét hacsak némí súlyos foglalkozás vagy betegség által nem akadályoztatunk Székesfehérvárott tartozunk megülni. És ha mi jelen nem lehetünk a nádor kétségkivül ott leszen helyettünk s képünkben meg fogja hallgatni az ügyeket. Minden nemesek, tetszésök szerint, szabadon oda gyülekezzenek.”

Az augusztus 20-án megtartott székesfehérvári gyűlések a későbbi országgyűlések előképe, a magyar parlamentarizmus kialakulásának egyik első állomása. Az Aranybulla legismertebb passzusa azonban minden bizonnyal a 31. cikkelye, amely a méltán híres ellenállási záradékot foglalja magában.

„Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké” – szól az ellenállási záradék.

E szerint, ha valamely király megszegné az Aranybullában rögzített előírásokat, a nemesség joga, hogy ellenállást szervezzen ellene. Ehhez hasonló záradék található az 1215-ben kiadott angol Magna Carta Libertatumban is, de az, hogy a Földnélküli János által kiadott dokumentum mekkora hatással volt az Aranybulla megszületésére, ma is vita tárgya a történészek körében.

Bár az Aranybullát már saját századában is többször módosították és kiegészítették, hosszú évszázadokra meghatározta a magyar politikai és jogi gondolkodást. Werbőczy István nádor 1514-ben megírt Tripartitum vagyis Hármaskönyv címen ismert szokásjogi gyűjteményében is gyakran hivatkozott a II. András által kiadott dokumentumra és ellenállási záradékára. Az 1687-es pozsonyi országgyűlésen azonban, amely a Királyi Magyarország utolsó rendi országgyűlése volt, a nemesek lemondtak az Aranybullában biztosított ellenállási jogukról. Történt mindez akkor, amikor I. Lipót hadai kezdték Magyarországról kiszorítani az oszmánokat, és többek között visszafoglalták Budát. Az osztrák seregek árnyékában a magyar nemesség már nem képviselt oly félelmetes erőt, mint II. András korában, amikor kemény kompromisszumra tudták bírni az uralkodót. Annyit azonban mégis elértek, hogy az ellenállási jogról való lemondásért cserébe I. Lipót megerősítette a Magyar Királyság állami önállóságát és rendi alkotmányát. Mondanunk sem kell, hogy ez a mozzanat volt a Habsburg uralom alatt lévő Magyarország legfőbb konfliktusainak alapkérdése. Míg a valós hatalmat birtokló Habsburgok minden rendi szervezkedést azzal utasítottak el, hogy a magyar nemesség lemondott az ellenállás jogáról, addig az elkövetkező korok ellenállói, szabadságharcosai éppen az ország önállóságának és rendi alkotmányának betartását kérték számon a Habsburgokon.

Az Aranybulla is tehát Szent István törvényeihez, intelmeihez, a 12. ponthoz hasonlatosan a magyarság egy olyan dokumentuma, amely nélkül nem érthetjük meg több, mint ezeréves történelmünket. Rendelkezései nagy társadalmi mozgások eredménye, amelyek aztán a következő évszázadok dokumentumaiban is visszaköszönnek. Egyszóval az Aranybulla is egyik tartóoszlopa annak a nagy műnek, amelyet a mai Magyarországként ismerünk. Éppen ezért augusztus 20-án Szent István király mellett a 800 éves Aranybulláról is érdemes megemlékeznünk.