2024. április 19., péntek

A győri koponyaereklye bizonyítottan Szent Lászlóé

Több magyar uralkodó csontjait azonosították az SZTE kutatói

A székesfehérvári osszáriumban őrzött csontok közül több magyar uralkodó földi maradványait azonosították. Közülük egy király nevét konkrétan is közölte a sikerről beszámoló közlemény, Szent Lászlóét. A szenzációsnak mondható hír szerint az archeogenetika új tudománya eszköztárával sikerült igazolni, hogy a Győrben őrzött Szent László-herma koponyája magáé a szentként tisztelt magyar lovagkirályé. Egyes történészekben megfogalmazódott korábban a gyanú, hogy egy 15. századi tűzvész után kicserélhették a csodatevő erejéről is ismert koponyaereklyét, ez az elmélet azonban most cáfolatot nyert. Az is kiderült egyúttal, hogy a 11. században élt uralkodó, az anyai ágon lengyel felmenőkkel rendelkező Szent László keleti genomja megegyezik a magyar honfoglaló elitre jellemző komponenssel.

Az SZTE közkapcsolati igazgatósága által jegyzett közleményben azt írja, hogy Neparáczki Endre, a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatócsoportjának igazgatója, az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Biológia Intézet Genetikai Tanszékének munkatársa vezetésével folyó projekt során sikerült bizonyítani, hogy a székesfehérvári osszáriumban (csonttárban) Árpád-házi királyok földi maradványai találhatók.

A napokban fejeződött be azoknak a koponyáknak a vizsgálata, amelyeket az SZTE munkatársai a Székesfehérvári Középkori Romkertből szállíthattak el Szegedre. A csontmaradványokat visszajuttatják a székesfehérvári osszáriumba.

Neparáczki Endre közölte, az osszáriumban több mint kilencszáz ember csontmaradványa található összekeveredve. Az SZTE-n vizsgált négyszáz emberi maradványból DNS-mintát vettek. A kutatók célja, hogy – ezeket a mintákat a korábban meghatározott profilokkal összevetve – több magyar uralkodót is azonosítsanak. A csontokat szénizotópos kormeghatározásnak is alávetették, így kiderült, a székesfehérvári sírhelyet a 9-től a 16. századig használták temetkezésre.

A szegedi tudósok vizsgálatának biztos kiindulópontja a korábban megtalált III. Béla király DNS-mintája volt. Ennek segítségével sikerült feltérképezni az Árpád-házi rokonokat. Eddig Antiókhiai Anna (1154–1184), III. Béla magyar király első feleségének csontjait, valamint Szent László király (1040–1095) földi maradványait – melyek a Győri Egyházmegye által őrzött Szent László-hermából származnak –, továbbá Halicsi Endrét (1210–1234), II. András magyar király harmadszülött fiát azonosították.

A kutatók Corvin Jánostól (1473–1504), Mátyás király (1443–1490) fiától és unokájától, Kristóftól (1499–1505) is rendelkeznek DNS-mintával, ezért már csak néhány lépésre vannak attól, hogy Mátyás király földi maradványait is azonosíthassák. Árpád-házi Mária nápolyi királyné (1257–1323) koponyája vizsgálata után pedig kiválaszthatók lesznek a csontkamra leletei közül az Anjou-királyok maradványai is. Ehhez azonban a kutatóknak Nápolyba kell utazniuk, hogy az ottani uralkodói sírokból mintát vegyenek.

A székesfehérvári osszáriumbeli csontmaradványok vizsgálatának célja egyrészt, hogy méltó sírhelyet kaphassanak egykori uralkodóink, másrészt, hogy – az összegyűlt információk feldolgozása alapján – jobban megismerjék a magyar uralkodókat. A szegedi kutatók ugyanis minden koponyát beszkenneltek, és ennek alapján arcrekonstrukciót készítenek. Mivel a DNS-információ a szem- és hajszínt is magában hordozza, az érdeklődők hamarosan egy VR-szemüvegen keresztül szembe nézhetnek több Árpád-házi uralkodóval is – írja a közleményben.

Neparáczki Endre archeogenetikus már július végén nyilatkozott arról, hogy sikerült bizonyítani a Szent László-herma koponyaereklyéjének a hitelességét, ebben a hónapban jelent meg ugyanis az erről szóló tudományos cikkük a Journal of Genetics and Genomics című nemzetközi szakfolyóiratban, és amint azt már Neparáczkitól korábbról is tudhatjuk, csak akkor hajlandó a konkrét eredményekről nyilatkozni, miután azokat hitelesítette egy elismert nemzetközi szakfolyóiratban való megjelenés.

A Győrben őrzött koponyaereklye első átfogó tudományos vizsgálatát 2017-ben végezték el, de akkor nem sikerült bizonyítani az ereklye hitelességét. Most a Neparáczki vezette kutatócsoport foggyökérből egy speciális, roncsolásmentes eljárással 2021. június 4-én vett mintát, amiből a korábbi információkkal szemben a szent király genetikai örökítőanyaga olyan kiváló minőségben és nagy tisztaságban megőrződött, hogy a szekvenálást és az elemzéseket egy ma élő ember genomvizsgálatához hasonló magas felbontással lehetett elvégezni – közölte július 28-án a munkát végző kutatócsoport kommünikéje. Ezt követően a kutatók összehasonlították egymással az eddig feltárt Árpád-házi maradványok teljes genomját, hogy megállapítsák az egyének között fennálló rokonsági viszonyokat. A vizsgálat Szent László és III. Béla között ötödfokú rokonságot mutatott ki, ami pontosan megfelel a tényleges rokoni kapcsolatuknak, és ezzel visszaigazolódott az is, hogy a Székesfehérváron a 19. században feltárt királysírban valóban III. Béla nyugodott, és nem Könyves Kálmán, amint azt egyes történészek föltételezték. (Ez a még Kásler Miklós által elindított génvizsgálat mint kiindulópont kulcsfontosságú jelentőségű volt az Árpád-házi királyok maradványainak archeogenetikai vizsgálatában.)

A genomelemzések egyértelműen jelezték, hogy Szent László genomja jóval magasabb keleti, ázsiai örökséget tartalmaz, mint a többi királyi családtagé, akikben a dinasztikus házasságok során ez már kimutathatatlan szintre hígult. Így például III. Bélának és az unokájának genomja már a mai magyarokéhoz és horvátokéhoz hasonlít a legjobban – írta a további eredményekről a Magyar Nemzet.

Neparáczki Endre erről a Magyar Demokratának adott interjúban a következőket mondta: „ A legnagyobb felbontású elemzések azt mutatták, hogy Szent László genomjának keleti összetevője megegyezik a kutatócsoport által nemrég azonosított, a honfoglaló elitre jellemző komponenssel, amely körülbelül 15 százalékát teszi ki a lovagkirály genomjának. Ez az eredmény alátámasztja az Árpád-ház, más szóval Turul-nemzetség és a honfoglaló elit közös származását, és cáfolja azt az egyes történészek által felvetett lehetőséget, miszerint az Árpád-ház idegen származású uralkodócsalád lett volna, amelyet egy külső hatalom ültetett a honfoglaló magyarok élére.”