2024. március 28., csütörtök

A frissen sütött kenyér magyarságunk jelképe

Keviben harmincadik alkalommal volt kenyérszentelő

Vasárnap Keviben igazán családias hangulatú kenyérszentelő ünnepséget tartottak, immár harmincadik alkalommal. A résztvevők a Móra István Magyar Művelődési Egyesület székháza elől indultak el a szentmisére, amelyen Kormányos Zoltán helybéli plébános megszentelte az új kenyeret. Az ünnepi ceremóniát a fogatos kocsik hagyományos felvonulása követte, majd pedig a művelődési egyesület székházában alkalmi műsor és fogadás várta a felvonulókat.

A kultúrműsor résztvevőit Perpauer Attila, az egyesület vezetője üdvözölte. Beszédében kiemelte többek között, hogy a hagyományokat nemcsak ápolni és gondozni kell, hanem nap mint nap élni kell őket, mert ezek biztosítják azt, hogy az adott közösség megmaradjon és továbbfejlődjön.

– Nem mindennapi szervezés előzte meg ezt a napot, mert a járvány után újra kellett gondolni az ünnepeinket, közösségünket és azok megtartó erejét – fogalmazott Perpauer Attila, és rámutatott arra, hogy ékes példája a megtartó erőnek, hogy harmincadszor tudták megtartani a kenyérünnepet Keviben.

Fotó: Horváth Zsolt

Fotó: Horváth Zsolt

– A korona és a frissen sütött kenyér magyarságunk jelképe, mélyen a hagyományainkba nyúló motívumokon alapszik. A kenyér, a korona, a lovasok felvonulása mutatja e közösség ragaszkodását a nemzeti értékeinkhez. A mindennapi kenyér jelképesen és fizikálisan is megélhetésünket segíti elő. A verejtékes munkával elültetett, gondozott és végül betakarított gabona adja az éltető erőt, mely a betevő falatot jelenti. Ugyanakkor jelkép is, népünk vallásosságát, a gyökereinkhez való ragaszkodást jelenti, és tartást ad a mindennapjainkban – hangsúlyozta az egyesület vezetője.

A kenyérszentelő ünnepségen Czegledi Rudolf, Zenta község polgármestere mellett jelen volt Burány Hajnalka, a Vajdasági Magyar Szövetség tartományi képviselője is, aki napilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy nemcsak képviselőként, hanem vajdasági magyarként is fontos számára a hagyományok ápolása. Úgy fogalmazott, hogy kisebb közösségekben még nagyobb jelentősége van ennek, mert az itt élők ezekhez az ünnepi alkalmakhoz tudják kapcsolni a lényegesebb eseményeket.

– Nagyon fontos, hogy itt vagyunk, és együtt vagyunk, mert a szentmise a lélek számára balzsam, éltető erő. Kisebb közösségekben pedig még inkább érzem ennek a súlyát, mint a nagyobbakban – jegyezte meg a tartományi képviselő.