2022. szeptember 26., hétfő

Civilizációk hanyatlása

Donald Trump volt amerikai elnök az egyesült államokbeli Dallasban, az Amerikai Konzervatív Unió (CPAC) nagyszabású nyári konferenciáján felszólalva úgy vélte, hogy országa „hanyatlásnak indult”, a gazdaság „összeomlóban van”. Véleménye szerint lépéseket kell tenni az energiaárak mérséklése érdekében, mert az USA nagy energiaexportőrből odáig süllyedt, hogy lassan Venezuelától kell segítséget kérni. Természetesen elsősorban kampányrendezvényként tekinthetünk az eseményre. A hangneme is jellemzően az amerikai kampányrendezvények stílusához igazodott, jó adag trumpizmussal fűszerezve. Amellett azonban, hogy az ilyenkor szokásos, a politikai ellenfeleket kritizáló hangnemet ütött meg, Trump a maga nyers stílusában ecsetelte a hanyatlás jeleit mutató birodalom ismérveit. Történelmünk civilizációk felemelkedéséről és bukásáról szólt eddig is. A háttérben azonban különféle okok azonosíthatóak. Egy-egy civilizáció hanyatlásának azonnali okaként a társadalom számára elengedhetetlen erőforrás elvesztése vezethet hanyatlásához. A civilizációk evolúciójáról szóló különféle tanulmányok szoros összefüggést mutatnak ki a bőséges és olcsó energia jelenléte és a társadalom összetettsége között. Egy-egy olyan társadalomnak, amely a bőséges energia kihasználásával nagymértékben összetetté vált, az energiaválság kontextusában többszörös kényszerrel kell szembenéznie, amely a fenntarthatóságát fenyegeti.

A HANYATLÁS TETTEN ÉRHETŐ

Joseph Tainter, a Berkeley Egyetem amerikai kutatója A komplex társadalmak összeomlása című könyvében bemutatja, hogy egy bizonyos fokú társadalmi összetettséget elérő civilizációk egy ponton túlmenve csak hanyatlani tudnak. Ennek fő oka, hogy a stabilitásuk fenntartására irányuló minden erőfeszítés a komplexitás további növekedését vonja maga után. Joseph Tainter szerint a növekvő összetettség csökkenő hozamokhoz vezet. Azt is ecseteli, hogy az energia és a komplexitás hogyan fonódik össze egy kölcsönös ok-okozati összefüggésben, amely végül a társadalom összeomlásához vezethet.

A történelmi tapasztalatok szerint egy-egy civilizáció hanyatlásának lehetséges okai a természeti katasztrófák, a háborúk, a járványok, az éhínség és az elnéptelenedés, vagyis demográfiai összeomlás. Az összeomlott társadalom a legtöbb esetben nem szűnik meg teljesen, nem tűnik el nyomtalanul. Leggyakrabban visszatér egy primitívebb állapotba, vagy beolvad egy erősebb társadalomba. Gyakorlatilag minden korábbi civilizációra érvényes volt ez. Míg azonban van rá példa, hogy átalakult és felépült – mint Kína esetében –, a maják birodalma, vagy a Húsvét-szigeti civilizáció teljesen eltűntek. A brit birodalom esetében például egy máig tartó fokozatos elhalványulás figyelhető meg. A környezeti változások, az erőforrások kimerülése, a fenntarthatatlan összetettség, a csökkenő társadalmi kohézió, a növekvő egyenlőtlenségek, a kreativitás elvesztése hozzájárulhat a birodalmak összeomlásához. Megfigyelhető azonban, hogy egy-egy összeomlott társadalom, mint például a Római Birodalom hatása emberöltők múlva is meghatározó lehet.

A BIRODALOM VISSZAVÁG

Nem ritka eset, hogy amit néhány évtizeddel, vagy csupán néhány évvel ezelőtt igaznak hittünk – mert a tudomány akkori állása szerint elfogadták, mint a mérvadónak számító kutatók álláspontját –, arról mára kiderült, hogy nem igaz. Az emberi civilizáció kialakulásával kapcsolatos elképzelésekre is igaz lehet ez. Annyi azonban biztosra vehető, hogy emberi civilizáció már sok ezer évvel ezelőtt is létezett. Azt is bizonyosra vehetjük, hogy történelmünk folyamán több típusú emberi civilizáció felemelkedése és bukása zajlott már le. Sőt, ha hinni lehet a történelmi kutatásoknak, akkor egyértelműen kiderül, hogy az emberi civilizációk egymáshoz hasonló, szinte szabályszerű fejlődési pályát járnak be. Felemelkedtek, egy ideig a csúcson voltak, ezután először a romlás jelei mutatkoztak, majd bomlásnak indultak, végül szétestek, összeomlottak és megsemmisültek.

A történelmi tapasztalatokból tudjuk, mi történik az olyan társadalmakkal, amelyek túlnyújtózkodnak az erőforrásbázisukon: az ilyen társadalmak végül elbuknak. A múltbeli kultúrák rendre megfigyelhetően azért kerültek végül a történelem „roncstelepére”, mert elfogytak erőforrásaik.

A maják egy rendkívüli civilizációt építettek asztronómiával, matematikával, szépművészetekkel, építészettel. Mindez azonban nem számított, a civilizáció összeomlásához vezetett, amikor már nem tudtak elég kukoricát termelni. A kukoricáról talán átválthattak volna más, fenntarthatóbb terményekre, olyanokra, amilyeneket a szomszédos népek termesztettek. A kukoricatermesztés azonban úgy tűnik, a maja politikai ideológia meghatározó központi eleme volt. A maja vezetők a terméscsökkenésből kialakuló válságra háborúk elindításával reagáltak. A többi városállam termőföldjei és kukoricája megszerzése lett a cél, abban látták a megoldást gondjaikra. Ezáltal elkerülhetetlenné tették saját hanyatlásukat és a civilizációjuk alapjaiban kódolt bukásukat. A végére pedig esetleg azt lehetne ideírni, hogy ha valaki bármiféle hasonlatosságot vél felfedezni korunk történéseivel, vagy valós eseményekkel, az csupán a véletlen műve lehet.