Mától az unokáink javait fogyasztjuk! Hol áll meg a túlfogyasztás száguldó vonata? Kimerültek a Föld éves erőforrásai! Ilyen és ehhez hasonló hangzatos címek lepték el a médiumokat a túlfogyasztás napján, amely ebben az évben július 28-ára esett, a Global Footprint Network adatai szerint ugyanis a Föld lakossága idén már erre a napra felhasználta a bolygó egész évnyi erőforrásait. A környezetvédelemmel foglalkozó szervezetek ennek kapcsán arra hívták fel a lakosság figyelmét, hogy erre a napra minden évben egyre korábban kerül sor, hiszen amíg a 70-es években decemberben, 1997-ben szeptemberben, 2018-ban pedig augusztusban értük el a túlfogyasztás határát, addig idén már júliusban sor került rá, és amennyiben a jövőben nem változtatunk drasztikusan a hozzáállásunkon, akkor igen nagy a valószínűsége annak, hogy az időpont még korábbra tolódik majd. Az egyre romló tendencia alól egyedül 2020 jelentett kivételt, akkor ugyanis a koronavírus-járvány következményeként nyertünk néhány hetet azzal, hogy az emberiség egy része hónapokon át jelentős mértékben csökkentette a Föld erőforrásainak felhasználásával járó aktivitásait. Azt persze már akkor is tudtuk, hogy mindez nem fog sokáig tartani, hiszen ki ne ábrándozott volna arról közülünk, beleértve talán még a legelvetemültebb környezetvédőket és a legszigorúbb környezettudatos magatartást folytatókat is, hogy az életünk minél előbb visszatér a megszokott, vagyis az ún. normális kerékvágásba. Az már más kérdés, hogy vajon minden ugyanolyan lett-e, mint amilyen korábban volt, vagy csupán igyekeztünk ahhoz hasonlóvá tenni, a korábban megszokott életmódunk és életritmusunk minél több elemét átmentve a múltból a jelenbe, sőt ezáltal a jövőbe is, olyan szempontból azonban mégsem tekinthető igazán relevánsnak, hogy nem tanultunk abból, ami zajlott körülöttünk, vagy ha tanultunk is, nagy valószínűséggel nem eleget.
Örök kérdés azonban, hogy mit tehetünk mi egyénként az ilyen globális szintű ügyek érdekében, ha a társadalom nem tud vagy nem akar reagálni egy-egy ilyen világméretű problémára, vajon egy fecske csinálhat-e nyarat azzal, ha változtat a hozzáállásán, és elkezd másként gondolkodni, másként cselekedni, illetve ezáltal talán másoknak is példát mutatni a környezetében élők számára.
A szakemberek szerint igen. A Természetvédelmi Világalap magyarországi szervezete a mostani világnap alkalmából kiadott közleményében éppen annak fontosságát emelte ki, hogy mielőbb fel kell ismerni, az emberiség hosszú távon csakis akkor boldogulhat, ha a mértéktelen fogyasztását valóban csökkenteni tudja, és ehhez szerintük valamennyien jelentős mértékben hozzájárulhatunk személyes döntéseinkkel. És hát valljuk be, ilyen szempontból bizony nem állunk túl jól, azt is mondhatnánk, jócskán van még hová fejlődnünk! A fogyasztói társadalom ugyanis mindennek éppen az ellenkezőjét igyekszik nap mint nap belénk sulykolni, miközben magunk is hajlamossá válunk megfeledkezni arról, hogy sok esetben nem is lenne szükség különösebben nagy erőfeszítésekre meg lemondásokra a változások eléréséhez, csupán némi tudatosságra és egy kis odafigyelésre.
Néhány évvel ezelőtt az egyik magyarországi nyári fesztiválon igen látványos, mondhatni, kifejezetten impozáns környezetben ismerkedhettek meg a fiatalok azzal, miként takarékoskodhatnak egy háztartáson belül a leghatékonyabban a különféle erőforrásokkal. Azok, akik eredményesen oldották meg a játékos feladatokat, értékes ajándékokat kaptak, azok, akik nem, hasznos tapasztalatokat szereztek, közben pedig minden résztvevő számos olyan információt raktározott el magában, amelyek később, éles helyzetekben minden bizonnyal az egyéni döntéseiket is jelentős mértékben befolyásolják.
Lám, ilyen egyszerű! Talán valahol itt kellene elkezdeni nekünk is ezt a folyamatot, megtalálva a módját annak, hogy miként lehet az ilyen típusú információkat – akár formális, akár nem formális környezetben – minél természetesebb módon átadni a felnövekvő generáció tagjainak, úgy, hogy minél korábban beépüljenek a gondolkodásukba, és egy idő után már magától értetődő részét képezzék a mindennapjaiknak. Aztán meg ki tudja, lehet, hogy éppen ők lesznek azok, akik figyelmeztetik szegény nagymamát meg nagypapát, hogy ne aludjon egész éjszaka a tévé mellett; kapcsolja ki a ventilátort, ha kiszalad a konyhába, és aztán a fél délelőttöt ott tölti; ne fűtse be huszonnyolc fokra a lakást, ha utána ki kell szellőztetnie, nehogy rosszul legyen; vagy egészen egyszerűen ne essen túlzásokba, ha fogyasztásról, sőt akkor sem, ha bármi másról van szó.
