2022. szeptember 26., hétfő

Hiába félünk, lépni kell

A kisvizek egyre kisebbek, az aszályok hosszantartóbbak, és mindez gyakoribb, szinte rendszeres lesz

Szakállas vicc... A borúlátó mondja, hogy ez már rosszabb nem lehet, mire a derűlátó megállapítja: lehet! A vízügyeink ennek a vészjósló derűlátónak a meglátása alapján alakulnak. Tehát jó lesz odafigyelni arra, amit mondott. Ennek alátámasztása végett időzzünk el egyik-másik vízmércénél, és vegyük elő a számadatokat, mert azok reálisak.

Megszokott dolog, hogy a Duna vízszintje az újvidéki vízmércén júliusban nagyjából +100 körül alakul. Egy-két arasszal több vagy kevesebb is belefér még a képbe. Ugyanakkor ritkaságszámba megy, hogy a még június közepén százasra álló víz, amely július közepéig kitartott ezen a szinten, gondol egyet, és elindul lefelé. Méghozzá nem is akárhogy, hanem határozottan centizve két hét alatt úgymond lenullázódik. Adott esetben a nulla nem a semmit jelenti, hanem a mérce nullpontjáról van szó. Vízügyekben ugyanis a nullánál is lehet lejjebb, az alatt is van folyó. Adott esetben azonban az a figyelmeztető, hogy Felső-Dunán sehol sem mutatkozik áradás jele, a Közép-Dunán is csupán egy vérszegény nekirugaszkodásra futotta a folyónak, és egy alig észlelhető vízszintemelkedés után további apadás várható. És tart ez mindaddig, amíg a Felső-Duna nem küld jelentős víztömegeket. Mert a mellékfolyókban sincs víz.

Katasztrófaturizmus a Hármas-Körös partján (Fotó: Szendőfi Balázs/Budapest Halai)
Katasztrófaturizmus a Hármas-Körös partján (Fotó: Szendőfi Balázs/Budapest Halai)

A hazai hidrometeorológiai intézet adatai szerint ugyanis a Duna vízhozama Bezdánnál nagyjából 1150 köbméter körül alakul, Gombosnál pedig ennél 300-zal több, ami azt jelenti, hogy ennyi vizet hoz a Dráva. Csupán a tisztánlátás végett mondjuk, hogy az 1965. évi nagyvíz alkalmával a gombosi becsült vízhozam 9290 köbméter volt.

Ami azonban leginkább figyelmeztető, az a szomszédban történik, márpedig tájaink nagy folyói mind egy szálig a szomszédból hozzák a vizet. Ha ott nincs, nálunk sem lesz. Történik most is, és már több mint egy hónapja tart, hogy a Tiszán több helyen is megdőlt a legkisebb víz rekordja. Ez azt jelenti, hogy a hivatalos adatgyűjtés kezdete óta nem mértek alacsonyabbat. Az egyik ilyen helyszín a kiskörei tározó, amelynek alvize alulmúlt minden eddigi értéket. Ez elsősorban az alacsony vízhozam következménye, de közrejátszik az is, hogy a duzzasztókat a felvíz szintjének a biztosítása végett alakították ki. A törökbecsei gátnak is ez a szerepe, csakhogy itt a Duna visszaduzzasztása némileg kedvezőbb képet fest, a gát pedig magasan tartja a felvizet, és ennek hatására úgy tűnik, hogy még Szegednél van elég víz a mederben. Ez persze csak látszat, a Tisza vízhozama Szegednél nagyjából 130 köbméter, ami kevés. De ha már a duzzasztóknál tartunk, vessünk egy pillantást a Hármas-Körösön a Békésszentandrásnál levő gátra! Itt az a kirívó, hogy a folyó az alvízen szinte megszűnt, és tömegesen járnak partjára a katasztrófaturizmusnak hódolók.

Halál a holtágban (Fotó: Lustyik Gábor)
Halál a holtágban (Fotó: Lustyik Gábor)

Tehát kevés vízzel érkezik a Duna, keveset tesz hozzá a Dráva, a Tiszában és mellékfolyóiban is kevés a víz. A gyászos összképhez hozzájárul, hogy a Száva is vérszegény, Mitrovicánál a vízszint alig arasznyival van a mindenkori legalacsonyabb felett. És ha már végigtetveztük a nagy folyókat, kerüljön ide, hogy a Nagy-Morava is megközelítette a mindenkori legalacsonyabb szintet! Mindezek ismeretében ki kell mondani, hogy a Duna öt legnagyobb mellékfolyója közül négyen olyan rossz a helyzet, hogy rosszabb már nem is lehet. Hacsak a derűlátó nem állapítja meg másként.

Munkatársunk, Lustyik Gábor halőr a Hármas-Körös mélységét ellenőrzi (Fotó: Szendőfi Balázs/Budapest Halai)
Munkatársunk, Lustyik Gábor halőr a Hármas-Körös mélységét ellenőrzi (Fotó: Szendőfi Balázs/Budapest Halai)

A még rosszabb helyzetért azonban nem kell messzire menni. A részletes felsorolástól most eltekintünk, meg aztán hosszú is lenne a lajstrom. Annyi azonban ide kívánkozik, hogy holtágak és tározók egész sora száradt ki ebben az időszakban. És éppen ez az, ami felveti annak gondolatát, hogy félni korábban kellett volna, de lépni sem ártott volna előbb. A holtágak újjáélesztéséről, kotrásáról és nagyvizek alkalmával való fájdalommentes feltöltéséről van szó. A végsőkig leegyszerűsítve: a nagyvizes időszakokban az árhullámok csillapításával olyan vízkészleteket tudnánk létrehozni, amelyeket eltehetnénk, akár a befőttet. Nem télire, hanem nyárára. A Vásárhelyi-terv újrafogalmazásáról van szó. Ennek gondolatával a szakma már huzamosabb ideje foglalkozik. És amíg ők nem lépnek, addig lesz mitől félni.