2024. március 28., csütörtök

Lépni és cselekedni

Mielőbb megoldást kell találni a verbászi környezetvédelmi problémákra

A verbászi Ökológiai Mozgalom kezdeményezésére közös megbeszélést tartottak az önkormányzat és a környezetvédők képviselői. A napirenden a szennyvíz illegális szállítása és kiöntése mellett az épülettörmelék gyűjtésére alkalmas terület meghatározása és egyéb környezetvédelmi kérdések szerepeltek. A kerekasztal-megbeszélésen Tijana Aleksić, Verbász község alpolgármestere és Ratko Đurđevac, az Ökológiai Mozgalom elnöke mellett jelen volt Ivan Lukin, a községi tanács kommunális ügyekkel megbízott tanácsosa, Siniša Obradović kommunális felügyelő és Alen Bulajić, a Komunalac Közvállalat képviselője.
A megbeszélésen megállapodás született két igen fontos közérdekű, és a polgárok többségét közvetlenül érintő környezetvédelmi probléma mielőbbi megoldásának lehetőségéről: egyik a környezetvédelmet közvetlenül befolyásoló, a városi emésztőgödröket illegálisan ürítő (értsd: feketén dolgozó), majd azok tartalmát utólag ellenőrizetlen területen kiöntésre szolgáló járművek és tartálykocsik mielőbbi felszámolásának kérdése, és az ilyen „szolgáltatást” végző személyek elleni büntetések mértékének drasztikus emelése, a másik pedig a verbászi Milivoj Čobanski utcában lévő illegális épülettörmelék/hulladék-lerakó mielőbbi felszámolása, ugyanis az utcában emiatt teljesen lehetetlenné vált a közlekedés.
Ratko Đurđevac, a „zöldek” vezetője szerint a fenti problémák mellett még több más, a környezedvédelem szempontjából negatív, sőt az egészségre közvetlenül veszélyes gond vár megoldásra:
− A községhez tartozó falvakban nincs kiépített szennyvízelvezető-hálózat, és a jelenlegi helyzet szerint két-három éven belül nem is lesz. Ezért a polgárok kénytelenek ideiglenes megoldáshoz folyamodni és tartálykocsikba üríteni az emésztőgödrök tartalmát. Az ilyen tartálykocsik tulajdonosai feketén és jelentősen olcsóbban végzik a szolgáltatást, mint a munkára felhatalmazott és megfelelő felszereléssel rendelkező Komunalac Közvállalat. A tartálykocsik ürítésének gyakori és eltérő helyszínei, az előírt bizonyítási eljárás és a szimbolikus büntetések csökkentik az ellenőrzési felügyelet hatásait és a büntetéssel történő elrettentés lehetőségét. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az optimális kapacitás elérése érdekében a városi szennyvíztisztítónak további, a jelenlegitől nagyobb mennyiségű szennyvízre van/lenne szüksége – magyarázta Đurđevac.
Szavai szerint a másik égető probléma, hogy az épülettörmelék tárolására szolgáló hulladéklerakó nem tartozik a Komunalac Közvállalat hatáskörébe, így annak rendbeszedése kizárólag a helyi felügyelőség felszólítására történik. A dolog egy ideig úgy-ahogy működött, idővel viszont lehetetlenné vált, hiszen a polgárok nemcsak a bontásból és építkezésből maradt hulladékot hordják ide, hanem a kommunális hulladékot is, ami miatt ezen a területen nagy a bűz és gyakoriak a tűzesetek.
− Amíg a községhez tartozó falvakban nem épül ki a szennyvízelvezető-hálózat, addig el lehet gondolkodni azon a konkrétnak is nevezhető megoldáson, hogy a magántulajdonban lévő tartálykocsikat és szippantókat először vegyék nyilvántartásba, majd kössenek szerződést a Komunalac Közvállalattal, amelyben többek között meghatározzák, hogy a szennyvizet ne akárhol engedjék ki, hanem szállítsák a verbászi szennyvíztisztítóba. Ahhoz, hogy ez mindkét fél számára kifizetődő legyen, úgy gondoljuk, hogy mindehhez a községnek is hozzá kell(ene) járulnia egy bizonyos összeggel, hiszen a tisztítótelepig történő szállítás a nagyobb távolság miatt többe kerül – magyarázta a verbászi környezetvédők elnöke.
A megbeszélésen olyan határozat is született, hogy a vadon létesített szeméttelepnél mielőbb térfigyelő kamerákat kell felszerelni, amelyekkel megakadályozható a szemét és az építkezési törmelék további idehordása, hiszen a felvételen rögzített személyekre súlyos büntetés vár.
A jelenlévők egyetértettek abban is, hogy sürgős beruházásként mielőbb hozzá kell kezdeni a szilárd hulladékok elsődleges leválasztására és utólagos feldolgozására szolgáló infrastruktúra kiépítésébe, ahol gyorsan megtérülnek a beruházott eszközök, és ami egyúttal új bevételi forrást jelent a községnek.