2022. szeptember 28., szerda

A ház, amelynek lelke van

Nagyszülei otthonát alakította át vendégházzá a törökbecsei Szénási Dóra

A nyár jellemzően a szabadságok időszaka, ilyenkor a pihenés és a kikapcsolódás is több szerepet kap az életünkben. Aki üdülésre vágyik, annak az országhatárt sem kell átlépnie, hiszen külföldi utazások helyett itthon is találhatunk helyeket, ahol a nyári melegben felfrissülhetünk, és a jól megérdemelt szabadságunkat kellemesen eltölthetjük. A falusi turizmus egyre népszerűbb Vajdaság-szerte, egyre többen választják kikapcsolódásként ezt a lehetőséget, hiszen a csendes kis vidéki élet teljesen kikapcsolja az embert.

Olyanok is vannak, akik éppen a falusi turizmusban látnak jövedelemforrást, és panziókat, szálláshelyeket nyitnak. A törökbecsei Szénási Dóra mert nagyot álmodni, aztán meg is valósította azt. Amikor a nagyszülei elhunytak, eltökélte, hogy a házuk a családé marad. Miután a gyermekei úgy döntöttek, hogy külföldön próbálnak szerencsét, elhatározta: a nagyszülői házat átalakítja, és vendégházként működteti tovább.

– Nem akartam, hogy ez a ház más kezébe kerüljön, sokat gondolkodtam azon, mire is tudnám kihasználni. A szülőnek a gyermekei a legfontosabbak, mindent megteszünk azért, hogy gyermekeinknek a legjobb nevelést és minőségi életkörülményeket biztosítsuk. Nekem van egy lányom és egy fiam, nyilván előbb-utóbb valószínűleg az övéké lesz ez a ház, de az élet úgy hozta, hogy kimentek külföldre dolgozni. Mivel nem akartam, hogy üresen álljon, kitaláltam, hogy felújítom és vendégházat nyitok. Ennek a háznak lelke van, és ezt meg akartam őrizni. Az volt a célom, hogy az ide látogató vendégek lássák és érezzék, hogy milyen volt valamikor egy ilyen verett falú házban élni, olyan légkört akartam teremteni, mint amilyen a nagyszüleim idejében is volt. Régebben is foglalkoztam turizmussal, ha lehet így fogalmazni. Amikor a gyerekek külföldre költöztek, a férjemmel azt a döntést hoztuk, hogy kiadjuk a két szobát azoknak a turistáknak, akik Törökbecsére látogatnak. Jöttek is Magyarországról és Romániából, nem jött rosszul az a kis plusz bevétel. Végül úgy alakult, hogy évente kétszer-háromszor is jöttek hozzánk vendégek. A Nagyboldogasszony Napok rendezvénysorozat is sok látogatót és árust vonz a városba, sokan nálunk szálltak meg. Innen jött az ötlet, hogy akkor miért ne alakítanám át a nagyszülői házat, és adnám ki családoknak, baráti tarsaságoknak, turistáknak – mesélte a kezdeteket Szénási Dóra.

A felújított udvart is élvezhetik a vendégek (Kancsár Izabella felvétele)
A felújított udvart is élvezhetik a vendégek (Kancsár Izabella felvétele)

Az idő vasfoga nyomot hagyott a házon, Dóra 2017-ben vágott bele a felújításba. Három évig dolgozott Ausztriában idősgondozóként, az ott megkeresett pénzt nagyszülei otthonának tatarozására költötte. A Prosperitati Alapítvány támogatásának köszönhetően sikerült bebútorozni a vendégházat, amely tavaly februárban nyitotta meg kapuit a vendégek előtt.

– Azért mentem külföldre, mert eltökéltem, hogy az ott megkeresett jövedelmet teljes mértékben erre a házra fordítom. Három év alatt sikerült úgy felújítanom az épületet, hogy ha valaki igénybe veszi a szolgáltatásomat, az komótosan ki tudja használni, kényelmesen érezze itt magát. Két bejárat van, az egyik a szobákhoz vezet, ott három szoba van, egy kis szoba egy ággyal, egy kétágyas szoba és a hálószoba, ami valamikor a díszszoba volt. Emellett kialakítottunk egy teljesen új fürdőszobát, hiszen a régi házakban nem volt fürdőszoba. A másik bejárat a konyhába és az ebédlőbe vezet. Minden helyiséget felújítottunk, de arra törekedtünk, hogy a ház megőrizze eredeti kinézetét. Az ablakokat és a kültéri ajtókat is lecseréltük, de az új nyílászárók pontosan úgy néznek ki, mint ahogy a régiek kinéztek. A bútorok közül sajnos semmi nem eredeti, a Prosperitati Alapítvány támogatásának köszönhetően új bútorokat vásároltunk, de ezek a bútorok is a régi idők hangulatát idézik. Amikor megszületettem, a nagyszüleim ültettek egy fenyőfát az udvarba. Ezt a fenyőfát kivágtuk, de mondhatni, hogy visszaadtuk a háznak, abból készült a kapu, emellett egy polc, egy pad, ami az udvarban található, és a tervek szerint ebédlőasztal is készül majd belőle. Három generáció ízlése jelenik meg a vendégházban. Édesanyám horgolt asztalterítőjét is felhasználtuk, mint dekoráció, én festeni szeretek, festettem az egyik szekrényre. A lányomnak is voltak ötletei, több dolgot is ő vásárolt, például szőnyeget, párnahuzatokat, dísztárgyakat, különféle konyhai eszközöket és kellékeket. A konyhába készítettem sót, lisztet, cukrot és különféle fűszereket is, úgyhogy ha valakinek főzni támad kedve, az ilyen alapvető hozzávalókat megtalálja, ezért nem kell külön a boltba rohanni. Van mosógép, hűtőszekrény, villanytűzhely, hajszárító, vasaló és vasalódeszka is, mert nekem tényleg az volt a célom, hogy a vendég mindent megtaláljon, amire szüksége van – mondta Szénási Dóra.

Dóránál az újságírók sem maradnak éhen (Kancsár Izabella felvétele)
Dóránál az újságírók sem maradnak éhen (Kancsár Izabella felvétele)

A törökbecsei vendégház tulajdonosa számára a konyhaművészet jelent kikapcsolódást. Dóra vegyészeti iskolát végzett, hobbiszakácsnak vallja magát, akinek a konyha, mint mondja, laboratóriumként működik. Szívesen kísérletezik az ízekkel és a hozzávalókkal, de a régi magyaros ételeket is nagy szeretettel készíti. Főzőtudományát nem csak a helyi tévében csillogtatta meg: szerepelt a Kuhinja moga kraja című főzős tévéműsorban, de Lepi Brkának is főzött már. A vendégei sem maradnak éhen: akik legalább három napra foglalnak szállást, azokat ebéddel vendégeli meg, és ilyenkor valamilyen vidékies, régi ételt tesz az asztalra.

– Mindig van a tarsolyomban valamilyen gyorsan elkészíthető aprósütemény, legyen az akár sós, akár édes, ezzel várom a vendégeket. Előfordult már, hogy felhívtak, hogy láttak a közösségi oldalamon fényképeket azokról az ételekről, amiket én készítek, és megkérdezték tőlem, hogy éttermet működtetek-e, mert ők szívesen eljönnének hozzám enni. Mondtam, hogy ez bizony nem étterem, de mindent meg lehet oldani, főzök én nekik is, azon ne múljon. Nálam „asztalt” is lehet bérelni: az ebédlőben akár tízfős vendégsereget is tudok fogadni. El is jöttek, egész menüt készítettem, a desszert rotyogtatott palacsinta volt, amiért odavoltak a vendégek. Gyűjtöm a régi recepteket, mert érdekel, hogyan főztek akkor, amikor kevesebb hozzávaló volt, és szeretnék ezek közül a receptek közül minél többet kipróbálni. A szakácskönyveket is szívesen lapozgatom, sok szakácskönyvem van, de főzőműsorokból is lopok ötleteket. A fiam gyerekkorában igen válogatós volt, így amikor már nem tudtam eltalálni a kedvét, a kezébe nyomtam egy szakácskönyvet, hogy abból válasszon magának ebédet. Számos emlékem van a nagymama konyhájáról is, sokat sürögtem-forogtam a konyhájában gyerekként, amikor főzött. Évekig próbálkoztam, hogy olyan legyen a paradicsomlevesem, mint amilyen az övé volt, de sokáig nem sikerült eltalálnom az arányokat. Most már én is olyan paradicsomlevest főzök, mint ő. Rántottlevest is készített, kelt kalácsot, krumplis ételeket és tésztát.

A nagymama kiskonyhája ma is konyhaként funkcionál a vendégházban (Kancsár Izabella felvétele)
A nagymama kiskonyhája ma is konyhaként funkcionál a vendégházban (Kancsár Izabella felvétele)

Emlékszem, amikor a házi tésztát készítette a kiskonyhában. Ültem az asztalnál, és néztem, hallgattam a tészta harsogását, ahogy átvágja és felszeli. Sok gyerekkori emlék köt a nagyszüleim házához, sok időt töltöttünk itt. A nagymama és a nagytata annak idején parcellákra osztotta fel a kertet. A parcellák közötti utakat pernyével szórták le, ami jól le volt furkózva, így ha esett az eső, akkor is rendesen el tudtak menni, megkapálták a kis kertet erről is, arról is, úgy, hogy közben nem lettek sárosak. A nagytatával a gyümölcsfákat is oltottunk. Amikor megmetszette a fákat, összegyűjtöttük a rőzsét, aztán szépen felsorakoztatta a tűzifát a fal mellett. Pedáns emberek voltak a nagyszüleim – osztotta meg gyermekkori emlékeit Szénási Dóra.

A törökbecsei vendégházba számos vajdasági településről érkeztek vendégek, de a külföldről érkezők is szívesen megszállnak itt.

Az ebédlő falán fotók a nagyszülőkről, illetve a fenyőfáról, amelyből többek között a kapu is készült (Kancsár Izabella felvétele)
Az ebédlő falán fotók a nagyszülőkről, illetve a fenyőfáról, amelyből többek között a kapu is készült (Kancsár Izabella felvétele)

– Érkeztek már vendégek Romániából, Magyarországról és Oroszországból is. Júliusban és augusztusban van a szezon, de tavaly például még decemberben is voltak vendégeim. Az a tapasztalatom, hogy az emberek nem nagyon ismerik Törökbecsét, pedig annyi szép látnivaló van a városban. Itt az aracsi pusztatemplom, a Sóskopó Természetvédelmi Rezervátum, vannak múzeumok a község területén, gyönyörű a Tisza-parti sétányunk, és ilyenkor, nyáron adott a fürdőzési lehetőség is. Törökbecsén még fejlődik a turizmus. Szeretném, ha minél többen látogatnának el a városba és egyúttal hozzánk, a vendégházba is – mondta Szénási Dóra.