2022. október 3., hétfő

Örökül kapott, örökbe adott értékek és termények

Bálint Valéria bácsgyulafalvi mezőgazdasági mérnök a takarékos, önfenntartó életvitel híve

A bácsgyulafalvi Bálint Valéria tizenhét éve foglalkozik biodinamikus termesztéssel, egy németországi cég itteni képviseleteként. Ilyen módon összesen 90 holdat művel, helyi idénymunkásokat alkalmaz. Végzettsége szerint mezőgazdasági mérnök, ugyan már nyugdíjas, de még rendszeresen jár dolgozni Németországba is. Bőven van tapasztalata az ottani és az itteni piacot illetően, továbbá a hosszú évek során a takarékos, önfenntartó  gazdálkodást, életvitelt is volt alkalma tökélyre fejleszteni. Az ilyen jellegű, gyakorlati tudás különösen jól jöhet és tanulságos lehet a mostani, gazdasági és egyéb (érték-mérték) válsággal fenyegető világunkban. Valériával bácsgyulafalvi otthonában beszélgetünk minderről. Vendégének lenni is élmény. Előhozza otthona éléstárából a legjobb falatokat, sőt a kertjébe is meginvitálja látogatóit.

Bálint Valéria (L. Móger Tímea felvételei)

Családi örökség a gazdaságos, környezetbarát, szorgos életvitel? 

– Nagy család voltunk, nyolcan egy háztartásban. Például levágtunk egy nagy tyúkot vagy csirkét és mindenkinek megvolt a darabja, én ettem a farát, nagymama a hátát, két testvérem ette a combokat.

Mindig apám (Jankovich doktor, neves, helyi orvos – szerz. megj.) kapott először az ételből. Nem úgy működött, mint ma, hogy a gyerekek szednek elsőként a tálból. Apámnak ki lett szedve és aztán sorban a gyerekeknek is. A legkisebb fiaméknál, ahol szintén három gyerek van,  ugyanígy működik, amíg mindenki le nem ül, addig senki nem nyúl az evőeszközhöz, egyszerre kívánnak jó étvágyat, majd akkor esznek. Amíg be nem fejezi mindenki az étkezést, addig a gyerek nem ugrál föl, nem megy el sehova az asztaltól. Azt tapasztalom, ezeknek a szertartásoknak közük lehet a belső fegyelem és tartás megképződéséhez az embergyerekben.

Régen nem volt ilyen nagy hajtás. A családban mindenkinek megvolt a feladata, tudtuk és végeztük is. Nagy kertünk volt, apám is kertészkedett. Nyáron friss zöldségfélét, főzeléket, salátát, télen savanyúságot fogyasztottunk. Gyümölcs, kompót és lekvár is jutott rengeteg. A friss gyümölcsöt nagyra értékelte apám, sok volt a háznál is, de ha éppen nem volt elég, akkor elment Tavankútra és onnan hozott 200, 300 kilogramm almát. Télen is mindennap fogyasztottuk, volt egy kis kosár, az a kályha mellett állt és minden este almát ettünk. Azóta is naponta 4-5 almát elfogyasztok.

Amikor vendégeim vannak, de amikor egyedül étkezem, akkor is, mindig négy, ötféle, saját termesztésű biozöldséget tálalok fel, fogyasztok a hús mellé.

Palánták készenlétben

Később, amikor pedig, hogy úgy mondjam, szegény világ volt, a polgárháború idején, akkor magunk sütöttük a kenyeret is. Most a Németországban élő fiaim szintén maguk sütik, mert szeretik a jó lisztet, innen viszik a tönkölybúzából készült lisztet. Egy évben őrölök 400, 500 kilogrammot a saját biobúzámból. Minden fajtáját, van fehér és barna liszt is.

Ezeket a jól bevett szokásokat a három gyerekem is örökölte, sőt örökíti. Jelenleg, ahogy mondtam is, Németországban élnek családjukkal, de rendszeresen hazalátogatnak, ingatlanjuk, földjük van a faluban. Ragaszkodnak a gyökereikhez, a hagyományos értékekhez, mert így lettek nevelve.

Mit termesztesz a kertben, a gazdaságban és milyen módokon valósítod meg a biodinamikus gazdálkodást?

– Nem tudsz olyan növényt mondani, ami nekem nincs. Van fehérspárga, szárzeller, rendes zeller, póréhagyma, hagyma, fokhagyma, paradicsom, paprika, kelkáposzta, káposzta, borsó, uborka…

Szedem a vetőmagot. Nem praktizálom a vásárolt magot, pláne nem a csávázottat. Egyedül a kukoricát és a napraforgót nem tudjuk előállítani, a növény jellegéből adódóan. A többit mind magunk szedjük: a szóját, a paprikát, a koriandert, a mákot, mind saját magunk. Ezek esetében már a magokat is csávázatlanul kérjük. Itt a kertemben az üvegházam is tele van palántával és mind csávázatlan, vagyis saját magból való. A virágokkal is így teszek. Mindig tartalékolok magokat…

A termesztés és a kártevőktől való védekezés során a legfontosabb a vetés, kint a határban is, a 90 holdon, amit én munkálok (fele az enyém, fele a német üzleti partneré), ott is vetésforgó van, azaz ötévenként mehet ugyanarra a területre valamilyen növény. Aztán ilyen szempontból is nagyon hasznos a mák, a fekete mustár, a barna mustár, a koriander, ezek mind olyan növények, amelyek után nincs kártevő a földben.

Tele az éléskamra saját készítésű finomságokkal

A biodinamikus termesztési folyamatok során specifikus és nagyon hasznos módszer még, hogy különböző virágot, pitypangot, cickafarkot, csalánt szedek, nagy mennyiségben szárítom őket, majd készítek belőlük úgynevezett preparátot. Ilyen-olyan bélbe teszem és ezt leásom a földbe, majd a másik évben szedem fel. Ezekben felszaporodnak a jó baktériumok és beoltom velük a trágyát. Továbbá szedek a kertemből valerianát vagy baldriánt, abból készítek macerátot, és azzal a lével locsolom meg a trágyadombokat. Így az sokszoros, többszörös mennyiségű jó baktériummal szaporodik fel, ősszel pedig ebből humusz lesz, úgy dobom szét a földekre és sokszorosan erősebb anyagot kapok.

Továbbá kapáljuk a szántóföldet, hiszen, amíg nem voltam biotermesztő, már akkor is csak a kapálással védekeztünk, nem permeteztem szinte semmit. Mindig fontos szempont volt a termőföld megőrzése, hogy ne zsákmányoljuk ki annak erőforrásait. Tizenhét éve semmi mesterséges szert nem használok és gyönyörűen terem mindenünk. Meg tudjuk tartani a nedvességet, csak istállótrágyázunk és terméshozamunk is majdnem annyi, mint a kommerciális termesztést alkalmazóknak. Hozzá kell tenni, nagyobbak viszont az árak, tehát körülbelül ugyanott vagyunk a haszon szempontjából. Annyi, hogy az általunk alkalmazott módszer sokkal több munkát, törődést igényel.

A fűszerpaprika ellenőrzése

Vannak régi gyümölcsfák is a kertben, még apám idejéből. Ezeket emlékbe tartom, már szegények eléggé csúnyácskák, mert nem permetezek, amióta biotermelő vagyok. Továbbá vannak régi fajták, Szerbiából hozatott budimka, kolačarka, aztán még körte és meggy. Azokat ültetem csupán, amelyeket nem kell permetezni és gyönyörűek: sárgabarack, vadőszibarack, rengeteg földieprem, málnám, birsalmám van, a szomszédban, a németországi főnököm házánál is található 400 gyümölcsfa, továbbá van még három ház, porta a tulajdonunkban, azokhoz is kert tartozik, ezeket mind gondozom. Pálinkát főzök, tele van a pincém vagy 100 liter pálinkával, minden évben főzök, ahogy lekvárt is. 

Annak ellenére, hogy a biogazdaság mellett idényjelleggel vállalsz munkákat Németországban, itthon szintén aktív vagy, részt veszel a helyi közösségi életben, segítesz, ahol tudsz. Honnan ez a végtelen életenergia benned?

Számomra mindez nem okoz nehézséget. Attól vagyok boldog, amit teszek, ha tevékeny vagyok minden pillanatban. Nálam mindig nagy vendégségek vannak. Ebben a házban huszonnyolc helység van, sokan elférnek. Úgy szoktam mondani a vendégeknek, hogy a reggelit és az ebédet terítem, vacsorára pedig ki mit talál, egyen. Küldöm őket a kertembe, szedjenek paradicsomot, uborkát, amit csak megkívánnak. Képes vagyok négy, öt fogásos ebédet készíteni, kalácsokat sütni… Ezekben a dolgokban nagy gyakorlatom van, előre megtervezett minden. Így le tudok ülni a vendégekkel beszélgetni, társalogni. Megkínálom őket a jó házi pálinkával, megesszük a levest, leülök velük, kihordom, megvárják a második, harmadik fogást és mindnél velük együtt ülök az asztalnál. Tartom magam a régi magyar illemkódexhez, ami szerint a háziasszony ne viselkedjen úgy, mint akinek nehezére esik a vendégfogadás, hanem üljön le, együtt a vendégekkel.

Az egyik főzőversenyen a csapattal

Az ünnepeket megüljük mindig, ha a család nincs itthon, akkor a barátnőket hívom el ebédre. Amikor pedig egy-egy hosszabb külföldi tartózkodás után hazatérek, akkor az első utam a temetőbe vezet. ,,Szólok” apámnak meg anyámnak, hogy megjöttem, és ez a szertartásos cselekedet is megnyugvással tölt el.