2022. szeptember 26., hétfő

Inputár kilövéssel

Elképesztő drágulás: durván kilőttek az ingatlanárak Magyarországon; Tényleg kilőttek az árak; Kilőttek az árak a budapesti albérletpiacon; Kilőttek a mezőgazdasági árak: ezek drágultak; Kegyetlenül kilőttek az élelmiszerárak februárban; Gázolajár-emelkedés: a világ minden pontján kilőttek az üzemanyagárak.

A sajtó mostanában szinte korlátlan mennyiségben ontja a hasonló címeket, az olvasó pedig két okból bosszankodhat. Egyrészről meg kellene fejtenie, hogy mit jelent az „árkilövés”, ha pedig sikerül neki, akkor mérgelődhet az áremelkedések miatt. Persze kibogozható a drágulást is szó szerint említő címekből, hogy a kilő ige ezekben az esetekben nagy árnövekedést jelent. Az elsőként említett címben (Elképesztő drágulás: durván kilőttek az ingatlanárak Magyarországon) nem is igen érthető, miért kell ugyanazt megismételni. Úgy tűnik, a szerkesztő vagy a szerző kevésnek tartja a „borzalmas áremelkedés” kifejezésére az Elképesztő drágulás címet, meg kell toldania egy „kilövéssel” is.

Úgy tűnik, divatszó lett a kilő ige ebben a ritkán alkalmazott jelentésben. A Wikipédia szerint: „A divatszavak olyan szavak, melyek egyhamar felkapottá válnak – gyakran a média révén –, és beivódnak a köznyelvbe, majd kikopnak, ezzel újabb divatszavaknak adva át helyüket.” Tekintélyüket és ezáltal használatuk gyakoriságát is növeli („divatossá válnak”), hogy neves személyiségek és a médiumok fölkapják őket. Amint a fönti példákban láthatjuk, gyakran szinte kényszerűséget éreznek a használatukra.

A kilő szó nem is a gyakoriságával okoz fejtörést, hanem – esetünkben – a jelentésével. Az értelmező szótár hat pontba foglalja a jelentését, leegyszerűsítve ezek a következők: bent levő helyről kifelé lő; lövedéket lőfegyverből lövéssel kiröpít; lövéssel, ritkábban dobással eléri, hogy valami működésre alkalmatlanná, teljesen használhatatlanná, harcképtelenné válik, például kilő egy ablakot, egy lovat, egy harckocsit; nyomdászatban kilövik az ívet, vagyis az oldalakat úgy rendezik, hogy összehajtogatáskor a számozás sorrendjében következzenek; ritkábban kilövell értelemben költői kifejezés; a sportban (kerékpárverseny során) kilő a bolyból, tehát hirtelen előretör az együtt haladó versenyzők közül.

Könnyű megállapítani, hogy a kilő ige a sportnyelvből került át más területre, ezúttal közgazdasági jellegű szövegekbe, a média pedig divatszóvá tette. Mivel a biciklizés nem tartozik a legnépszerűbb sportágak közé – igaz, például futóversenyen is kilőhet az atléta –, érthető, hogy sokak számára csak a drágulások folytán vált ismertté ilyesféle jelentése. Azt talán ne firtassuk, hogy milyen jelzőt használnának az „elképesztő” drágulásra a cikkírók hiperinfláció esetén, amikor egyik napról a másikra a pénztárcánkat is kilőnék az árak.

Az olvasó számára a jelentős, nagy, rendkívüli, hatalmas, ugrásszerű, kiugró, elképesztő stb. áremelkedés, árnövekedés, drágulás érthetőbb és pontosabb megfogalmazásnak tűnik, mint a kilövős változata.

Egy, a divatszavakról írt, a Felvidéken közölt írásban arról vitázik a szerző, hogy ártalmasak-e a nyelvünkre a divatszavak: szerinte nem. Egy másik állítás szerint a divatszó „olyan, mint a rákos sejt: terjeszkedésével kiszorítja a többit. A szavak esetében ez úgy történik, hogy mind újabb jelentéseket vesznek fel, magukba szívják más szavak jelentését, és így pusztítják el azokat”. A vitázó szerint ebből semmi sem igaz. Pedig a mi példáinkból is az szűrhető le, hogy egyeduralomra törekednek, gyakori megjelenésükkel szegényítik a nyelvet, a látszat ellenére egyhangúbbá teszik a stílust. Bár az kétségbe vonható, hogy jelentős pusztítást végeznének a szókincsben.

Hasonló megállapítások érvényesek egy másik divatszóra is, ez pedig az inputanyag, illetve az input szó egyéb összetételei: inputanyagár, inputár. Manapság már a népszerű tudományos szövegekben is egyeduralkodóvá vált az a kifejezés, legfőképp a mezőgazdasági tartalmú írásokban. Íme néhány példa: „…de azért azt se felejtsük el, hogy az inputanyagárak is elképesztően elszabadultak.” „A kijuttatott inputanyagok mennyiségi csökkentése mellett a hatékonyságunkból nem fognak veszíteni.” „Az inputanyagok árának emelkedése és a termelési költségek növekedése azonban ennél a növénynél is érvényesülni fog.” „Abban a szerencsés helyzetben tudhatják magukat, hogy tavalyi inputárakkal dolgozhatnak az emelkedett termékárak mellett.”

Tény, hogy az input nem új keletű szó a nyelvünkben, hiszen már a Bakos-féle Idegen szavak és kifejezések szótára is tartalmazza: bemenet; készülékek csatlakozási pontja; a másik jelentése pedig közgazdaságtani: ráfordítás; valamilyen feladat megoldásához szükséges befektetés.

Az inputanyag nyilvánvalóan a ráfordítást, a befektetést jelenti, tehát a „bemenő” anyagokat, az inputár pedig ezeknek az anyagoknak az árát. A mezőgazdaságban a legfontosabb inputanyagok a vetőmag, a műtrágya (istállótrágya), a vegyszerek és az üzemanyag. (Arra még nem figyeltem föl, hogy esetleg output kifejezéssel illetnék a terményeket: a búzát, kukoricát, napraforgót stb., amelyek az input fölhasználásával jöttek létre.)

Míg az első divatszavunkat számtalan szóval vagy szókapcsolattal helyettesíthetjük, az inputanyagot csupán eggyel, esetleg kettővel: a termelési vagy az újratermelési anyag kifejezéssel. De ez az egy-kettő tökéletesen kifejezi azt – miként eddig is tette –, amit az idegen szó. Akkor sem lennénk szegényebbek, ha a másikat a köznyelvből kilőnénk.