2022. október 7., péntek

Zeneszótól visszhangzik a kollégium

Népzenészeket nevelnek Tóthfaluban, a Juhász Népzenei Táborban

A juhásznak jól megy dolga, de a Juhász zenekar sem panaszkodhat, hogy milyen sora van Tóthfaluban. Lassan évtizedekre nyúlik vissza tevékenységük, ami a zenei táborok szervezését illeti, és nem is kis sikerrel tartják meg ezeket a nyári és téli, általában egyhetes örömzenéléseket, amelyek mögött kemény munka rejlik. Juhász Gábor, a Juhász civil szervezet elnöke és a zenetábor fő szervezője többedmagával kiköltözött Tóthfaluba, ahol hatvan fiatalt tanítanak. A kollégium, sőt még a terasz és a kiskápolna is a zeneszótól visszhangzik egészen szombatig.

Igény mutatkozott a népzene tanulására, vagy azzal a nem titkolt szándékkal hoztátok létre, hogy népszerűsítsétek, vagy épp az utánpótlás nevelése a cél?

– Annak idején az utánpótlás nevelése is megfordult a fejünkben, de az idő múlásával valódi és jelentős igény is mutatkozott az ilyen jellegű táborokra. Év közben is egyre többen foglalkoznak népzenével, egyre több helyen szerveznek és szervezünk népzeneoktatást, így nagyobb igény jelentkezik arra is, hogy tábor formájában is megvalósuljon. Régebben, 10-15 évvel ezelőtt intézményesített keretek között nagyon kevesen tanultak népzenét, azt lehet mondani, hogy a két kezemen megszámolhattam, most pedig rengeteg helyen. Elsősorban a Csoóri Sándor Alapnak köszönhetően, ugyanis hangszereket is tudtak vásárolni például az alap jóvoltából.

Van-e elég oktató?

– Az egyre nagyobb gond. Mi is folyamatosan építünk be fiatal oktatókat, én már például nem is oktatok, hanem átadom a fiatalabbaknak ezt a lehetőséget. Lassan, de nevelődnek az oktatóink, és be is dobjuk őket a mély vízbe. Szerencsére tudnak úszni. Ők is egyre többen képezik magukat.

Akkor ez egy sikertörténet.

– Igen, azt lehet mondani, hogy ez a tábor most már úgy kinőtte magát, hogy a legtömegesebb népzenei tábor. Nagyon kevés olyan van, ahol csak a népzenéről van szó, ez pedig ilyen. Egész nap csak a népzenével foglalkozunk. Délelőttönként háromórás oktatás, délutánonként szintén, és még este is van egy nagy összemuzsikálás, úgyhogy a nyolc óra bőven megvan.

Ez nyolc óra munka vagy nyolc óra szórakozás? És a pihenés?

– Munka és szórakozás is. A pihenést is a népzene köré szőjük. Az idei táborunk kiemelt témája az ötvenéves táncházmozgalom, illetve a széki népzene, amiből az egész táncházmozgalom ’72-ben kialakult. Ez volt kedden, szerdán koncertezik a Kamrás együttes, majd táncház, csütörtökön a Bodros zenekar koncertezik, pénteken a Juhász zenekar, szombaton pedig 18 órakor a fiatalok mutatják be, hogy mit tanultak.

Mit tanulnak?

– Több korcsoportunk van, és több szakmai szintünk. A kezdőkkel Kurunczi Andor foglalkozik, al-dunai székely dallamokat játszanak, a középhaladókkal Vass Endre – Pasi foglalkozik, itt vannak gyerekek és felnőttek is, akik jászsági dallamokat tanulnak. A haladókkal pedig Sterbik László törődik, akik magyarpéterlakai, székelyföldi zenét tanulnak játszani. Minden vonóscsoport széki dallamokat is megtanul, hogy a széki zenét népszerűsítsük. Régebben, 20-30-40 évvel ezelőtt egy táncház széki dalrend nélkül el sem múlhatott, mostanában pedig, az utóbbi 10-15 évben, sehol nem tanítják, mi ezt szeretnénk visszahozni a köztudatba. Van kíséretszekciónk is, ott a bőgősök és a brácsások tanulnak Juhász Gyulától és Dvorácskó Szebasztiántól. A tamburásokkal pedig Bolyos Miklós foglalkozik, ők Tisza menti és telecskai dallamokat játszanak.

Létezik-e vajdasági népzene?

– Van, persze! Megvan a bácskai Duna mentének egy dunai dialektusra jellemző zenéje, a Tisza mentének inkább a Tisza menti, alföldi zene a jellemzője, illetve vannak az al-dunai székelyeink, akik Bukovinából hozták a zenéjüket.

Ez olyan, mint egy olvasztótégely.

– Így igaz, de mindenhol szépen behatárolható a dunai, a tiszai és az erdélyi, ahogy a magyar népzenét máskülönben is tagolják. Itt Vajdaságban is fellelhető mindhárom dialektus zenéje, amit igyekszünk itt a gyerekeknek is megtanítani.

Aki véletlenül erről lemaradt, hová kapcsolódhat még be a nyár folyamán?

– Adán tamburaoktatás, Temerinben népzenei tábor, Ludason citera- és népiének-tábor van. A Juhász zenekar még egy tánctáborban fog muzsikálni, a fennmaradó időben pedig turnézunk a nyár folyamán.

Látsz-e olyat a fiatalok között, aki esetleg majd a Juhász zenekar tagja lehet?

– Volt is már erre példa, de előfordulhat, hogy még lesz is, mert nagyon ügyes fiatalok vannak itt. Hogy a mostani tábort megszervezhettük, reményt adó, és köszönettel tartozunk a támogatóinknak is: a Csoóri Sándor Alapnak, a Nemzeti Kulturális Alap Népművészeti Kollégiumának és a Halmos Béla Programnak. Egyre nagyobb publicitást kap a zene, nagy örömünkre. A tóthfalui táboroknak pedig hagyományuk van. A kilencvenes években téli és nyári táborokat szervezett a művelődési szövetség, Bodor Anikó szakmai irányításával folyt, és itt szerettek bele a Juhász zenekar tagjai is a népzenébe.

Akkor ott adjátok vissza, ahol kaptátok?

– Pontosan. Én például először népzenét a tóthfalui táborban muzsikáltam.