2022. szeptember 26., hétfő

Nem a németek, sem az olaszok – majd az arabok

A minapi belgrádi szerződés-aláírással vajon végre befejeződik a nagybecskereki vezetékes víz körüli – 2004 óta tartó – huzavona, az Egyesült Arab Emírségek-beli cég végre meghozza a megoldást, és immár a szakma, nem pedig a politika hozza majd meg az ezzel kapcsolatos lényeges döntéseket?

Kérdések sorozata merül fel egy ilyen, megint csak sorsdöntőnek, történelminek mondott pillanatban, amikor újraindult egy beígért határidő felé való visszaszámlálás. A határidő pedig: 14 hónap az úgynevezett technikai víz biztosításáig, illetve 2024 első negyede, amikorra is iható (arzénmentes) csapvizet ígértek a becskerekieknek.

Tehát egy új út kezdetén van a megoldás a problémára, amely mellesleg nem csak becskereki sajátosság, hiszen köztudott, hogy szinte egész Vajdaság ivóvizében a megengedettnél nagyobb a nehézfémek és az arzén jelenléte. Vajdaságban Közép-Bánát községeiben a legrosszabb a helyzet. A vidéken ellenőrzött vízminta 98 százaléka ugyanis nem felel meg a követelményeknek. Hogyha mindehhez pedig még egyéb káros anyagok csatlakoznak, akkor az a víz ihatatlan. Nagybecskereken „adottak” voltak mindezen kedvezőtlen körülmények, és így 2004 elején a tartományi egészségügyi felügyelőség betiltotta a városi vezetékes víz használatát. Ettől kezdve mindenki azt tette, amit jónak látott, illetve amit a pénztárcája diktált. Vagy palackozott vizet vásárolt, vagy az egyetlen városi öko-kút előtt sorakozott, vagy pedig a figyelmeztetés ellenére maradt a csapvíznél. Annyi biztos, hogy csakhamar Nagybecskerek lett a legnagyobb palackozottvíz-fogyasztó Szerbiában.

Mondhatni, hogy a politikusok sem ültek tétlenül. Hosszas egyeztetések, valamint a cég pilóta-berendezésének a kilenc hónapos becskereki működtetése után a nagybecskereki önkormányzat 2012-ben szerződést írt alá a német Wassertechnik társasággal a vízgyár építéséről. A 26 millió eurós beruházást azonban még az évben, a hatalomváltás után, leállították.

Az ígéret szerint 2024 első negyedétől iható víz folyik majd a nagybecskereki csapokból (Illusztráció - Pixabay.com)

Az új hatalom első megoldási kísérlete nagy nyilvánossággal indult. 2015 februárjában a nagybecskereki vízgyár építéséről szóló szerződés aláírásánál jelen volt Olaszország akkori belgrádi nagykövete is. A szerződést ugyanis az olasz hátterű Gruppo Zilio társaság és a nagybecskereki Városi Vízművek képviselői írták alá. Mint akkor elhangzott, a becskereki vízgyár megépítése példamutató lehet a többi – vízellátási gondokkal küszködő – szerbiai önkormányzat számára. A felvázolt megoldás szerint ugyanis a fogyasztóknak nem kerül majd semmibe a vízgyár megépítése (az a beruházó gondja), hanem csak a víz megtisztításáért kell fizetni.

A szentmihályi úton megkezdett építkezés szó szerint is reflektorfénybe került: bekamerázták az építőhelyet, és a mesterek munkáját mindennap egyenes adásban lehetett követni a város honlapján. Látni lehetett minden talicska beton kiöntését az építőhelyen. Az építkezés ennek ellenére a beígért nyolc hónap helyett két évig tartott. Az igazi baj csak a kapacitás beüzemeltetésével kezdődött. Ugyanis egy-két hónap után mindig leálltak. Vagy nem volt megfelelő a víz minősége, vagy a mennyisége nem volt elegendő. Aztán a 2020 végén történt robbanás után teljesen leálltak.

Az Egyesült Arab Emírség-beli társaság úgy került „képbe”, hogy 2021-ben szerződést írtak alá a becskereki szennyvíztisztító megépítéséről, majd pedig megvásárolták a be nem üzemeltetett becskereki vízgyárat. A belgrádi kormányban aláírt szerződés értelmében 18 millió eurós befektetéssel kibővítik majd a kapacitást és új technológiával tisztítják meg a nyersvizet, meghallgatva a Jaroslav Cserny Vízügyi Intézet szakembereinek az ezzel kapcsolatos véleményét. Az ígéret szerint 2024 első negyedétől már egyetlen becskereki háztartásnak sem kell majd palackozott vizet vásárolnia. Közben pedig a szerbiai kormány támogatást nyújt majd az elavult becskereki vízvezeték-hálózat felújítására is.

Annak idején az olasz társaság azt ígérte a becskerekieknek, hogy 0,28 euróba kerül a víz köbméterenkénti megtisztítása. Ilyen adatot most nem közöltek. Viszont annyit tudni, hogy 25 évre bízták az arab társaságra a legnagyobb bánáti város vízellátását.

Hogy a legújabb fejleményekről mit gondolnak a becskerekiek, arról még nem készült felmérés. Egy korábbi véleménykutatás szerint a megkérdezett helybéliek háromnegyede nem hitt abban, hogy a vízgyár üzembe helyezésével megoldódik a város ivóvíz-problémája. Az ellenzéki pártok szerint az új beruházó sem túlságosan bizalomkeltő. Ráadásul egy államközi egyesség esetleges kedvezőtlen következményeit megint csak a becskerekiek sínylik majd meg. A politikusok melléfogásai miatt ugyanis elmarad a felelősségre-vonás.