2022. október 7., péntek
SZABADKA EMLÉKTÁBLÁI ÉS EMLÉKJELEI (35.)

Gát II. világháborús áldozatainak emlékjegye

Szabadka köztéri szobrait, valamint szökőkútjait és csobogóit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka köztéri emléktábláit és emlékjegyeit mutatjuk be. Ezek a felirattal vagy domborműves ábrázolással ellátott táblák egy hellyel kapcsolatos fontos eseményt vagy személyt örökítenek meg, így Szabadka történetének egy-egy fontos mozzanatáról tanúskodnak.

Gát II. világháborús áldozatainak emlékjegye a gáti helyi közösség épületének (Ruđer Bošković utca 22.) udvarában található és a helyi közösség azon polgárainak állít emléket, akik a II.

világháború során a partizánok oldalán harcolva estek el vagy a fasiszta terror áldozataivá váltak.

A mai Gát helyi közösség területén hajdanán a Gáti láp állt, amely egy egykoron létező, elpusztult kisebb tó medencéje volt. A holocén kori tó az éghajlati változások által alakított vízfelhalmozódásnak köszönhette létezését. Ez a mintegy 30 hektár nagyságú állóvíz a Bajai szőlők homokjáról lefutó vizek felgyülemléséből keletkezett. Bár e terület alkalmas volt a letelepedésre, régészeti leletek nem tanúskodnak arról, hogy a történelem előtti időkben, az ókorban vagy a középkorban lakott terület lett volna. Miután a felszíni vízellátás megszűnt, a tó gyorsan pusztulni kezdett és a török időszakban már elhalásának végső szakaszában lehetett. A Palmotić, Gundulić és Velebit utcák, valamint a vásártér tájékán az elpusztult tó medencéje a mai térszínben is kirajzolódik. A vizenyős mélyedést a XIX. században Vucsidolnak (Farkasvölgy) nevezte a környék lakossága. A Bajai úti löszhát a Zombori és a Bajai út térségében, a XVIII. század második felében kezdett benépesülni, kisebb különálló háztömbök jöttek létre, amelyeket a vízfolyások lapos lakatlan völgyei választottak el egymástól. A Gáti töltést ebben az időben kőhíd szelte át. A XIX. század folyamán a város északnyugati pereme belenőtt a Bajai és a Zombori út között található Bajai szőlőkbe, amelyből kialakult a város V. köre, amelyet ma Újfaluként ismerünk, majd ezt követően a századfordulón a Gáti völgy beépítése is megkezdődött. Az első építkezések már az 1890-es években megkezdődtek és a Gáti láp összenőtt a régi várostesttel, amely a város IV. köre lett. Nem mellékes, hogy Csáth Géza, Havas Emil és Munk Artúr A repülő Vucsidol című közös regényének – amely 1906-ban folytatásokban jelent meg a Bácskai Hírlap című szabadkai napilapban –  Francziskovics Sztipán vucsidoli feltaláló a főhőse. Francziskovics Sztipán személyét pedig Szárits János (Ivan Sarić) a kiváló szabadkai sportember, a magyar repülés úttörője ihlette.

Az emlékjegy a gáti helyi közösség épületének udvarában (Fotó: Patyi Szilárd)

Gát II. világháborús áldozatainak emlékjegyét, amely Törteli Károly okleveles műépítész és Szilágyi Gábor festő alkotása, a helyi közösség állíttatta fel 1985. július 4-én a harcosok napja alkalmából. Az emlékjegy két enyhén ferdített márványlapból áll, amelyet három vertikális talapzat tart. Az emlékjegy azóta is ott áll az udvarban, azonban a tábla igen rossz állapotban van, a rajta lévő, szerb és magyar nyelvű szöveg nehezen olvasható.