A szőlőtermesztés egy régi vágya volt ifj. Szilágyi Lászlónak. Amellett, hogy hobbiszinten, a szabadidejében 1800 szőlőtő gondozásával, majd termésének leszüretelése után borrá alakításával foglalkozik, vadász is, és az egyik legismertebb növényvédő szereket forgalmazó cégnek, a BASF-nek az egyik vajdasági területi képviselője. Vallja, hogy a szőlőtermesztésbe és a bortermelésbe nehéz belecsöppenni, vagy el kell kezdeni, vagy örökölni kell.
– Amikor megvettük ezt a házat, kiderült, hogy az előző háztulajdonosok dédszülei vendéglőt üzemeltettek, és azon a részen, amelyen most mi lakunk, szőlőtermesztés folyt. Itt készítették azt a bort, amelyet vendéglőjükben értékesítettek, felszolgáltak. Ezeknek a szőlőtőkéknek egy részét meg is hagytam, úgy kétszáz-kétszázötvenet. Ezekről elmondhatom, hogy legalább nyolcvan, de lehetnek kilencvenévesek is. Ennek utána is érdeklődtem itt Magyarcsernyén a leszármazottak és azok körében, akik ismerik vagy ismerték ezt a családot, illetve azoktól, akikről feltételeztem, hogy pontosan tudhatják, hogy mi is történt itt, és mindenki azt mondta, hogy annyi idősek. A megőrzött régi szőlőnek új támasztórendszert állítottam, tehát egy kicsit modernizáltam, új kialakítási, termesztési formát adva neki – avatott be László, majd mesélt a folytatásról is.
Ifj. Szilágyi László a szomszéd kertrészben ezer szőlőtőkét nevel (Fotó: Vidács Hajnalka)
– Megvettem a szomszédban egy eladó kertet, amely valamikor szintén ehhez a vendéglős részhez tartozott, és új szőlőt telepítettem oda. Ez a három rész valamikor is egybe tartozott, a saroktól, egészen a gödör végéig. A föld itt kifejezetten alkalmas a szőlőtermesztésre. Két évvel ezelőtt a szüleim házának a szomszédságában vettem egy kertet, ahol ötszáz szőlőtőt ültettem el, a szomszéd telken itt ezer, és még háromszáz tőke nálam a kertben, ami ezernyolcszáz összesen – számolt be a vendéglátóm, majd a jövőbeli terveiről is mesélt.
– A közeljövőben szeretném még fejleszteni, bővíteni ezt a szőlészetet, szeretnék valamilyen formában biztonságot adni a családomnak. Számomra ez most még inkább hobbi, néha annak sok is talán, de ahhoz, hogy profinak mondhassam magam, vagy azt mondjam, hogy a családommal meg tudunk élni ennyi szőlőből, ahhoz még nagyon kevés. Szeretném egy borpincével is összekötni a szőlőst, ez egy tízéves terv része, amelyben borkóstolóra lenne lehetőségük a helyieknek, a vendégeinknek vagy az ide látogató turistáknak. Ez része lehetne akár a falusi turizmusnak is, de mindez nagyon nagy befektetés lenne. Sok kalkulációval és kompromisszummal is járna, és a család segítségére is szükségem lenne a megvalósításban és a munkában is, mert én a jelenlegi munkám is szeretem, és amellett nehéz lenne egyedül belefognom ebbe, viszont a modern, gépesített szőlészet megkönnyítené a dolgunkat – mesélte László, majd kitért arra is, hogy mitől egyszerűbb a mai, modern szőlészet.
– A modern gépek használata megkönnyíti a termelők dolgát. Az idősebb szőlészek mind tudják, hogy a szőlősben valamikor egész nap kint kellett lenni, mindig volt valami munka. Sokat szoktunk erről beszélgetni, viszont nekem sok ismerősöm, barátom van, aki sokkal nagyobb területeken és mennyiségben foglalkozik szőlészettel, modern technológiával. Természetesen oda kell figyelni a növényvédelemre, de lényegesen könnyebb ma a helyzet, ugyanis minden mechanizálva van. A modern szőlészetben nincs kacsozás és kapálás, ami egy hatalmas könnyítés. A mechanizációval meg lehet oldani a szőlőtőkék közötti területek és sorközök tisztántartását is, vannak ugyanis olyan kaszák, melyekkel rendbe lehet tartani ezeket a területeket. A kacsozás, a metszés mindig is nehéz feladat volt, és nagyon precíz munkát igényelt, de a mai innovatív termesztésben azt valljuk, hogy nem kell minden levelet lekacsozni, jó az, ha legalább két levelet meghagyunk rajta, ugyanis a növények fotoszintézisét és cukortartalmának növelését segíti, mindez pedig szebbé és zamatosabbá teszi a termést – zárta gondolatait ifj. Szilágyi László.
