2022. szeptember 28., szerda
SZABADKA EMLÉKTÁBLÁI ÉS EMLÉKJELEI (34.)

Börtönbe zárt és megkínzott forradalmárok emléktáblája

Szabadka köztéri szobrait, valamint szökőkútjait és csobogóit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka köztéri emléktábláit és emlékjegyeit mutatjuk be. Ezek a felirattal vagy domborműves ábrázolással ellátott táblák egy hellyel kapcsolatos fontos eseményt vagy személyt örökítenek meg, így Szabadka történetének egy-egy fontos mozzanatáról tanúskodnak.

A börtönbe zárt és megkínzott forradalmárok emléktáblája a Városháza hátsó bejárati előcsarnokában található, a lépcsőforduló sarokrészében, a földszint és a félemelet között. A tábla a két világháború között, valamint a II. világháború alatt a Városháza börtönében raboskodott és megkínzott szabadkai és környékbeli kommunistáknak és forradalmároknak állít emléket.

A szabadkai Városháza dr. Bíró Károly polgármestersége alatt Jakab Dezső és Komor Marcell tervei alapján épült 1908 és 1910 között, a belső munkálatokat pedig 1910 és 1912 között végezték el. Az épület adott otthont többek között a főispán és a polgármester hivatali szobáinak, a városi képviselő-testület üléstermének, az anyakönyvvezető és az esketőhelyiségnek, az iktató hivatalnak, az adóhivatalnak, de a tűzoltóságnak is itt volt az őrhelye, hiszen a toronyból messze a tanyákig elláthattak. Továbbá a helyi rendőrség is ebben az épületben kapott elhelyezést. A Városháza felavatásának ünnepére megjelent, Braun Henrik által szerkesztett 1912-es kiadványban a következőket olvashatjuk erről:

A rézből készült emléktáblát 1981-ben állították fel (Fotó: Patyi Szilárd)

„A rendőrség külön lépcsőházzal, elzárhatóan minden más hivataltól a II. és III. emeletre került. A börtönök a IV. emeletre, oda, ahol már senki nem érintkezik a foglyokkal és ahol azok nincsenek kitéve annak, emeleteken őket bárki is gunyolhassa, hogy bántalmazhassa. Egészséges, tiszta levegőjü zárkájukban a higienikus követelmények a lehető legjobban vannak kielégítve.”

Az I. világháború után a királyi Jugoszlávia hatóságai szintén börtönként használták a fent leírt helyiségeket, és többek között ide zárták be, különösen 1929-től, vagyis a királyi diktatúra bevezetésétől, a rendszer vélt és valós ellenségeit, mindenekelőtt a kommunista szimpatizánsokat. 1941 januárjától például itt raboskodott Lazar Nešić is, a Jugoszláv Kommunista Párt szabadkai körzeti bizottságának titkára, több társával együtt, többek között Mayer Ottmárral és Rehák Lászlóval. Ők 1941 áprilisában, néhány nappal a magyar csapatok bevonulása előtt szabadultak. Lazar Nešićet azonban a magyar hatóságok ismét letartóztatták, és a Városházán lévő rendőrségi fogdában megkínozták, tíz nappal később pedig agyonlőtték. A II. világháború után a helyi börtön a Szabadkai Királyi Törvényszék egykori palotájában kapott elhelyezést.

A börtönbe zárt és megkínzott forradalmárok emléktábláját, amely Lévay Endre okleveles műépítész munkája, 1981. október 10-én, a partizánok 1944-es bevonulásának évfordulóján rendezett ünnepségen avatták fel. Az emléktábla rézből készült, amelybe a szöveget szerb és magyar nyelven vésték be. Az emléktábla azóta is ott áll az előcsarnok lépcsőfordulójánál.