Konfuciusz, Lao-ce, Csuang-ce, Menciusz, Szun-ce – csak néhány név a keleti, pontosabban kínai filozófusok sorából, akik maradandót alkottak a bölcselet területén. Tanaik nemcsak a mai Kínára, hanem az egész Távol-Keletre, többek között Koreára és Japánra is nagy hatással voltak. Sőt nem egy kínai filozófiai iskola több millió hívővel büszkélkedő vallássá nőtte ki magát a térségben. Konfuciusz tanításai alapozták meg a konfucianizmust, a taoista filozófiai irányzat mára Kína egyik legnagyobb autentikus ősi vallásává alakult át, a mahajána buddhizmus és a kínai taoizmus szintéziséből pedig létrejött a zen buddhizmus. Ezen irányzatokat tanulmányozva, létünk nagy kérdéseire a nyugati filozófiáktól néha teljesen eltérő válaszokat kaphatunk, amelyek – ha nem is feltétlenül fogadjuk el őket – mindenképp elgondolkodtatnak, és új támpontokat nyújtanak az igazságkeresés nehéz feladatához.
A keleti bölcseletről és bölcselőkről ennek ellenére vajmi keveset tudnak Nyugaton. Legfőképp az oktatásban nem hajlandóak tudomást venni arról, hogy a lenyugvó nap országaiban is legalább olyan szinten űzték a bölcselkedést, mint az ókori Görögországban, vagy a felvilágosodás kori Franciaországban. Fung Yu-lan A kínai filozófia rövid története című könyvének – amely egyébként az első rendszerezett kínai filozófiatörténeti mű, amely megjelent magyar nyelven – szerkesztői előszavában a következőket olvashatjuk erről:
„Noha az utóbbi években számtalan könyvet írtak Kínáról, figyelemre méltó, hogy mi, nyugati emberek milyen kevés, valóban autentikus ismerettel rendelkezünk ennek az országnak a filozófiájáról. Ha megkérjük az amerikaiakat, hogy soroljanak fel néhányat a legjelentősebb kínai filozófusok közül, még a legműveltebbek is – feltéve, hogy nem Kína-szakértők – csak Konfuciusz, esetleg Laozi nevét tudják felidézni. Véleményem szerint ez a megállapítás ugyanúgy igaz egy átlagos filozófiatanárra, mint egy laikusra.
Nincs ugyan hiány az angol nyelven írt cikkekbő1 és könyvekbő1, ám ezek néhány kivételtől eltekintve vagy túlságosan tudományosak ahhoz, hogy népszerűek lehessenek, vagy éppen túlságosan is populárisak, így tudományos értékük csekély.”
A fenti megállapítások az Egyesült Államokra vonatkoznak, de ugyanez elmondható térségünkről is. Manapság a kínai filozófia legjelentősebb művei közül szerencsére nem egy olvasható magyar nyelven. Lao-ce Az Út és Erény könyve című művét például kiemelkedő magyar költőnk, Weöres Sándor ültette át magyar nyelvre. Az átlagpolgár a filozófiatanárral bezárólag azonban mit sem tud a nagy keleti bölcselők gondolatairól. Ezt magam is tanúsíthatom. Magyarországi egyetemen részesülhettem felsőfokú filozófiai oktatásban, mégis azt úgy fejeztem be, hogy még említés szintjén sem kerültek elő a kínai filozófusok nevei, vagy a keleti filozófiai iskolák főbb tanai. Így az egyetemi könyvtár állományát használva egyedül kellett felfedeznem a távol-keleti filozófiák mesés világát, amelyben nagy segítségemre volt épp a fentebb említett Fung Yu-lan munkája.
Ez a Nyugat-központú szemlélet még a történelemoktatásban uralkodó Nyugat-központúságon is túltesz, ott még csak-csak hallani Kína és Japán néhány meghatározó eseményéről és személyéről. Korunkban pedig a Távol-Kelet országai a világpolitika és a világgazdaság meghatározó tényezői, olyannyira, hogy egyes területeken a nyugati országokkal egy szinten vannak, sőt már le is hagyták azokat. Elég, ha csak Kínára gondolunk, amely az Egyesült Államok ellenében igyekszik vezető szerepre törni a világhatalmak sorában, amivel együtt gazdasági befolyása is egyre inkább fokozódik bolygónkon. Japán és Dél-Korea szintén a világgazdaság legjelentősebb tényezői közé tartoznak, amelyek befolyásukat békésebb módon, inkább a kultúra területén igyekeznek növelni. Gondoljunk csak a dél-koreai filmekre, sorozatokra, popegyüttesekre, vagy a fiatalok körében oly népszerű japán animékre és mangákra. És ha a Távol-Keletről beszélünk, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy e térség a jelenkorunk többpólusú világrendjének egyik nagyhatalmi ütközőzónája, ahol Kína és az Egyesült Államok szövetségeseivel Tajvan körül feszülnek egymásnak, de a megosztott Korea sem szűnt meg még veszélyes válsággócnak lenni.
Épp ezért kellene behatóan megértenünk a keleti gondolkodást, amelynek nyitját éppen az ottani filozófiák megismerésében találhatjuk meg. Hogyan szemlélik ők a világot? Mely kérdések jelentik számukra létünk nagy talányait? Mik szerintük világunk mozgatórugói? Hogyan vélekednek hatalom és egyén viszonyáról? Miként képzelik el az ideális társadalmi berendezkedést? Ezek csak néhány azon kérdések közül, amelyeket jobban megérthetnénk, ha fellapoznánk a keleti gondolkodók műveit.
Itt, a világ nyugati felén, sok mindent, ami a világ más tájairól érkezik, még mindig hajlamosak vagyunk lebecsülni, kevésbé értékesként kezelni. Pedig egy többpólusú világrendben érdemes lenne e szemléletmódot félretenni, és felfedezni a nyugaton kívüli világ értékeit. Nem pusztán tájékozottság okán, hanem azért is, mert azok, akik nem ismerik meg versenytársaik gondolkodásmódját, lemaradnak és vesztésre ítéltetnek.
