2022. augusztus 10., szerda
ANYASAROK

Beszéljünk a szexről

Szülés utáni párkapcsolat és intimitás

Az előző részben immár sokadszorra vettük át, milyen hormonális változásokat idéz elő a várandósság és a szülés a női szervezetben, valamint, hogy ez a szülést követő hormonálisan túltelített időszak hogyan befolyásolhatja a szülés utáni intimitás alakulását. Ezúttal a szülők, kiváltképp az anya mentális állapotáról, a megváltozott családi dinamikákról, s ezen tényezők szexuális életre való hatásáról lesz szó. Mára már köztudott tény, hogy a hormonális változások hatást gyakorolnak a mentális egészségünkre – mentális jólétünk pedig elengedhetetlen a kiegyensúlyozott szexuális élethez. Ezért nem is beszélhetünk a szülés utáni szexualitásról anélkül, hogy ne vennénk figyelembe mindazon tényezőket, melyek befolyásolják a mentális egészségünk alakulását egy baba érkezése után.

Ha szexualitásról van szó, meg kell vizsgálnunk magát a párkapcsolatot, amelyben élünk, elemeznünk kell a párunkkal és önmagunkkal való viszonyunkat, vagy éppen az élethelyzetet, amiben vagyunk. Nem foglalkozhatunk a szexualitás témájával úgy, hogy közben ne vegyük figyelembe az életkörülményeinket – minél több a feszültség körülöttünk (legyen az munkahelyi stressz, anyagi gondok), annál feszültebb a szexuális kapcsolatunk is. Ez különösen igaz egy kisbaba érkezésekor. Pontosabban ez azt jelenti, hogy egy gyermek érkezését követően akkor is nehézkes lehet a szexuális élet visszarendeződése, ha ez a gyermek teljesen ideális körülmények közé érkezik. Ideális körülménynek értendő, hogy várt, tervezett baba volt, hogy a szülők stabil párkapcsolatban élnek, stabil anyagi háttérrel, olyan családban, ahol a felek egyenlően kiveszik a részüket a baba és a háztartás körüli munkákból, akik között nincsenek különösebb konfliktusok.

Ahhoz, hogy megértsük, miért is ennyire nehéz ez az élethelyzet a szülők számára, érdemes átgondolnunk, hogyan is alakul az életünk a baba érkezését követően. Általánosságban elmondható, hogy a két szülő közül inkább az anya az, aki lényegesen több időt tölt a gyermekkel. Ennek több oka is van – nyilvánvalóan az anya az elsődleges gondozó, hiszen a pár napos, pár hetes csecsemő még szinte szimbiózisban él az anyjával, akkor is, ha nem anyatejjel tápláljuk. Egy másik ok, hogy nagyon sok apuka, pár otthon töltött nap után kénytelen újra munkába állni, így csak igen korlátozottan tud segíteni a babával kapcsolatos teendőkben. Ráadásul előfordulhat, hogy a szülőknek nincs más segítsége a közvetlen környezetükben. Hogyan illeszkedik mindez a szexualitás témájába?

A fenti élethelyzetből következik, hogy adott egy anya, aki mindamellett, hogy hatalmas testi és lelki változásokat él meg, gyermeke gondozása érdekében, bizonyos ideig teljesen leválik a felnőtt világról. Gyakorlatilag az is előfordulhat, hogy a párján kívül egy ideig nincs is kapcsolatban más felnőttel. Itt hozzátenném, hogy a modern technológia nyújtotta kapcsolati lehetőségeket, mint a videohívást és üzenetek küldését szándékosan nem kezelem a világgal való kapcsolattartásként, mert bár annak számít, egy kisgyermekes anyának ennél jóval kézzelfoghatóbb kapcsolódási formákra van igénye. Az anya emellett megtapasztalja azt is, milyen érzés, hogy most már soha többé nincs egyedül. Bár tudjuk, hogy ez vár ránk, készülünk rá, igazán csak akkor értjük meg, mikor már ott a kezünkben a gyermek. Ezzel szemben az apa eljár dolgozni, az anyához viszonyítva lényegesen kevesebb időt tölt a babával. Az apa életében látszólag nem változik semmi, pedig őt is megviseli, hogy például a munkahelyi stresszt feloldó otthoni pihenés eltűnik, vagy egyszerűen csak az, hogy a munkahelyén továbbra is teljesítenie kell, akkor is, ha éjjel nem alszik a család. Hazaérve párja fáradtan és nyűgösen fogadja, s alig várja, hogy valakinek kicsit átadja a gyermekét, mert egész nap a karjaiban tartotta, amitől úgy fizikailag, mint mentálisan ki lehet merülni. Apa is pihenne, anya is lenne kicsit egyedül, de sem pihenésre, sem én-időre nincs lehetőség. Tehát van két elcsigázott és ingerült szülő, akik próbálják víz felett tartani azt a bizonyos csónakot, amelyben együtt eveznek.

Ha eddig mindenféle szempontból kiegyensúlyozott párkapcsolatban éltünk, most kibillenhet a mérleg nyelve. Elkezdünk a hagyományos szerepelosztások felé tendálni – anya otthon végzi a gyerek és a ház körüli teendőket, többnyire egyedül, apa pedig dolgozik, eltartja a családot. Ha korábban nem ez volt az alaphelyzet, akkor ezt a váltást igen nehéz jól kezelni. Az anya azt érezheti, hogy a párja számára a munka privilégium – felnőttek között van, nyugodtan végezheti a munkáját anélkül, hogy valaki félbeszakítaná. Az apa pedig, lehet bűntudatot érez, amiért nincs lehetősége igazán kivenni a részét a szülőségből, s hogy az otthon és a gyerekek körüli munka oroszlánrésze a párjára hárul. Az otthon lévő fél szellemi kielégületlensége és önbecsülésének csökkenése szinte kikerülhetetlen – és ez nemtől függetlenül igaz az anyákra s az apákra is, mindegy ki marad otthon a gyerekkel.

Ha ezt levetítjük a párkapcsolatra és a szexualitásra, akkor az egyik oldalon van egy munkából fáradtan hazaérkező fél, általában az apa, aki az ajtón belépve nyugalomra vágyik, a másik oldalon pedig van egy csökkent önbecsülésű fél, aki a nap végére szintén kimerült, vágyik a felnőtt emberi kapcsolódásra, ugyanakkor testi kontaktusra már nem igen. A kisbabával való foglalkozás sok testi kontaktust igényel, hiszen az anya egész nap szükségleteket elégít ki, egész nap nagyon közeli fizikai kapcsolatban van a babával. Nem meglepő, ha a nap végére úgy érzi, egy ölelés sem esik jól. Ráadásul ez a szoros testi kapocs anya és baba között jóval tovább tart, mint az a hat hét, amit a szexuális életbe való visszatérés határaként húznak meg.

Szülést követően sok esetben nehézkes lehet a szexuális élet újrakezdése – az okok és magyarázatok sora pedig igen hosszú. Az anyasággal ráadásul új identitásunk mellé egy megváltozott testképet is kapunk, ami mondanom sem kell, szintén nem könnyíti a helyzetet. Ahogyan más lesz a kapcsolatunk önmagunkkal és a saját testünkkel, úgy módosul a párkapcsolatunk, s ezzel együtt a szexuális életünk is. Nem romlott el végleg. Csak megváltozott. Fontos, hogy nyíltan és őszintén kommunikáljunk érzéseinkről párunkkal. Próbáljunk meg időt lopni a napokból magunkra és egymásra is. Beszéljük meg félelmeinket, aggályainkat, legyünk magunkkal és egymással is türelmesek, és végül, de nem utolsósorban elvárások nélkül vágjuk bele újra a szexuális életbe. (Forrás: Hormonmentes (Cserháti-Herold Janka, termékenységtudat-szakértő YouTube csatornája), „Szex a szülés után”)

(Instagram: SohaTöbbéEgyedül)