2022. december 2., péntek

Anyanyelvünk jövőjéről

A Veszélyeztetett-e a magyar nyelv? című kötet kapcsán

2019 szeptemberében Széphalmon, A Magyar Nyelv Múzeumában Veszélyeztetett-e a magyar nyelv? címen tanácskozást szerveztek. A tanácskozásokon elhangzott előadások anyagát 2020-ban Pusztay János szerkesztésében az Anyanyelvápolók Szövetsége konferenciakötetben megjelentette. A kötet szerzői, illetve a tanácskozás előadói között anyaországi, Kárpát-medencei és a nyugati magyarság köréből érkezett nyelvészek fejtik ki véleményüket az adott témával kapcsolatban.

A tanácskozás helyszínének megválasztása, A Magyar Nyelv Múzeuma már önmagában is szimbolikus értelmű. Széphalom volt mintegy negyedszázadon keresztül Kazinczy otthona. Petőfi, Arany, Tompa Mihály, Móricz Zsigmond sem mulasztotta el élete során meglátogatni Kazinczy itt levő sírját, sőt, Petőfi szerint: „Kötelessége volna minden magyarnak életében legalább egyszer oda zarándokolnia…” A 2008 óta itt álló intézmény, A Magyar Nyelv Múzeuma a magyar nyelvért és kultúráért folytatott küzdelem iránt évszázadok óta fennálló, a múltból a jelenen át a jövő felé átívelő elkötelezettség kultikus színhelyének tekinthető.

A Veszélyeztetett-a a magyar nyelv? kérdés felvetése már önmagában is meglehetősen allergikus kérdésnek számít a nyelvvel foglalkozó szakemberek körében. A témával nem különösképpen foglalkozó ember még elképzelni sem nagyon tudja, hogy olykor miféle szélsőséges megnyilatkozások látnak napvilágot e felvetéssel kapcsolatban. És itt nemcsak arra gondolunk, hogy a különböző nézeteket valló személyek részéről nemegyszer komoly sértések is elhangzanak a másik felfogást vallók rovására, hanem bizony sokakat érzékenyen érintő sértődések, megbántások is következhetnek az egyik vagy másik megközelítésből. Ki szeretné például azt hallani, hogy kisebbségi vagy szórványkörülmények között élve anyanyelve olyannyira veszélyeztetve van, hogy egy bizonyos idő, pár évtized alatt kivész? Az ilyen sötét kasszandrai jóslatok gyakran akkora ellenérzést keltenek, hogy az érintettek elutasítják a valós problémákkal való szükséges szembenézést is. Mondhatnánk azt is, hogy a fürdővízzel kiöntik a gyereket is, vagyis a reális gondok feltárása és ezek orvoslása helyett teljesen elzárkóznak mindennemű nyelvi, nyelvhasználati probléma megfogalmazásától.

Paradox módon azonban ez a hozzáállás gyengíti a jövőbeli kilátásokat. Illyés Gyulát említve, és egyetértve vele: „mert növeli, ki elfödi a bajt”, úgy véljük, hogy nyelvünk ügyéért akkor járunk el hatékonyan, ha a problémák feltárásától nem idegenkedünk, mert csak ez után tudunk ezek megoldására javaslatokat, terveket, stratégiai megoldásokat kidolgozni.

Úgy vélem, az említett konferenciának is ez volt a célja. A kötet alapkoncepciója szerint a magyar nyelv státusza az anyaországban rendben levőnek tekinthető, hiszen egy önálló ország nyelve, mely az élet minden területén használható. Az a körülmény azonban, hogy anyanyelvünk több országra szétszakított nyelv, számos szempontból veszélyeket rejt magában. Említsünk meg ezek közül néhányat, amelyeket a leggyakrabban szoktak emlegetni! Mindenekelőtt a kisebbségi létet, e körülmények között az anyanyelvhasználat körének beszűkülését, a nyelvi jogok kérdését, a többnyelvű környezet anyanyelvhasználatot befolyásoló tényezőit, a nyelvi tudat kapcsán jelentkező problémákat, az anyanyelvi iskoláztatás hiányosságait, a nyelvhasználat minőségének romlását, a kedvezőtlen demográfiai helyzetet. Bár ez utóbbi nem csak a kisebbségi sorban élők nyelvi helyzetére ható tényező.

A németországi magyarok nyelvi helyzetével foglalkozó írás szerzője, Kelemen Mária többek között egy érdekes sajátosságra hívja fel a figyelmet. A hosszú évtizedek óta folyó kivándorlás során a nyugati országokban létrejött a nyelvi diaszpóra második, harmadik, sőt negyedik generációja is. Ezeknek a generációknak a magyar nyelvhez egészen sajátos a viszonyuk. A nyelvismeretnek ezt a szintjét az eddigiek során nem is tudták definiálni. Nem tekinthető anyanyelvi szintnek, hiszen korántsem teljes körű, de ha belegondolunk, egyáltalán nem olyan, mint a kisebbségi körülmények között élő nyelvhasználóké. Új fogalom, terminus technikus bevezetése vált szükségessé, hogy pontosabban meg tudjuk határozni az adott kategóriába tartozó beszélő és a nyelv kapcsolatát. Az új fogalom a származási nyelv kategória, melynek egzakt meghatározásáról még folynak viták, egyeztetések. Egy elfogadott nézet szerint a kulturális hatások és rokoni kapcsolatok eredménye révén jön létre, a kétnyelvűség különböző fokozataiban nyilvánul meg, sok esetben a magyar nyelv ismerete passzív, és az elődöktől elsajátított nyelv a kommunikáció terén már nem rendelkezik elsőbbséggel. A származási nyelv mint új nyelvi kategória bevezetése és a nyelvhasználatnak e kategóriával jellemezhető megjelenése és elterjedése arra hívja fel a figyelmet, hogy anyanyelvünk változásainak terén számba kell vennünk létező, de eddig esetleg még nem definiált jelenségeket is.

 

A kötet adatai:

Pusztay János szerk.: Veszélyeztetett-e a magyar nyelv? Széphalom–Budapest, 2020, Anyanyelvápolók Szövetsége.