2024. április 25., csütörtök

Tájházavatás Tordán

Szinte a szemünk láttára tűnnek el a sorsukra hagyott falusi házak Bánátban, velük együtt a régi bútorok, háztartási kellékek, melyek annak idején oly sokat jelentettek őseinknek. Ez adta az ötletet a tordaiaknak, hogy egy tájházat létesítve megmentsék az utókornak az értékes örökség legalább egy kis részét.

A tájház éléskamrája (Fotó: Kecskés István)

A tájház éléskamrája (Fotó: Kecskés István)

Megkoszorúzták Fejes István emléktábláját  (Fotó: Kecskés István)

Megkoszorúzták Fejes István emléktábláját (Fotó: Kecskés István)

Rövid idő alatt sikerült tájházzá alakítani a Csorba István néhai újságíró Torda Basahíd felőli bejáratánál lévő családi házát, amely most a Mezei család tulajdonában van. A tájház létrehozásával a közép-bánáti szórványtelepülés kulturális rendezvények megtartására alkalmas közösségi térrel is gazdagodott. A hagyományok megőrzése mellett egy tájház növeli az adott település turisztikai kínálatát és lehetőséget kínál a falusi turizmus térhódítására a vidéken. Annál is inkább, mivel a kisoroszi tájházon kívül hasonló létesítmény Közép-Bánátban nincs.

Falunézőben a tábor részvevői (Fotó: Kecskés István)

Falunézőben a tábor részvevői (Fotó: Kecskés István)

Festőtábor a tájház udvarán (Fotó: Kecskés István)

Festőtábor a tájház udvarán (Fotó: Kecskés István)

– Az ötlet onnan ered, hogy nincsen Tordán tájház. És már nincsenek régi házak. Nagyon gyorsan fogy a lakosság. Nem marad már régi bútor. Naponta kétszer járja a falut a „rosszvasas”, a tollat is felvásárolják. Mindenki mindent elad. Nem értékelik már a régi bútorokat, és nekem nagyon fájt, hogy nincs egy helyiség, ami a régmúltunkat idézné. Hogy bemutassuk, hogyan éltek a nagyanyáink, dédanyáink. Aztán az ötlet mellé jött egy információ, hogy egy tordai házban, ahol egy idős néni élt, aki már pár évvel ezelőtt meghalt, még megvan az összes bútor. Azt sikerült nekünk „megkaparintanunk” vagyis azt a bútort elkaptuk. De azt is az utolsó percben. Mikor még kint voltunk terepszemlén, akkor még minden ép volt, mikorra mentünk volna traktorokkal a bútorokért, a konyha mennyezete már beszakadt. Úgyhogy onnan a romok alól szedtük össze a bútorokat. De sikerült a nagyját megmentenünk. Azután, hogy elterjedt a faluban, mit akarunk, elkezdték az emberek hozni a tárgyakat. „Nekem is van!” „Kell ez, hozzam?” – meséli Mezei Zsuzsanna ötletgazda, a Tordaiak Klubjának elnöke.

A megnyitó műsorából (Fotó: Kecskés István)

A megnyitó műsorából (Fotó: Kecskés István)

Kihívták a szabadkai és a nagybecskereki műemlékvédő intézet munkatársait, hogy nézzék meg, érdemes-e a házat felújítani, illetve tájházzá alakítani. Mivel a ház belső szerkezetében semmit sem változtattak a volt lakók, és minden a régi volt, helyeselték a tájházzá alakítását. A ház korából származó, szecessziós stílusban készült bútorok kerültek a helyiségekbe, a tornyos ágytól kezdve a kemencén és a bölcsőn át az almáriumig, melyen a gyertya mellett minden tordai családban ott volt az imakönyv, valamint a Szent Antal-, Jézus Szíve és Mária Szíve szobrocska. Van egy rokka, de kivételesen egy régmúlt időkből származó, hányatott sorsú tordai harmónium is, amelyet hamarosan felújítanak. Mint hallottuk, az egész házban minden tárgy tordai házból származik, más településről semmit sem kölcsönöztek.

A rokka és a harmónium (Fotó: Kecskés István)

A rokka és a harmónium (Fotó: Kecskés István)

A tájház megálmodói bíznak abban, hogy a létesítmény köré kialakított közösségi teret majd belakják mind a tordaiak, mind az oda látogatók.

– El lehet ide jönni. Egy kicsit akár a kemence mellé is leülni. Beszélgetni, vagy kint az udvaron, ahol kialakítottunk egy közösségi teret, találkozni. Talán ez a hely összehozza jobban az embereket. Mert nagyon nagy rést csinált ez a pár év elzárkózás. Az embereknek nagyon nagy szükségük van a társalgásra. Már jelentkeztek a nyugdíjasok, hogy ők szeretnének itt teadélutánt rendezni. Semmi kifogásunk ellene, hiszen mi úgy készítettük el ezt a létesítményt, hogy használható legyen. Hogy ne csak úgy néha-néha térjünk be, hanem üljünk ki a gangra és beszélgessünk – mondja az ötletgazda.

Rengeteg a romos falusi ház Bánátban (Fotó: Kecskés István)

Rengeteg a romos falusi ház Bánátban (Fotó: Kecskés István)

Az első ilyen közösségi találkozót már meg is tartották: a tájház udvara otthont adott a Fejes István helyi amatőr festő emlékére rendezett, kilencedik festőtábornak, melyen mintegy hetven közép-bánáti diák vett részt. Megkoszorúzták a festő házán lévő emléktáblát, és a sírhelyére is elhelyezték a kegyelet virágait. Az eddigi festőtáborokat a helybeli iskolában tartották.

A kemence, tornyos ágy és az almárium (Fotó: Kecskés István)

A kemence, tornyos ágy és az almárium (Fotó: Kecskés István)

 – Fejes István falunk szülötte. Mint amatőr festő hazánkban és az anyaországban is elismert. Nagyon sok kiállítása volt. A festőtábor elindításakor az a cél vezérelt bennünket, hogy a gyermekeinkkel megismertessük: falunknak is volt amatőr festője, volt egy ilyen szülötte, akinek a hírnevét érdemes továbbvinni, akire érdemes emlékezni – meséli Kovács Zsuzsanna, a tordai Ady Endre ÁI tagozatvezetője.

Közben folytatódik a tájház bővítése és fejlesztése, hiszen a tordai emberek felajánlásai folyamatosak. Helyet kap majd benne a tordai népviselet és hamarosan a faluban használt szerszámok is.