2022. augusztus 10., szerda

Karancson sokaknak, sokakért szólt a harang

Egy számomra emlékezetes könyvbemutatóról szeretnék szólni. Ugyanis a napokban (pontosan június 25-én) egy kis drávaszögi faluban, Karancson, rendhagyó módon, nem annak könyvtárában, hanem nagy múltú, több mint 200 éves templomában került sor Ahol nem némultak el a harangok című könyvem bemutatójára, amely a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadásában jelent meg.

Az említett könyv ilyetén való bemutatását a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspökének, Szenn Péternek köszönhettük. A Püspök Úr volt az, aki a Drávaszögben és a szlavóniai szigetmagyarság Árpád-kori kis településein élő honfitársainkról szóló könyv bemutatójául a templomot választotta.

Istentisztelettel kezdődött a templomi rendezvény. Majd a könyvbemutató után sor került Jókai Mór emléktáblájának felavatására is (a karancsi lelkészlak falára). Erről utólag még néhány mondatot majd megfogalmazok.

Az istentisztelet, mindenekelőtt, Szenn Péter Püspök Úr felemelő igehirdetése, az áhítat bensőséges, lelket melegítő érzésével ajándékozott meg bennünket.

Ezután, a Vajdasági Magyar Művelődési intézet igazgatója, megköszönve a karancsiak megtisztelő meghívását, Dudás Károlynak adta át a szót, aki, a délvidéki magyarság nagyrabecsült íróembereként, immáron a bemutatásra kerülő könyvről szólt. Meg kell mondanom, hogy felejthetetlen maradt számomra, hogy a templom közönsége, a padsorokban szorongó hívők között nemcsak karancsiak voltak. Nem. Ott szorongtak a hegyaljaiak, a sepseiek, kőiek, és ott voltak, nem kis számban az alfaluiak, a laskóiak, kopácsiak, és a szlavóniai szigetmagyarság lakói, a harasztiak és a kórógyiak is. Igen. Számomra ez volt a nagyon szép, a felejthetetlen. És külön meg kell említenem, hogy ott volt, és a könyvbemutató részeként bemutatkozott az alfalusi vegyeskar és a sepsei énekkar! Csak megköszönni tudom „segítségüket”.

Befejezésül: Jókai Mór emléktáblájának a felavatásával zárult az említett műsor. Ugyanis, Jókai Mór, 1872. június 29-én, a karancsi lelkészlakban töltötte az éjszakát. Az emléktábla ezt a napot „őrzi”. Az avatáson, dr. Lábadi Károly, vajdaság szülöttje (Bácsgyulafalván született), neves néprajzkutatónk mondott ünnepi beszédet.