2022. augusztus 9., kedd
PÓSA ATYA, A LELKÉSZ VÁLASZOL

Egy utálatos ismerősöm

Kedves atya! Egyik ismerősöm viselkedése irányomban váltakozó: hol kedves, hol hideg, elutasító. Ilyenkor ignorál. Igazándiból én ugyanolyan vagyok, s ő egyszer csak megváltozik. Nem értem ezt, és néha harag tölt el, amikor utálatos. Hogyan viselkedjem felé?
Köszönöm a válaszát, Lilla

„Amikor Jézus kiment az útra, odafutott hozzá egy ifjú, térdre esett előtte, és megkérdezte: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« Jézus erre azt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!« Az illető azt felelte neki: »Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.« Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: »Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!« Erre a szóra az elkomorult, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.” (Mk 10,17-22)

Ez a fiatalember azt hitte magáról, hogy ő jó ember, mert megtartotta a Tízparancsolatot. A szegényekhez, a nélkülözőkhöz azonban nem tudott jó lenni, nem volt képes megsajnálni őket a nyomorukban, nem volt hajlandó a gazdagságával enyhíteni a szenvedésükön. Neki a kényelmes élet kellett, ő komfortzónában akarta leélni az életét, csak azt az egyet kívánta, hogy neki jó legyen. Arra nem is gondolt, hogy másoknak jót tegyen, és nem tett semmit azért, hogy másoknak is jó legyen. A természetében nem a jóindulat uralkodott, hanem az önzés.

Ez az önzés ott van minden ember természetében. Ezért igaz, amit Jézus mond az önző ifjúnak: „Senki sem jó!” Önző természeténél fogva egy ember sem jó. „Csak egyedül az Isten jó!” Isten természetében a szeretet uralkodik, ezért Isten jó mindenkihez, jót tesz mindenkinek.

Jézus arra hívja ezt a magát jónak képzelő fiatalembert, hogy kövesse Őt, iratkozzon be a szeretet iskolájába. Jézus isteni mivoltában a szeretet tanítója. Ő az isteni szeretetet tanítja a szavaival és a cselekedeteivel. Amikor azt parancsolja tanítványainak, hogy szeressék egymást, akkor hangsúlyozza: úgy szeressék egymást, ahogy Ő szerette őket.

Akik tanítványként megjárták Jézus iskoláját, azokat arról lehet megismerni, hogy szeretettel vannak egymás iránt. Pál apostol azt parancsolja a Krisztus-hívő embereknek, hogy: „Jóságos emberségeteket, szelídségeteket ismerje meg mindenki!” (Fil 4,5)

Aki nem iratkozik be Jézus iskolájába, aki nem végzi napról napra a szeretet-edzés gyakorlatait, az nem tud mindig jó lenni, inkább állandóan változik, hol kedves, hol elutasító, hol barátságos, hol ellenséges. A természetét az önzés uralja, a cselekedeteit az önszeretet irányítja, ezért van az, hogy gyakran még utálatos is, mint Lilla ismerőse.

Lilla hogyan viselkedjen vele?

Úgy, ahogy Jézus viselkedett minden emberrel annak ismeretében, hogy: „Tudta, hogy mi lakik az emberben.”

„Amikor Jeruzsálemben volt Húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket művelt. De Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, s mert nem szorult rá, hogy valaki tanúságot tegyen az emberről; jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben.” (Jn 2,23-25) Nem bízta magát az emberekre, mert tudta, hogy önzés lakik bennük. De nem is ábrándult ki belőlük, és megint csak azért nem, mert jól ismerte mindnyájukat. Tudva és ismerve, hogy a jóindulat nem lakik bennük, mindenkivel úgy viselkedett, hogy tanította őket a jóra, a szeretetre, tanította őket erre a szavaival és a cselekedeteivel.

Lillának és mindegyikünknek így kell viselkednie embertársaival: tudva és ismerve, hogy az önzés lakik bennük, ezért hol kedvesek, hol elutasítóak, néha meg utálatosak is, de emiatt ne ábránduljunk ki belőlük, ne haragudjunk rájuk, hanem jóindulatra és szeretetre tanítsuk őket szavainkkal és cselekedeteinkkel.

Pál apostol ezt az utasítást adja: „Kérlek titeket, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében.” (Ef 4,1-3) „Öltsétek magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom érzületét, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a béketűrést! Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen! Ahogy az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is! Mindezek fölött pedig: öltsétek magatokra a szeretetet, amely a tökéletesség köteléke!” (Kol 3,12-14)

Egy ausztrál fiatal lány, Mary 18 évesen ismerkedett meg egy Bob nevű fiatalemberrel, és három év múlva összeházasodtak. Mary szép családban nőtt fel, szeretetben nevelkedett. Bob viszont a családjában csak szülei állandó keserűségét, gyűlöletét és haragját ismerte meg, ezért ő nem volt képes megérteni a szeretetet, és nem tudta, hogyan szeressen.

Mary nem ismerte Bob sebeit, ezért együttélésük első napjától kezdve állandóan újabbakat okozott neki. „Amikor valamit mondtam neki, azt csak a saját fülemmel hallottam, és az övével nem. Amikor szeretetből azt mondtam: »Köszönöm, hogy megjavítottad a szekrényt!«, nem vettem észre, hogy neki ez így hangzik: »Másra se vagy jó, mint hogy szekrényt javíts.« Amikor azt javasoltam, hogy »menjünk el vasárnap egy piknikre«, nem tudtam, hogy ezt ő így érti: »Ha nem megyünk el vasárnap a piknikre, olyan utálatos leszek, hogy megbánod, hogy itthon maradtunk.« Amikor minden akaratomat összeszedve sikerült ezt mondanom: »Bocsánatot kérek«, akkor ő helyette azt értette: »Tudom, hogy hibázol, és megmutatom, hogy jobb vagyok nálad, mert nagyon jól nevelt vagyok.«”

Bob egyre erőszakosabban viselkedett Maryvel, előjött az erőszakosság minden formája, ami oda vezetett, hogy elváltak. Egy idő múlva újból megpróbálták a közös életet, de mivel az erőszakosság ismétlődött, megint elváltak. Időközben mindketten külön-külön találkoztak krisztusi emberekkel, akik aztán tanították őket a szeretetre. Bob számára például egy Mike nevű barát lett a példakép arra, hogyan tudjon szeretni mindenkit: „A barátságunk szeretetté fejlődött, és folyamatosan növekedett, ahogy kezdtem megtanulni szeretni. Mike barátai imádkoztak értem és Maryért. Az ő szeretetük által jöttem rá, hogy a dühöm, a csalódottságom és persze az erőszakosságom az oka, hogy nem tudok szeretni.

Hálával tapasztaltam, hogy a krisztusi tanítás kezd változást hozni bennem, a negatív énem kezdi átengedni a helyét, és így előtérbe kerül a pozitív. Maryvel új életet kezdtünk, amiben Jézus Szavának igen fontos szerepe van, hogy is mondjam, ez az a program, amit szeretnék megvalósítani a szeretetben.”

Ennek köszönhetően mondta el Mary: „Sokszor úgy érzem, hogy csak most kezdődött az életem, pedig már 31 éves vagyok. Az utóbbi években a házasságunk olyan csodálatos fordulatot vett, hogy álmodni sem mertem volna.”

A megtanult szeretet jó emberré tette őket, arra képesítette, hogy csak jót adjanak egymásnak.