2022. augusztus 17., szerda

A Quarnerói öböl pompája

Diákkirándulások emlékei II.

Tavasz érkeztével a fiumei polgárok, a szállodák tulajdonosai és a hajósok lázasan készültek az iskolai kirándulások alkalmával a városba érkező fiatalok fogadására. 1914. április 8-ai számában a Fiumei Estilap Tanulmányutak című cikkében arról számolt be, hogy amíg más városokból ilyenkor elköltözik a tanulóifjúság, Fiume éppen a nagyhéten hangos az ifjú látogatóktól, akik évről évre egyre határozottabban követik a hazafias parancsot: Tengerre magyar! „Néhány hajó Abbáziába vagy Cirkvenicába megy, megrakodik 20 éven aluli utazó közönséggel, s most határozottan többségben vannak a szalonhajók fedélzetén a bájosan ügyetlen bakfisok, s a pelyhező állú fiatal urak, kiket a tanárok és tanítók, apácák és tanítónők kísérnek le a kék Adria partjára.” Tegnap a székelyudvarhelyi ev. ref. főgimnázium 29 növendéke érkezett Fiumébe négy tanár kíséretében, de ma este már tovább is utaznak Velencébe. A kaposvári kereskedelmi iskola 40 növendéke a magyar kikötőváros kereskedelmi és ipari életét tanulmányozza, utána Triesztbe mennek tovább. A kalocsai iskolák növendékei két napot töltöttek Fiumében, azután Anconán át Rómába indultak.

A palánkai polgári fiú- és leányiskola növendékei 1910 májusában egy hetet töltöttek Fiumében, úti élményeikről Tolnay János az iskola számtan, mértan, mértani rajz, szépírás és kézimunka tanára Tanulmányi utunk május 7–13-ig című írásában számolt be. Palánkán hajnalban szálltak a Sid felé tartó hajóra, s miután búcsút intettek a városnak, megkezdték utazásukat Fiume és az Adriai tenger felé. Az újlaki vár alatt elhajózva felidézték a történelem órán tanultakat: a magasban álló pompás építmény az Ujlaki család ősi fészke, akik 1364-ben nyerték az akkor Valkó megyében fekvő várat. „Régi hely ez, már az avarok idejében telep volt. Kapisztrán János, Hunyadi hősi társa itt halt meg. Ma az Odescalchi hercegek tulajdona, akik 1689-ben kapták a szerémi herceg címmel.”

Horvátország fővárosa Zágráb szépségével és rendezettségével meglepte őket. Az állomástól az Alsóvároson át – amely a legszebb része a horvát fővárosnak – szőnyegágyakkal tarkított parkon át, virágzó bokrok mellett vonultak a központ felé. „Modern palotasorok emelkednek itt, melyek között művészi kivitelű szobrok, a Szent György és Jellasich szobra valóban meglepő művészi alkotások. A Jellasich téren át a Káptalan városba jutunk, amely Zágrábnak legszebb része. Hajdan várfalak övezték. Székesegyháza, amelyet Szent László a püspökséggel együtt alapított, a XII. században épült.” A hatalmas templomot az 1880-as földrengés romba döntötte, de gondos kezek újjáépítették, szépségével ma bámulatba ejti a szemlélőt.

A Dráva–Száva közén erdők, mezők, szőlők, szántóföldek, halmok, rónák terülnek el. „Károlyvárosnál – amelyet 1579-ben Rudolf képviseletében Károly fhg. alapított, amely az 1809. bécsi béke után négy évig francia kézen is volt – már változni kezd a kép. Látjuk a Karanának a Kulpába ömlését, s vonatunk emelkedni kezd a Karszt lakatlan vidékére.” Közben újra változott a táj, puszta, sivár lett a vidék, egyszerre eltűntek a buja, erdőkkel borított hegykúpok. „A csupasz hegyoldalak zordságát itt-ott félénken megkapaszkodó cserjék, egy-egy testvéreitől elszakadt virág enyhítik csupán. Szikla sziklára hányva van itt a zord bóra birodalmában. […] Az emberek itt küzdelmes életet élnek. A szántóföldet csak hírből ismerik. Nehéz munkával hordanak össze egy-egy talpalatnyi területre földet, s ezt körülrakják sziklával, magasan, nehogy a bóra elvigye termőföldjüket.” A diákok körében az őszinte csodálkozás moraja zúgott fel, amidőn a sziklák körül egyszerre csak előbukkant a tenger. „Magunk alatt láttuk a mélyen fekvő Buccari-i öblöt, az Isztriai félszigetnek hosszan elnyúló hegyláncát, a Quarnero öböl szélesen elterülő vizét, a rajta himbálódzó halászbárkákat, s a különböző irányba haladó gőzösöket” – írta úti élménybeszámolójában Tolnay János tanár. Fiumében – az óbecsei községi polgári leányiskola növendékeinek jutott szalmazsákok helyett – a palánkai fiatalok a Hotel de la Ville kellemes vendégszobáiban kaptak szállást.

Tolnay János tanár úr írásában így foglalta össze a magyar kikötőváros és a Quarnero történetét. „Fiume Habsburg jogar alá 1471-ben került, IV. Károly 1723-ban Horvátországhoz, Mária Terézia 1779-ben, mint önálló területet Magyarországhoz csatolta. Ausztria ellenségeitől sokat szenvedett. Az 1848-iki szabadságharc után ismét Horvátországhoz csatolják, 1868-tól ismét az anyaország kiegészítő részét képezi.” Kellő rácsodálkozással tapasztalták, hogy a városban tett sétájuk során a Fiumara hídján átmenve egyszerre horvát területre, Susak városába léptek. A hídon visszatérve a lelkes vándorok a Boullevardon végigsétálva Tersattóra mentek, hogy ők is megcsodálják a történelemórán már hallott Frangepánok régi várkastélyát. Várfalairól nyílik a legelragadóbb kilátás Fiume városára és kikötőjére. „Magunk alatt látjuk a Fiumara mélyen bevágódott völgyét, s azon túl a város vörös cseréppel fedett háztengerét. Távolabb a kikötőt látjuk, amelyet a Mária Terézia hullámgát véd a tenger viharai ellen.” Frangepán Miklós építette templomban azután meghallgatták Szűz Mária názáreti házának legendáját, miszerint évszázadokkal korábban azon a helyen egy hajnalon váratlanul megjelent Jézus anyjának korabeli lakóháza. Annak a helyén emelték lelkes hívek a templomot.

Délután hajóval Abbáziába mentek. A beszámoló szerint az oly nagy hírnévnek örvendő osztrák nyaraló és tengeri fürdő alapját 1844-ben Ritter von Scarpa vetette meg, s azóta palotaszerű hotelek sora épült a tengerparton, pompázatos tengerparti sétányait virágzó délszaki növények teszik kellemessé. Visszatérve Fiumébe másnap a város polgári fiúiskola tanárai és növendékei látták őket vendégül, majd a Danubius hajógyár, a kőolaj-finomító, a rizshántoló és az aquarium megtekintése után szomorú szívvel, de élményekkel megtelt lélekkel szálltak vonatra. A palánkai polgári fiú- és leányiskola tanára, Tolnay János Tanulmányi utunk május 7–13-ig című írásában felejthetetlen emléket állított a régi Magyarország csodaszép tengerpartjának, és a tavaszi diákkirándulások fényes derűjének. Kötetnyi a ma is kallódó élménybeszámolók száma!