2022. augusztus 18., csütörtök

MagyarZó Pistike messéi

A héten beköszöntött a nyár, és végre megkezdődött a nyári zünidő. Bevallom, alig vártam már, hogy megpihenjek a sok tanulástól. De hogy szabaduljak meg attól a sok zörnyű hírtől, amelyekkel a zősök traktálnak?! Nem direkt engem, de én is hallom őket! És uopste nem leszek boldog, ha arról értesülök, hogy Zerbiában is megjelent a majomhimlő, meg hogy a koronavírusos fertőzések száma is újra emelkedni kezdett. De van ennél cifrább is!

– Képzeld, Tegyula – pánikola amama –, a Vučko azzal riogat, hogy brutális tél elé nézünk! Azt mondja, minden rossz irányba halad, energetikai téren „viharral” kell számolni.

– Nyilván megalapozott az a veszély, amit aggódó államfőnk emleget – elemeze higgadtan a fater –, ám ebben a drámai hangnemben, megítélésem szerint, némi lélektani mozzanat is rejlik. Ha tényleg rosszra fordul minden, mondhatja majd, hogy ő időben figyelmeztetett. Ha pedig, reméljük, mégsem lesz elviselhetetlen a helyzet, akkor előhozakodhat azzal, hogy nagy vész fenyegetett ugyan, ám az államvezetés bölcs politikájának hála, elkerültük a katasztrófát!

– Néha belegondolok abba, milyen nehéz is lehet neked, amíg minden egyes kijelentést, cselekedetet és gesztust valamiféle rendszerbe helyezel – csipkelőde az öreglány.

– Azt is mondta a Vučko – kontráza atata –, hogy nálunk még igazán nem érződik a válság.

– No ezzel a meglátással, minden alkalommal, amikor belépek a boltba, erősen vitába szállnék! – hörtyene fel a muter. – Szerencse, hogy van ez az ex-pólós Šapić, akit a napokban, minő meglepő módon, a zerb főváros új polgármesterének választottak, s így némi pozitív dologról is hallhattunk. Azt szeretné ugyanis az új polgi, hogy Belegrád egy győztes, bajnok város legyen! S ennek érdekében lesz metró, kerülőút, alagút, víztisztító, új híd a Száván…

– Meg repülőautók és lebegő mágnesvasút! – heccelőde az öreg.

És bár felénk még mindig akadnak ilyen optimista szerzetek, a világban egyre inkább a pesszimista nézetek uralkodnak el a jövőnket illetően. Állítólag a jelenlegi életformánkhoz szükséges anyagok zömének a tartaléka vészesen csökken, a nyersanyagkészleteink is fogytán vannak, és globális élelmiszerhiány fenyeget. A zősök néha képesek egyenként megtárgyalni azt a rengeteg bolygónkra vonatkozó borúlátó jóslatot. Nemrég én is láttam, hogy egy klímaaktivista csajszi teniszmérkőzés közben odaláncolta magát a hálóhoz, pólóján üzenve, hogy még 1028 nap van hátra. Meddig? A világ végéig?! Ha jól számoltam, akkor ez 2025. március 28-án jön el, de hogy miért pont akkor, pojmá némám, a klímavédő pipi nem árulta el, de az is lehet, hogy csak elkerülte a figyelmemet. Ám ha azt hitték, hogy csak tudós éghajlatkutatók és jövőbelátó jósok riogatnak bennünket apokaliptikus forgatókönyvekkel, akkor bizony tájékozatlanok. Az alábbi történetre varrjanak gombot!

– Hallottad, Tegyula – messéle a napokban hüledezve amama –, hogy Ámerikában van egy csávó, aki azt állítja magáról, hogy időutazó, és a jövőből érkezett hozzánk figyelmeztetni bennünket arra, hogy ha sürgősen nem teszünk valamit, akkor kegyetlen jövő vár a Földre!

– Ez baromság, Tematild! – legyinte közömbösen a fater. – Ha ez az ipse időutazó, én Terminátor vagyok! Ez az időutazásos tripp pedig még a sci-fikben is vitatható. Különben is, semmi értelme a küldetésének! Eljön bennünket ijesztgetni, milyen borzasztó jövő vár ránk?!

– Nem érted – magyaráza az öreglány –, ő jót akar, időben felhívja a figyelmet a veszélyre!

– Őszintén?! Valóban nem értem – vakará a fejét atata. – Mert ha most elhisszük neki, amit mond, aminek következtében megváltoztatjuk a jövőt, akkor az a jövő, amelyből ő jön, nem valósul meg, és ő nem jöhet el figyelmeztetni bennünket, hogy változtassuk meg a jövőt… Ez egy feloldhatatlan logikai bukfenc, kár vele vergődni.

– De attól még igaz lehet az állítása, miszerint 2075-re a Föld képtelen lesz már eltartani az emberiséget – erősköde a muter.

– Hol van még 2075! – húzá el a száját az öreg. – Én örülök, ha 2022-re megoldják az élelmezést. Egész Afrikába a zukránoktól meg a zoroszoktól érkezik a gabona legjava, de mivel a szláv bratyák már kerek négy hónapja a lövöldözést a kereskedés elé helyezték, és egyes vélemények szerint ez a fránya háború még akár évekig is eltarthat, a Közel-Keletet és fél Afrikát az éhínség fenyegeti. Ami bizony újabb menekülthullámot indíthat Európa felé!

– Hagyja a csudába, zomzéd, attól még, hogy a számunkra elérhetetlen, nincs is annyira messze 2075! – mondá az éppen betoppanó Zacsek. – Nemrég olvastam egy riportot az év elején Dubajban megnyílt Jövő Múzeumáról, és bevallom, kissé beleborzongtam az építészeti különlegesség látványába. A számos tudományos cucc mellett egy képre figyeltem föl, Dubajt ábrázolja 2071-ben: sűrű úthálózattal átszőtt vas-, beton- és üvegépületek egymás hegyén-hátán, az utcákon egyetlen lélek sincs, az égen pedig madarak helyett drónok röpködnek!

– Nahát! – álmélkoda amama. – Nyilván ez az élmény is felért egy időutazással.

– Ahogy mondja, zomzédasszony – bólogata egyetértően a Zacsek. – Hasonló viszolygást keltett bennem a halványan megvilágított Nyelvek Fala is, amelyen összesen 14 nyelv kapott helyett: angol, arab, hindu, urdu, orosz, spanyol, kínai… Az ott dezsuráló pacák mosolyogva árulta el a szerzőnek, hogy ötven év múlva már csak ennyi nyelvet beszélnek majd a világon.

– Édesistenem, Tegyula – zörnyülköde a muter –, ki olvassa majd ötven év múlva azt a több ezer könyvet, amit felhalmozunk itthon?!

– Uopste nem érdekel, Tematild – jegyzé meg flegmán a fater –, az már nem az én gondom lesz. Lehet majd Pisti nosztalgiázás során hébe-hóba kézbe veszi egyik-másik kötetet.

– Szeretnék bízni ebben – sóhajta az öreglány –, csak attól tartok, hogy a tanítónéni noszogatása nélkül nehezen fog menni. Pedig jobban tenné, ha hozzád hasonlóan, Pisti is a könyveket bújná, irtó félek, nehogy belemenjen valami őrült internetes kihívásba, amelyek egyre morbidabbak, agresszívabbak és furcsábbak.

– Bizony, zomzédasszony – erősíté meg a Zacsek –, a Pisti és a Peti korú gyerekek nejlonzacskót húznak a fejükre, felugrálnak a száguldó vonatra meg trolira, kifekszenek a gyalogátkelőre és várják az autót, közben felvételt készítenek egymás „hőstetteiről”, majd felnyomják a közösségi oldalakra, ahol az a király, aki minél nagyobb őrültséget követ el.

– Munkafeladatokat kellene nekik adni, mert jódolgukban legtöbbüknek csak ilyen és ehhez hasonló sületlenségeket ad ki az agya! – dünnyöge atata. – Vagy el kellene őket vinni az erdőbe, és otthagyni egy hétig okosteló nélkül!

– Az erdőről jut eszembe! – kiálta fel a muter. – A közelmúltban egy hatalmas víznyelőre bukkantak Kínában! A mennyei gödörben egy egész erdő van! A 306 méter hosszú, 150 méter széles és 192 méter mély mesebeli világ belsejében ősi, 40 méter magas fák állnak. A mélység fenekén teljesen ismeretlen világ terül el, felfedezésre váró különleges flórával és faunával.

– Ez is felér egy időutazással, sajátos visszatérés az ősállapotba – ámuldoza a Zacsek. – Paradicsom a Földön. Vajon mire használják majd fel az újonnan felfedezett csodakertet?

– Gumigyárat létesítenek odalenn! – vágá rá az öreg.

 

Pistike, erdőben vakációzó, kétségekkel teli időutazó