2022. augusztus 10., szerda

A nemzet egységének erősítéséért

Beszélgetés a lovagi címet nyert Budai Istvánnal

„A magyarországi alapítású Szent György Lovagrend a legrégebbi világi lovagrend. 1326. április 24- én, Szent György napján Károly Róbert király Boleszló esztergomi érsek és a magyar püspöki kar jelenlétében hozta nyilvánosságra a rend statútumát Visegrádban. (…) A lovagok egyházi és világi szolgálatot egyaránt elláttak. Egyházi feladatukból fakadt a kereszténység védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, a szegények és az elesettek védelme, támogatása…” (Wikipédia) A rend alkotmányát az 1990-es évek elején a régi szellemben, de a 20. század végi követelményeknek megfelelően felújították.

Ahogy arról lapunkban már több módon is beszámoltunk, két év kényszerkihagyás után ismét avattak lovagokat Visegrádon. Ezúttal Nyugat-Bácskából ketten, Csizmadia János és Budai István nyertek lovagi címet. Lovag Csizmadia nemrégiben mesélt érdemeiről, célkitűzésekről. Az alábbiakban a zombori lovag Budai Istvánnal ismerkedhetünk meg közelebbről.

Lovag Budai István
Lovag Budai István

Hogyan érintette a rangos elismerés, milyen gondolatok, érzések kavarogtak Önben a ceremónia során?

– Nem mondom, hogy nem vártam a pillanatot, hiszen fölkészítettek rá. Voltak előzetes beszélgetések, tehát nem ért váratlanul. Mindezek ellenére mégiscsak meglepődtem, nagy megtiszteltetésnek tartottam, hogy a két nyugat-bácskai avatott közül az egyik lehetek. Felemelő érzés.

Maga az avatás helyszínének jellege is egyedülálló. Visegrád minden pólusából a történelem sugárzik, minden kő beszél. A ceremónia menete, hogy a szertartást a délvidéki nagyprior, lovag Fuderer László vezette, mindez különleges élmény volt. A lovagrend a megalakulás óta ugyanazon elvek alapján működik. Talán mindez azért lehet így, mert tagjai a nemzet egységén munkálkodnak. Azon vagyunk, hogy a szétszakítottság ellenére minél több találkozási, segítési pontot találjunk.

Miként látja mindebben saját magát, mely területeket érzi közel állónak?

Próbáljuk erősíteni a nemzeti összetartozást és segíteni a rászorulókat. Részt veszünk a különböző megemlékezéseken, nemzeti ünnepeken. Emellett leginkább a karitatív tevékenységek állnak hozzám közel. Függetlenül bármilyen címtől, rangtól, amióta az eszemet tudom, segítem embertársaimat, nemzettársaimat. A lovagi tagságra való felkérést követően hagytam is időt magamnak, hogy átgondoljam: van-e helyem mindebben? Arra jutottam, hogy a lovagi cím által egy újabb, tágabb szintű lehetőség, fórum nyílik arra, hogy folytassam mindazt, amit eddig is tettem. Nem beszélve arról, hogy rendkívül sokat jelent az embernek az ilyen tiszteletre méltó visszaigazolás, pozitív visszajelzés, elismerés. Sok erőt ad a további munkához.

A lovagrendnek köszönhetően például a Lurkóházak számára gyűjtünk adományokat rendszeresen. Az elmúlt tél folyamán is két nagy mikrobusszal vittünk főleg tartós élelmiszert, vitaminokat, gyümölcsöket, könyveket, ruhákat, mindent, amire csak szükség lehet. Tolókocsit adományoztunk a nemesmiliticsi és a doroszlói egészségháznak szintén. Továbbá ez utóbbi település egészségügyi intézményének még egy defibrillátort is. Aztán a Doroszlói Önkéntes Tűzoltótestületnek két légzőgépet, a zombori Szent Gellért Német Egyesületnek pedig könyvtárnyi könyvet adományoztunk. Jelenleg is átadásra vár egy könyvtárnyi kötet, még keressük a helyét.

Zomborban élek ugyan, de felmenőimet tekintve rendelkezem nemesmiliticsi és bácskossuthfalvi gyökerekkel is. Igyekszem kivenni a részem mindkét település közösségi életéből. Tagja vagyok a bácskossuthfalvi Ady Endre Művelődési Központnak. Amikor csak időm engedi, jelen vagyok annak eseményein. Nemesmiliticsen rendszeresen részt veszek a gasztronómiai jellegű kulenfesztiválon. Itt is és más megmérettetések alkalmával szintén több ízben aratott győzelmet az általam készített kulen.

Aztán a lovagrendi tagság folytán immár otthonosan mozgok egész Nyugat-Bácskában is.

Milyen közösségi feladatok várnak a lovagrend itteni tagjaira a közeljövőben?

– A Doroszló-Szentkúttal karöltve immár harmadik éve szervezzük meg a délvidéki Apród tábort. Ennek fő célja, hogy a részt vevő gyerekek tanuljanak azokról az alapértékekről, amelyek jellemzik a lovagrendet és a magyar történelmet. Idén július 10-től 15-ig zajlik majd a tábor a doroszlói Mária-kegyhelyen. Az eddigi alkalmak során sok tapasztalat gyűlt össze, a visszajelzések nagyon jók, vannak visszatérő táborozók. Mondanom sem kell, a környezet páratlan a Doroszló-Szentkúton. A programok között ezúttal is szerepel a játékos történelemismeret, a lovaglás, a kirándulás, Bács történelmi várának meglátogatása, rovásírás-tanfolyam, fürdőzés, íjászat és mindeközben barátkozás. Fontos hangsúlyozni, hogy ebben az évben a tábor teljes időtartamában animátorok foglalkoznak majd a gyerekekkel. Nagyon örülünk, hogy szinte rögtön a tábor meghirdetése után betelik a létszám. Hetven és nyolcvan személy között mozog a résztvevők száma jelenleg. Ez ideálisnak mondható az utaztatás, a kirándulások szempontjából is.

Mindeközben természetesen nem feledkezünk meg az általános célkitűzésekről sem, ilyen a nemzetben gondolkodás, továbbá megtalálni a párhuzamot az emberek között, mindarra koncentrálni, ami közösségeinket előreviszi – hallottuk lovag Budai Istvántól.