2022. augusztus 9., kedd
LUKÁCSFALVI HÉTKÖZNAPOK

A gyerekek jönnek, mennek

A Nagybecskerektől 14 kilométerre fekvő Lukácsfalva a vidék egyik legrégibb települése. A legnagyobb népesedését a XX. század elején élte, amikor több mint ezren laktak benne. Legutóbb, a szavazati joggal rendelkezők listáján 399 név szerepelt, de napjainkban legfeljebb kétszázan lehetnek a faluban.

Lukács Lázár örmény nagykereskedő telepítette, aki 1781-ben az Osztrák Udvari Pénztártól megvett 30 ezer lánc bánsági földet Écska, Bégafő és Jankahíd településekkel együtt, és a vidék egyik legnagyobb földbirtokosa lett. A következő évben ideköltözött, majd követte felesége, Szibilla is a fiaival. Écska közelében, a Béga folyó jobb partjára Szegedről, valamint a környező falvakból magyarokat telepített. A Béga sokszori áradása miatt áttelepültek a falu mai helyére, amely a Tisza és a Béga egykori árterületén fekszik. Az árvízvédekezés céljából a XIX. század közepén, a környéken töltések épültek, melyek maradványai ma is fellelhetők.

Svarc Ilona és József (Kecskés István felvétele)
Svarc Ilona és József (Kecskés István felvétele)

A kis, mindössze tíz házból álló település a nevét Lázár Lukács keresztnevéről kapta. A faluba 1825-ben katolikus bolgárok költöztek. Többségük azonban 1887-ben átköltözött a szomszédos Erzsébetlakra. A dohánytermesztők nagyobb része tulajdonosa lett annak a földnek, melyet évtizedekig művelt. Azok pedig, akik nem tudták megvásárolni a földet, napszámosként dolgoztak az uraságnál, majd 1906/7-ben, amikor a Lázár család megalakította a halgazdaságot, a Fehér-tavon halásznak szegődtek el. Lukácsfalva híressége volt, hogy a falu alatt legeltették a birodalom kiváló ménesét. Ma is Csikósnak hívják ezt a területet.

Évszázadokon keresztül az itt élők csak nehéz munka árán tudták fenntartani a családjukat. Ez nagyban befolyásolja a falu jelenét is.

– Három gyerekünk van. A fiunk és két lányunk is kertészkedéssel foglalkoztak. De a „kis” kertészeknek nagyon nehéz lépést tartani az erősebbekkel. Mind elköltözött külföldre. Magunkra maradtunk, ketten. A gyerekek jönnek, meg mennek. Várjuk, hogy mikor jönnek, melyik család repül haza, vagy a hívást várjuk tőlük. De itt vannak a szomszédok, s ha kell, segítenek bennünket. Nyugdíjasként igyekszünk részt venni minden megmozdulásban. Ha más nemzetiség beköltözik a falunkba, az nem volna baj, csak ha dolgoznak, vagy tesznek valamit annak érdekében, hogy legyen itt élet – mesélte a nyolcvanéves Svarc Ilona.

Bodó Szilvia, a helyi közösség titkára egy éve végzi a feladatát. Igyekszik mindenkinek segíteni, aki hozzá fordul. Mint mondja, a falunak egy boltja van. Központi vízvezeték nincsen, a főutca útburkolata évtizedek óta felújításra vár.

Bódó Szilvia igyekszik mindenkinek segíteni  (Kecskés István felvétele)
Bódó Szilvia igyekszik mindenkinek segíteni (Kecskés István felvétele)

– Van egy iskola, van óvoda. Sajnos kevés a gyerek. Van postánk, ami hétfőn, szerdán és pénteken dolgozik. Egészségház van, ami szerdán dolgozik, akkor van orvos. Egész héten nővér van szolgálatban. Autóbuszjárat Nagybecskerekre nincsen. Csak a Draekslmaier gyár busza viszi be a városba a dolgozókat – számolt be a titkár, akitől időnként az eladó házak felől is érdeklődnek. Elsősorban a nagyvárosokból vannak vevők, akik az olcsó házakat hétvégi házként használják.

Bakos Ervin a nagybecskereki városi képviselő-testületben a Vajdasági Magyar Szövetség képviselője, a családjával Lukácsfalván él. Kertészkedéssel foglalkoznak.

– Lukácsfalván a kétszáz év alatt nagyon sok minden megváltozott. Amikor az embereket idetelepítették, akkor főképp dohánytermesztéssel, halászattal, nádfeldolgozással foglalkoztak. Az elmúlt kétszáz év alatt ezek a területek modernizálódtak, mások elvesztek. Körülöttünk a világ is megváltozott. Az állam pedig nem tudta kísérni a folyamatos változásokat. A mezőgazdaságból élőknek nincsen egészségügyi biztosítása, a nyugdíjbiztosítás nagyon rossz, és egyszerűen az emberek alternatív megoldásokat kerestek maguknak – mondta Bakos Ervin. A közelmúltban még egy kedvezőtlen fordulat történt. Az Écska Halgazdaság új tulajdonost kapott, aki a jelek szerint nem szándékozza folytatni az eddigi szinten a haltenyésztést. Még egy kereseti lehetőség nélkül maradnak a lukácsfalvi halászok is.

Lukácsfalva napjainkban (Kecskés István felvétele)
Lukácsfalva napjainkban (Kecskés István felvétele)

– A katolikus templomot 1927-ben építették a helybéliek önkéntes adományaiból, valamint a szentmihályi és a tordai magyarok támogatásából. A templom védőszentje a Kisboldogasszony, a búcsút pedig szeptember első vasárnapján tartják. Évente öt-hat temetés, meg esetleg egy keresztelő szokott lenni az utóbbi években – hallottuk Kalapis Sztojántól, Lukácsfalva plébániai kormányzójától. Vasárnaponként van szentmise, amelyre 20-25 hívő szokott elmenni. Főleg idősek.

Lukácsfalva persze csak osztozik a sok-sok szerbiai kistelepülés sorsán. Pontos adatok a népességfogyásról majd csak a népszámlálás után várhatók. A 2021-re vonatkozó kimutatás szerint az országban tavaly 60 ezer újszülöttet és csaknem 136 ezer elhalálozást igazoltak. Vajdaságban egy év alatt 20 ezer lakossal lettek kevesebben. 34,5 ezren haltak meg és 15,5 ezer csecsemő született.