2022. augusztus 18., csütörtök
EGY EZOTÉRIKUS TANÁCSADÓ NAPLÓJÁBÓL

Megbocsátó levél

A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 évben jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg, a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál valami hasznosat a maga számára.

– A segítségét kérném. Családi problémáról van szó, nem beszélek a gyermekemmel, mert nagyon megsértett. Haragszom rá, és sokszor vártam, hogy bocsánatot kér, de ő ezt nem tette meg. Sok éjt átsírtam emiatt. Nemrég az egyik rokonom fölhozta az ügyet, s azt mondja, hogy a lányom nem úgy gondolja, hogy ő sértett meg, hanem pont fordítva! Hát ez még jobban fölbosszantott. Én, aki annyit gürcöltem miatta, annyi áldozatot hoztam életem folyamán érte, én vagyok a rossz, az érthetetlen, s még én kérjek bocsánatot?
– Kedves hölgyem! Senki sem állítja azt, hogy szülőnek lenni könnyű és mindig jó. Igen, sok áldozattal jár, ám ez a szülő kötelessége, ha gyermeket vállal. Biztos volt sok örömteli pillanat, ajándék is az ön életében amiatt, hogy szülő volt, akarom mondani, hogy még mindig az. Vannak félreértések, vannak különböző fölfogások, s tisztelni kell egymás véleményét, másságát, főleg, ha már felnőtt gyermekről beszélünk. A testvérek, a házastársak, a kollégák között is van nézeteltérés, s ha minden sérelmet mélyen élünk meg, s nem vagyunk hajlandók megbocsátani, akkor bizony lassan mindenkivel haragban leszünk. Ha túl nagy az egónk, akkor egyedül maradunk.
– Márpedig én nem tudok megbocsátani, még ha akarnék sem.
– Pont innen kell kiindulni, hogy akarjon. Azt hiszem, még senkinek sem sikerült úgy leélnie az életét, hogy sohasem bántották meg. Gyakran azok tudják a legnagyobb fájdalmat okozni, akiket a legjobban szeretünk. A legtöbbször nem szándékosan csinálják, mégis ragaszkodunk a sérelmeinkhez, és gondolatban csak tovább rontunk a helyzeten. Összerándul a gyomrunk, valahányszor fölidézzük az incidenst. Éjszakánként álmatlanul hánykolódunk azon tépelődve, hogyan kellett volna reagálnunk. Az, aki megbántott, már réges-rég elfelejtette, vagy egészen más véleményen van a dologról, másképp élte meg, de mi még akár hetekkel, hónapokkal, sőt évekkel később is szenvedhetünk miatta.
– Pontosan így van. Sokszor gyötörnek ilyen gondolatok. Mit tegyek?
– Természetesen az lenne az észszerű, ha megbocsátanánk az illetőnek, majd elengednénk az egészet, de ezt nem könnyű megtenni.
– De nem ám!
– Viszont annál lényegesebb. A gyötrelem addig fog tartani, amíg gondolatban meg nem békülünk, hogy aztán elengedhessük az egészet.
– Lehetséges lenne megbocsátani? Hogyan, amikor fáj, amikor úgy gondolom, hogy nekem van igazam, amikor fáj az igazságtalanság?
– Gondoljon ön a konkrét történésre, hiszen ezt kell megbocsátani. Bár megbocsát majd neki, ön nem engedi, hogy a jövőben még egyszer előforduljon, hogy így bánjanak önnel. Sem ő, sem más. Természetesen a dolog következtében ön sokat szenvedett, de az érzéseit önmaga szülte. Az incidenst magát kell megbocsátani.
– De miért tette, hogyan volt rá képes?
– Nincs értelme azt kérdezni, miért tette a másik, amit tett. Még ha tudná is, az sem csökkentené a fájdalmát. Egyébként, legtöbbször ő maga sem tudja. S ne is mesélje el nekem, hogy pontosan mi történt, mert ez az ön látásmódja és érzése szerint volt így, ő ezt másképpen élte át, más a gondolata és az érzése ezzel kapcsolatban. S az sem fontos, hogy melyiküknek van igaza. A lényeg a békülés, mert ha tovább viszik a sértettséget, a haragot, akkor nemcsak évekig szenvedne így, hanem a következő életbe is átvinné a terhet, ami csak nő. Ismerje be, hogy kettőn áll a vásár. Nem bonyolódott bele valamibe, amit jobb lett volna hagyni? Tehát csak döntse el, hogy békét szeretne, s akkor segítek önnek.
– Rendben. Mit tehetünk a békéért?
– Az első lépés, hogy levelet írjon neki. Olyan levelet, amit nem fog elküldeni, de kiírja, kitisztítja magából a fájdalmat. Ő sohasem fogja elolvasni, úgyhogy szabadon fogalmazhat. Idézze föl az együtt töltött kellemes perceket. Vesse papírra a fájdalmat okozó dolgokat, és magyarázza el, milyen érzést keltett önben. Érzékeltesse az indulatokat, a haragot és a tehetetlenséget. Írja le, hogy megbocsát mindazért, amit önnel tett. Vesse papírra minden lényeges gondolatát. Le fogom írni, hogy pontosan milyen lépéseket kövessen a megbocsátó levél írása közben. Emellett elküldöm azt a gyakorlatot, melyet 1-2 hétig végez, ami az érzéseket változtatja meg. Ezenkívül van egy gyakorlat, a tőrök kihúzása az auránkból, angyali segítséggel, ami a legfájdalmasabb dolgoktól is megszabadít. Itt van még a babérleveles rítus is...
– Rendben, küldje.

***

Pár hónap múlva jött egy hívás.
– Köszönöm, hogy helyrejött a kapcsolatom a lányommal, minden rendeződött, egy álom teljesült be!