2022. augusztus 10., szerda

Mancsok bűvöletében

Paróci Pál kutyatenyésztőt és nemzetközi küllembírót az állatok szeretete motiválja

Ugyanazon zsákmányállatokra vadásztunk, mégis társak lettünk. Pedig a természetben az eltérő fajhoz tartozó ragadozók nem szoktak összefogni, amikor ugyanarra a prédára fáj a foguk. A domesztikáció során azonban valamiért mégis szövetségre lépett az ember a farkassal. Így lett sokak mindennapjának része a kutya, melynek háziasítása a 16–32 ezer évvel ezelőtti viszonylag tág időszakra tehető. A példátlanul hosszú barátság során az emberek mind szorosabb kapcsolatot ápoltak a domesztikált ebekkel. Megosztották az állatokkal élelmüket, cserébe azok védelmezték a hordát, terelték a nyájat vagy a csordát, segítettek a vadászat során. Így váltak a kutyák feltétlen ragaszkodásuk miatt fokozatosan a hűség szinonimájává, legjobb barátunkká. Sok helyen sok fajtájuk felbukkan. Vakvezetőként, terápiás kutyaként, őrző-védő ebként, munkakutyaként vagy egyszerű házi kedvencként velünk vannak az élet minden területén. Még a világűrbe is végül előbb jutott el egy kutya, mint az ember.

Kétszobányi serleg, elismerés, oklevél, köszönőlevél, plakett gyűlt már össze
Kétszobányi serleg, elismerés, oklevél, köszönőlevél, plakett gyűlt már össze

Paróci Pál nemzetközileg is ismert kishegyesi kutyatenyésztő és küllembíró azt vallja, „kutya nélkül is lehet élni, de nem érdemes".
– Emlékszem, gyerekkoromban már az apámnak olyan farkaskutyája volt, hogy a csodájára jártak a falubeliek. Akkor csak farkaskutyának tituláltuk, törzskönyve ugyanis nem volt, másoknak sem volt fajkutyájuk, a faluban jóformán csak keverék ebeket tartottak. Apám kutyája esetében viszont tulajdonképpen német juhászról volt szó, egy tetszetős küllemű, intelligens jószágról. Nem volt ugyan törzskönyve, de az akkor érvényben lévő kritériumok szerint többnyire megfelelt a németjuhász-jellegeknek. Gyerekkoromban megszerettem így a kutyákat, majd a szakszerű kutyatenyésztésről a 70-es években olvastam, amikor egy magyarországi nyaralás alkalmával megláttam és megvásároltam A Kutya magazint. Így ismerkedtem meg a fajkutyatenyésztéssel, majd a szakirodalmat is vásárolni kezdtem. A magazinban megjelent hirdetés alapján vettem meg az első fajkutyámat is, egy óriás schnauzert. A faluban igazi kuriózumnak számított akkortájt, hogy valaki több száz kilométert utazzon egy kutyáért. Én viszont ezzel a kutyával elmentem néhány kiállításra, és így kezdtem el megismerni a „kutyás köröket" – vázolta a kezdeteket. Elmondta, hogy ez még a családalapítás előtt történt, és a szabadidejét jórészt a kutyára fordította. Az alapvető dolgokra sikeresen ki is képezte első ebét. Kezdő létére a kiállításokon is igen jó eredményeket ért el. Később west highland white terriert, közép-, törpe és óriás schnauzert, egyéb terrierfajtákat, westie-t, dobermannt, golden retrievert is tenyésztett, illetve tenyészt ma is. Most pedig már egy ausztrál juhászkutyája is van, ami ritkaságnak számít. Kutyakozmetikával is foglalkozik, amit tulajdonképpen szakmai körökben a grooming vagy trimmelés szavakkal illetnek, a köznyelvben pedig csak nyírásnak hívják, bár a kutya külsejének rendbe tétele több annál.

A német juhász és az angol

Paróci Pál nemcsak tenyésztőnek, de nagy tekintélynek örvendő nemzetközi küllembírónak is számít. Nemcsak a környező országokban, hanem távolabbi országokban megrendezett kiállításokra és szemlékre is gyakran meghívják. Elmondása szerint valószínű, hogy ha valamivel tökéletesebb lenne az angol nyelvtudása, talán még több helyre hívták volna. Az ilyen rendezvényeken is az angol nyelv dominál, a kutyás társadalom is mindinkább az angolt preferálja. Jól beszél például németül, de érdekességként említette, hogy meglepődve tapasztalta, amikor egy németországi kiállításon az ottani tenyésztők egymás között is angolul beszéltek. Romániában, Bulgáriában, Magyarországon, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, Németországban és az egykori jugoszláv tagállamokban, illetve korábban Ukrajnában és Oroszországban is rendszeresen ott volt küllembíróként a különféle rendezvényeken.

Győzelem a legutóbb megkedvelt fajtával, az ausztrál juhászkutyával
Győzelem a legutóbb megkedvelt fajtával, az ausztrál juhászkutyával

– A topolyai Győri Feri bácsinak egy impozáns kuvasza volt abban az időben, és emlékszem, ő biztatott arra, hogy menjek el küllembírónak is levizsgázni, mert úgy vélte, sikeres lehetnék ebben. Volt ugyanis már tudásom és tapasztalatom, amit a kiállításokon és a szakkönyvek olvasásával sikerült megszereznem. 1983-ban az Újvidéki Kinológiai Egyesület tagjaként jelentkeztem is, és a székvárosban tettem le az első vizsgát, először az őrző-védő fajtacsoportba tartozókra vonatkozót. Amikor a Vajdasági Kinológiai Szövetség megszűnt, utána a további vizsgát Belgrádban tettem le. Végül sikerült minden fajtacsoportra levizsgáznom. Abban az időben még 20 csoportra osztották a kutyákat – részletezte a küllembíró. – Mára a ma ismert több mint 300 kutyafajta nagy többségét bírálni tudom – tette hozzá.

A magyar vizsla a legnépszerűbb

Paróci Pál elmondta, hogy a magyar kutyafajták külföldön is különösen népszerűek. A kuvasz vagy a puli a tengerentúlon is kedvelt fajtának számít, a legnépszerűbb talán mégis a magyar vizsla. Egyes pénzes amerikaiak számára státuszszimbólum, hogy legyen ilyen kutyájuk. Kitért rá, hogy Kishegyesen már tíz évre visszamenőleg nemzetközi kuvaszkiállítást szerveznek. Az idei rendezvényen ennek az impozáns magyar fajtának az egyedeit is ő bírálta. Ez alkalommal pedig egy különdíjat is felajánlott a legszebb fejformájú kiállított egyed számára. Elmondta ugyanis, hogy a kuvaszok esetében a fejforma – az egyéb jellegzetességek mellett – nagyon fontos, szinte meghatározó tényező. Erről az ősinek tartott kutyafajtáról elmondta, hogy valójában már a honfoglaló magyarokat is kuvaszok, pontosabban a kuvaszhoz hasonló tulajdonságokat mutató kutyák kísérték. Ezt régészeti leletek is bizonyítják. Az akkori állatok külleme ugyan némileg eltért a mostaniakétól, mégis nagyon hasonló állatok voltak. Nem is annyira a nyáj, mint inkább a gulya, valamint a tanyák, birtokok őrzésére, sőt még vadászatra is használták. Mátyás király is bizonyítottan vadászott velük, és olyan értékük volt a kuvaszoknak már akkor is, hogy más uralkodóknak, nemeseknek azt vittek ajándékba, ha valami nagyon értékeset akartak vinni. A második világháború idején olyan sok kuvasz elveszett – többségüket a tanyákra betörő katonák lőtték le –, hogy a fajta a kihalás szélére sodródott. Mindössze néhány egyedből sikerült továbbszaporítani, így megmenteni.

A moszkvai nemzeti szemlén 2021 decemberében
A moszkvai nemzeti szemlén 2021 decemberében

A tenyésztő elmondta, hogy a legkevésbé ismert vagy a legkevésbé népszerű a magyar fajták közül az erdélyi kopó. Pedig egy szintén kiváló tulajdonságokkal rendelkező kutyafajtáról van szó. Paróci Pál véleménye szerint ennek a fajtának a jó tulajdonságai népszerűsítésére nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a jövőben. Olyan versenyeket lehetne szervezni, ahol az erdélyi kopó jó tulajdonságai kifejezésre juthatnának. Az állatok követésében kiemelkedően tud teljesíteni vadászatok során.

Merre tart a kutyatenyésztés?

Mintegy fél évszázada ott van a szemléken, kiállításokon, olvassa a szaklapokat, bírálja az egyedeket. Ennyi idő alatt a folyamatok kirajzolódását is figyelemmel lehet kísérni. Elmondása szerint megfigyelhető volt, hogy ez idő alatt nálunk is fellendült a kutyatenyésztés. Rámutatott, hogy vannak az úgynevezett kommerciális fajták, amelyeket jó pénzért el lehet adni.

– Ezt valójában sajnálatos ténynek nevezném. Amikor van jól eladható fajta, akkor mindenki arra tér át. Van 10-11 fajta, mely kommerciális fajtának tekinthető most is. Kétfajta francia buldog, a rottweiler, a dobermann, a stafford terrierek vagy a mopsz, bár ez utóbbi a jelek szerint most kezd már lecsengeni. Divatkutya volt egyidőben a golden retriever is, de ennek állománya nálunk az utóbbi időben nagyon megcsappant. Az említettek mellett a cane corso és a német juhászkutya továbbra is népszerű, és a környező, valamint a távolabbi országokban is keresik őket. A tengerentúli sznobokra továbbra is jellemző, hogy Európából vesznek például német juhászkutyát. Ez egyfajta státuszszimbólumnak számít Amerikában és Új-Zélandon – osztotta meg tapasztalatait.

Kitért arra is, hogy nagyon keresettek például a nem elismert színű kutyák. Egy-egy fajtán belül időnként felbukkannak olyan színváltozatok, melyeket a standard kizár. Például a francia buldognál a kék színváltozat vagy a tacskó esetében a harlekin színváltozat, ami kékes-barnás kevert színt jelent. A hivatalos fajtaleírás szerint nemkívánatos, de különleges változatok ezek. Hozzátette – nem mellékesen –, hogy soha nem azért tartott egy-egy fajtát, mert azt jól el lehetett adni.

– Valójában én többet ráköltök a kutyákra, mint amennyi bevételem van belőle, nem az anyagiak mozgatnak – fogalmazott. Nem ítéli el azokat sem, akik anyagi haszon miatt tenyésztik a kutyákat, de azért ezt a hozzáállást nem tartja teljesen korrektnek.

– Engem elsősorban az állatok szeretete vezérel. Azt szoktam mondani, hogy kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. Amennyiben pozitív nullába tudom tenni az egészet, nekem már megéri. Tenyésztőként és küllembíróként sok országban jártam, rengeteg ismerőst és barátot szereztem. Nekem ez mindennél többet ér. A hamburgi nemzetközi kiállításon is osztályoztam, valamint Moszkvában az orosz nemzeti kiállításon is – nyilatkozta a tenyésztő és nemzetközi küllembíró. Hozzátette, hogy a „kutyások" között is mindenkinek megvannak a kis titkai, fortélyai, ami a tenyésztést, a kutyák felkészítését és „kozmetikázását" illeti.

– Jómagam szívesen megosztom a tapasztalataimat bárkivel, mert az a véleményem, hogy mindez a kutyák érdekét szolgálja – emelte ki Paróci Pál.