2022. augusztus 9., kedd
A GYÓGYSZERÉSZ ROVATA

Létezik-e vegán kozmetikum?

A vegánság az a mozgalom, életstílus, filozófia, mely megtagadja az állatok bármilyen kihasználását, legyen az a táplálkozáson (hús, tej, tejtermék, tojás, méz stb.), az öltözködésen át (bőr, bunda) egészen a különböző szórakozási tevékenységekig minden, úgymint a cirkuszba vagy az állatkertbe járás. Mint a gyógyszerek estében is, a 21. századi kozmetikumok nagy többsége mesterséges alapanyagokból áll, bár az organikus és természetes kozmetikumok – jogosan vagy jogtalanul – egyre nagyobb teret hódítanak maguknak. De vajon félnie kell-e egy vegánnak, ha kozmetikumot szeretne vásárolni?

Elsősorban meg kell vizsgálnunk az egész szituáció bioetikai oldalát. Minden egyes gyógyszerhatóanyag vagy vivőanyag, kozmetikum-összetevő, de még az élelmiszeriparban használandó konzerváló, antioxidáns vagy állagjavító adalékanyagok is, egyszer, valamikor tesztelve voltak állatokon. Még ha egy teljesen vegán, szójaalapú húsimitáló termékről van is szó, melyhez olyan tartósítószert adtak, ami a konvencionális élelmiszeripar mindennapi kellékei közé tartozik, vajon az a termék tényleg vegánnak minősül-e, hiszen az egyik összetevője olyan anyagnak számít, mely állatok általi tesztelésen ment végig. Természetesen ezek a kísérletek mind azért történtek, hogy óvják a fogyasztókat, a beteg embereket a súlyos mellékhatásoktól.

Mi a helyzet a kozmetikumokkal?

Európában tilos olyan terméket forgalmazni, melyet állatokon teszteltek. Rendben van. De mint ahogy már említettem, szinte elképzelhetetlen, hogy a termékösszetevőknek legalább a felét valaha ne próbálták volna ki laboratóriumi nyulakon vagy egereken. Attól függetlenül, hogy a termék maga vegánnak minősül, ha csak növényi és szintetikus anyagokat tartalmaz, az őt felépítő alapanyagok nagy része biztosan nem az. No, de mégis mik azok a valós, állati eredetű kozmetikum-összetevők, melyekre vegánként oda kell figyelnünk?

Első és legegyértelműbb képviselője ennek a csoportnak a méhviasz. A Cera alba (fehér viasz)-ként vagy Cera flava (sárga viasz)-ként a gyógyszerkönyvekben is törzskönyvezett alapanyag a méhek természetes terméke, melyből felépítik otthonukat. Ez az anyag nagyon jó hidratáló, bőrkipárolgást gátló hatású, technológiai szempontból pedig remekül tudja sűríteni a kenőcsöket, krémeket. Robusztussága miatt ma már kozmetikumokban egyre ritkábban, ám gyógyszertári kenőcsökben még mindig előszeretettel használják. Körülbelül száz évvel ezelőttig az úgynevezett spermacetet is hasonló célokra használták. A spermacet (cetvelő) egy zsíros, viaszszerű, a bálnák fejüregében található anyag. Kimondottan szilárd, a méhviaszhoz hasonló tulajdonságai vannak, azzal a különbséggel, hogy 38–40°C fokon hirtelen cseppfolyósodik. Ezeket a jellemzőit az akkori gyógyszerész és kozmetikumfőző igencsak kihasználta könnyű krémek, cold-krémek kikeveréséhez. Ma már ezeket a viaszokat kiválthatjuk mesterséges társaikkal, hosszú szénláncú alkoholokkal, savakkal, észterekkel, vagy csak egyszerűen a krémek sűrítéséhez másmilyen növényi vajakat, viaszokat használunk fel, mint a kakaóvaj vagy a szójaviasz.

Méz, propolisz, lanolin...

A méhek világából származó mézet és propoliszt is gyakran megtalálhatjuk, főleg a természetes és organikus kozmetikumok összetevőlistáján, hiszen remekül hidratálják, nyugtatják a bőrt, ezenkívül antimikrobiális és antioxidáns hatásuk is van.

A nem túl egzotikus alapanyagok közé tartoznak az állati eredetű gyapjúzsírok. A patás állatok nagy részének faggyúja sokkal sűrűbb és nagyobb mennyiségben termelődik, így bőrüket, bundájukat és gyapjújukat bevonva azt vízhatlanná teszi. Bár a legismertebb gyapjúzsír közé tartozik az Adeps lanae vagy Cera lanae, azaz a juhok által kiválasztott faggyútermék, más területeken ugyanerre a célra használják a szarvasok hasonló eredetű váladékát is. A lanolin nagyon értékes anyagnak számított a gyógyszer- és kozmetikai iparban, hiszen nagyon jó hidratáló, emolliens anyag, a benne található nagy mennyiségű szabad koleszterinnek köszönhetően pedig kiváló emulgeátorként is számon tartották. Az emulgeálószerek olyan anyagok, melyek segítik a vizes és az olajos fázisok vegyülését, pont úgy, mint ahogy a tojássárgája is segít a citromlevet és az olajat összetartani a majonézben. A természetben relatíve kevés emulgeálószer létezik, mint a már említett tojássárgája, egyes viaszok lúggal való reagáltatásával létrejött sók vagy a már említett faggyúzsírok. Bár az emberek 15–20% érzékeny a lanolinra, ezért ma már kevésbé használatos, a mesterséges emulgeálószerek megjelenése előtt nagyon fontos nyersanyagoknak számított a kozmetikai iparban.

Karmazsin, csiganyál...

A kozmetikumok technológiai és esztétikai jellemzőinél maradva meg kell még említeni egy olyan állati eredetű anyagot, melyet a mai napig is használnak, nemcsak a kozmetológiában, de az élelmiszeriparban is, annak ellenére, hogy már évezredekkel ezelőtt is szerves része volt az emberek életének. A dekoratív kozmetikumok élénk sötétpiros színét nem más adja, mint egy bizonyos kiszárított tetű, illetve tojásainak az őrleménye, a karmazsin. Az ókorban igazi státusszimbólumnak számított egy-egy ilyen színű öltözet, csakis uralkodók, papok és magas rangú tanítók (magiszterek) tehették meg, hogy viseljenek egy ilyen értékű portékát. Ma már inkább mesterséges alakját részesítik előnyben, az úgynevezett azorubint (CI 14720), de mivel egyes országokban használata tilos, a Távol-Keletről érkező kozmetikumok nagy részében még mindig ezt az állati eredetű színezőanyagot részesítik előnyben. A koreai szépészeti cikkek viszont egyre nagyobb teret hódítanak mind a bőrápolás, mind a dekoratív kozmetikumok esetében, melyek színeit sokszor kölcsönzi ez az akár bizarrnak is tűnő összetevő.

A 2010-es évek egyik sztár hatóanyaga az úgynevezett csiganyál. Ezt az összetevőt az INCI listán úgy találhatjuk meg, mint Snail Secretion Filtrate. Ezt az anyagot a Távol-Keleten kedvelik a kozmetikumgyártásban, hiszen ismertek hidratáló, kollagénstimuláló, sebgyógyító és antibakteriális hatásai is. Bár hatásossága felvet némi kétséget, abban biztosak lehetünk, hogy sokszor megjelenik a különböző szérumokban, hidratálókrémekben, esszenciákban. Bár a nyák maga, amit a csiga termel, a fájdalommentes mozgása során jön létre, és a csigafarmokon az emberek csak összeszedik egy-egy nap után, szintén nem számít vegánnak.

Ugyanebbe a kategóriába sorolható a sztearinsav, cetil-alkohol, hialuronsav, pézsma, glicerin vagy akár a szkvalánolaj is, azzal a különbséggel, hogy ezeknek az anyagoknak van állati, növényi vagy mesterséges alternatívájuk is, melyeknek az eredetét a gyártó – sajnos vagy nem sajnos – nem köteles feltüntetni. Azaz nagyon sokszor a vegánnak vélt termékről is kiderülhet, hogy tartalmaz állati eredetű alapanyagot, a cikk elején említett, kvázi állatkísérlet-mentes kozmetikumokról nem is beszélve.

Ha nem vagyunk benne biztosak, vagy csak egyszerűen nem szeretnénk bíbelődni a végtelennek tűnő angol vagy latin összetevőlistákkal, bátran forduljunk gyógyszerészünkhöz vagy épp bőrgyógyászunkhoz, aki segíteni fog eligazodni a kozmetikumok INCI listájának rejtelmeiben és a kozmetikum-alapanyagok eredetének feltárásában is!

(A cikk csak tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakmai konzultációt)