2022. augusztus 8., hétfő

Parancs ára

Az utóbbi időben szinte már naponta jelennek meg hírek arról, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő meddig marad hatalmon, vagy életben. Vége-hossza nincs a találgatásoknak, ami nem meglepő, hiszen amióta február 24-én bejelentette az Ukrajna elleni katonai inváziót, egy kiterjedt kommunikációs háború is megkezdődött mindkét oldalon a másik befeketítésére, lejáratására.

Az ellenérdekeltek információs szőnyegbombázásának egyik kiemelt célpontja az orosz elnök. Róla számtalan olyan hír is megjelent, amelyek valóságtartalma ellenőrizhetetlen, gyakran pedig ellenséges és rosszindulatú.

Sokan azt szajkózzák, hogy a 69 éves teljhatalmú vezető napjai megszámláltattak, mert „valakik” a környezetéből majd hamarosan megbuktatják, vagy valamelyik, állítólag súlyos, sőt halálos betegsége végez vele. Az utóbbiakból már nyilvános orvosi kartont lehetne összeállítani. A károgók és a rossznyelvek „diagnózisaiból” lesújtó kép rajzolódik ki róla.

A Putyin egészségével kapcsolatos tényeket azonban csak kevesen ismerik. Ők viszont hallgatnak. A birtokukban levő adatok ugyanis szigorú államtitoknak minősülnek.

Moszkva ezért rendre cáfolja a híreszteléseket. A Kreml szerint szóra sem érdemes spekulációk az államfő rossz egészségére vonatkozó média- és egyéb információk.

John Spicer, a CIA amerikai titkosszolgálat Oroszországra szakosodott volt tisztje is józanságra intett. Sőt a minap arra figyelmeztetett, hogy kívülről semmi biztosat nem lehet tudni Putyin mentális és fizikai állapotáról, az erre vonatkozó idegen elemzések és tájékoztatások célja pedig a közvélemény szándékos félrevezetése is lehet.

Mások inkább azt tanácsolják a hírekre éheseknek, hogy a háború kapcsán foglalkozzanak inkább többet a saját dolgukkal, ügyeikkel. Ez most legalább olyan fontos, mint Putyin egészsége, hiszen az Ukrajna elleni agresszió olyan globális folyamatokat indít(ott) el, amelyek rengeteg embert és államot érinthetnek kedvezőtlenül.

Bár a fegyveres támadást Oroszország indította meg, a felelősség megoszlik közte és az Egyesült Államok, illetve Kína között. Ami pedig a harctéren történik, az valójában Moszkva és Washington, illetve szövetségeseik csatája egy olyan időszakban, amelyben amerikai–kínai geostratégiai összeütközés körvonalazódik.

A háború máris számtalan fenyegetést hordoz és megannyi új frontot nyit(ott) világszerte. Lassan mindenki valamilyen tűzvonalba kerül. Már sokfelé harcolnak a magas árak, a munkanélküliség, az energia- és élelmiszerválság, a tömeges elégedetlenség, sőt a – kiterjedt régiókat fenyegető – tömeges éhhalál ellen. És még sok minden más ellen is, amit az orosz elnök ukrajnai inváziója idézett elő egy-egy gazdaságban, pénzrendszerben, vagy társadalmak mélyében. A helyzetet bonyolítja, hogy mindez akkor történik, amikor még a 2020-ban kihirdetett koronavírus-világjárvány következményeit sem sikerült felszámolni.

Alighanem mindenkinek arra kell felkészülnie, hogy a – Putyin hadparancsára megkezdett – háború (Európában) még jó ideig elhúzódik. A következményeit azonban nemcsak a megtámadott és a szankciókkal sújtott Oroszország sínyli meg, hanem más államok is. Függetlenül attól, hogy melyik oldalt támogatják, vagy utasítják el, illetve büntetik.

Ha sürgősen nem hagyják abba a háborúskodást, a folytatásért nagy árat fizet az egész világ. A befejezéshez persze tárgyalni kellene és megegyezni a fenntartható békéről. Csakhogy áprilisban félbeszakadtak az orosz–ukrán tűzszüneti megbeszélések.

Megújításukra látszólag hajlandó lenne a két szembenálló, ám a gyakorlat mást mutat. Moszkva vonakodik. Talán azért, mert bízik a győzelemben. (A vereséget elfogadhatatlannak tartja, mivel az, vagy annak akár a látszata is romba döntheti a Putyin-rezsimet.) Kijev pedig huzakodik. Valószínűleg azért, mert reménykedik a – külföldi segítséggel megvalósuló és számára – kedvező fordulatban. (Ám jelenleg kicsi az esély az oroszok kiszorítására a megszállt területekről, amelyek már Ukrajna húsz százalékát ölelik fel.)

A gondokat az is tetézi, hogy az európai (uniós) érdekek jelentősen eltérnek az oroszokétól; az amerikai (nagyhatalmi) törekvésektől csak részben. Washington célkitűzéseit azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, miként Pekingét sem. Az előbbi nyíltan Kijevet támogatja, az utóbbi meg csöndben, de annál eltökéltebben Moszkvát.

Némi leegyszerűsítéssel: két világ (pólus) csap össze Ukrajnában. Az egyik oldalon áll az Egyesült Államok által befolyásolt, gyakran irányított országok közössége (vagyis a Nyugat, beleértve az EU-t és Japánt is), a másikon meg az Oroszországgal lepaktált Kína és lekötelezettjeik. Küzdelmük igazi tétje az új globális rend – évtizedekre szóló – új játékszabályainak meghatározása.

Az 1945 után létrehozott nemzetközi struktúrák ugyanis felbomlóban, szétesőben vannak. Az új szabályok, szerződések, valamint a különböző intézményi, biztonsági, kereskedelmi és egyéb rendszerek kialakításában pedig meghatározó szerepet követel magának Kína, a világ egyik legerősebb gazdasági, politikai és katonai nagyhatalma, amely minden fontos területen az első helyre tör. Oroszország jelentősége ebben a kérdésben már másodlagosnak tűnik, ámde – a legtöbb atomfegyverrel rendelkező politikai-katonai tényezőként – még komoly beleszólása van sok mindenbe, különösen Európa ügyeibe.

Ha a Putyin állítólagos betegségeiről szóló hírek követői ezt esetleg nem vették volna észre, az talán nekik is feltűnhetett, hogy immár egyre több veszélyes „nyavalya” gyötri az emberiséget és a Földet. Évek óta egymást követik a korábban nem tapasztalt (mély társadalmi, gazdasági, pénzügyi) válságok, természeti katasztrófák, járványok, migrációk és összeomlások. Az orosz agresszió következményei mellett ezekkel is meg kellene küzdeni. Persze nem katonai eszközökkel, hanem nemzetközi összefogásra épülő egyéb módszerekkel.

A lényeg: felemás intézkedésekkel, időhúzással, netán (hazug) kormánypropagandával már nem érdemes próbálkozni. Ezek nem hoznak megoldást a globális problémákra, sem az ukrajnai háborúra. Az utóbbi ellen ráadásul a Putyin egészségi állapotáról közölt bizonytalan hírek a legkevésbé hatékonyak.