2022. augusztus 18., csütörtök

Barna Dunában

Johann Strauss az 1860-as évek derekán komponálta európai-szintű sikert arató, a Kék Dunához címzett keringőjét. Az azóta eltelt, bő másfél évszázadban sem vált teljesen világossá, hogy a kék jelző hogyan került a sláger címébe, egyesek szerint a kék Duna kifejezés abból az osztrák legendából származik, hogy a szerelmesek előtt kék színűnek tűnnek a nagy folyó egyébként szürke hullámai.

Az sem kizárt, hogy Strauss a darab elnevezésénél egy magyar költő versére hivatkozott, amelyik tartalmazza a „szép kék Dunánál” sort. A kék jelző ebben az esetlehetőségben nem Bécsre vonatkozik, hanem Karl Isidor Beck versszerző szülővárosára, Bajára. Akármiről is van szó, akkoriban a kék és a szürke színekkel párosították a kontinens leghosszabb folyóját.

Később a zöld szín vette át a főszerepet a Duna leírása során, napjainkban pedig, mint ahogy az egy nemrégiben napvilágra került incidensből kiderül, a barna. Igaz, csak mikroszkóp alatt, ugyanis a Duna továbbra is zöld, a benne úszó, emberi ürülékdarabkák olyan mértékben szétmállnak, hogy szabad szemmel is látható elszíneződést nem okoznak.

Szagra és ízre azonban biztosan jócskán különbözik a 19. század Dunájától, ezzel az imént említett incidens főszereplője, Andreas Fat is egész biztosan egyetért. A német vegyész csaknem 3000 métert úszott a Duna különböző szakaszain, tette ezt annak érdekében, hogy vízmintát vegyen az Európát átszelő folyóból. Ezeket a Bécsi Egyetem kutatócsoportja egy hajón berendezett laboratóriumában elemezte.

Andreas Fatnak Belgrádban lett elege a vállalkozásból, a vízben lévő fekália miatt attól tartott, hogy megbetegszi., Tudnunk kell azt, hogy a többmilliós fővárosból a háztartások szennyvize, nagyjából 60 ezer olimpiai medencére való minden évben, közvetlenül a folyóba folyik, a kórokozó baktériumok mennyisége miatt nagy kihívást jelent Belgrádban úszni. A vízzel való érintkezés e. coli-fertőzést okozhat, figyelmeztette az úszót az őt követő kutatócsoport. Szerintük Belgrádnál nemcsak piszkosabb a víz mint bárhol máshol a mérések során, hanem az oxigénkoncentráció is alacsonyabb, ami a vízi élővilág pusztulásához vezet. Egy három évvel ezelőtt készült osztrák tanulmány kimutatta, hogy a Duna Szerbián, Románián és Bulgárián keresztül vezető szakasza fokozottan koszos, a fekáliás szennyezettség mértéke Újvidéken és Belgrádban különösen nagy.

Az újvidéki városi strandot naponta több ezren látogatják meg (Fotó: Ótos András felvétele)
Az újvidéki városi strandot naponta több ezren látogatják meg (Fotó: Ótos András felvétele)

Újvidéken a szennyvízbeömlők a városi strandtól messze vannak, a folyam alsóbb szakaszán, így a székváros strandolói (csak) abban úsznak, amit feljebbről hoz a víz – mások sz...ennyében. Az itteni szakemberek szerint ez nem annyira veszélyes, egy kiadós tusolás lubickolás után biztosan megelőzi a bajt.

Azok, akik aktívan úsznak, tudják, hogy a víz lenyelése elkerülhetetlen, a karcsapások bepréselik fülünkbe, orrunkba, szájunkba. A víz átjárja a színuszokat, szájüregünket, az, ami benne van, mindenképp bejut a szervezetünkbe. Ellenállóképességünktől, testi erőnlétünktől, felkészültségünktől, na meg persze a szennyeződés mértékétől, koncentrációjától függ csupán az, hogy ki hogyan fogja lereagálni a kórokozók támadását.

Sokan azt állítják, hogy egy-egy kiadós, dunai fürdés után hasmenéssel küszködnek, sőt: a fertőzött vízzel történő érintkezésnek bőrelváltozásokat is tulajdonítanak. Mások, olyanok, akik az egész életüket a nagy folyó mellett töltötték-töltik, badarságnak tartják ezt, szándékosan nem tusolnak fürdés vagy úszás után, és valóban – soha semmilyen panaszuk nincs.

Akármi is az igazság, a tényállás az, hogy fülledt, nyári délutánokon, olyankor, amikor az újvidéki strandon 12-13 ezren tolonganak, a strandolók többsége megfürdik, úszik a folyóban. Ha a víz annyira piszkos és veszélyes lenne, mint a folyam alsőbb szakaszánál, valószínűleg annak gyorsan híre menne, és a fürdőhely bezárhatná kapuit. Ezzel ellentétben a strandőrszolgálat nemrégiben új felszerelést kapott, vadonatúj motorcsónak áll a homokos partra felcsúsztatva, minden jel arra mutat, hogy az idén még több fürdőzőt várnak, mint a korábbi években. Újvidék növekszik, egy új, dunai, pontosabban kisdunai strand kialakítása is tervben van, nagyon valószínű, hogy a városi strandnál a víz szennyezettségi mutatói számokban feltüntetve aggasztóak ugyan, de a gyakorlatban sokkal kevésbé.

Az újvidéki, városi fürdőhely bejáratában régebben rendszeresen kiakasztották a Vajdasági Közegészségügyi Intézet laboratóriumában vizsgált, dunai vízre vonatkozó, vegyi számadatokat. Az adatokat napi rendszerességgel frissítették, most a szennyezettségre vonatkozó értesítést nem találjuk sehol. A kapuban ülő, a jegyszedő őr szerepét betöltő alkalmazott megmagyarázta, hogy manapság értelmetlenség lenne mintát venni, elemezni, és az eredményeket egy napos késéssel kifüggeszteni, hiszen a helyzet percről-percre változik.

Megjelenhet egy nagy olajfolt, aztán, mire az adatok megérkeznek, már sok-sok kilométerrel alább úszik. Vagy fordítva. Valóban számtalan tényező hat ki a szennyezettségi mutatókra, Újvidéknél leginkább talán a csónakok és a jachtok. Állítólag évente nagyjából 100 új, többtízezer euróba kerülő luxus úszóalkalmatossággal bővül a kisdunai kikötő, ezekből, még a legjobbakból, legújabbakból is, elkerülhetetlenül szivárog az olaj és az üzemanyag, úszás közben érezzük ezt a bűzt. A Strand fölötti vízen úszó bárokból és uszályklubokból a szennyvíz, gyakran konyhai hulladék és műanyag flakonok is, közvetlenül a vízbe kerülnek, és ez is mind a Strandon úszik át, vagy ott köt ki. Ettől függetlenül ezrével úsznak és fürdenek, úgy látszik, megszoktuk a koszt.