2022. december 1., csütörtök

Mozgásszervi problémák gyermekkorban

A mozgásszervi problémák esetén általánosan igaz, hogy minél korábban felfedezzük a rendellenességet, annál könnyebben és gyorsabban lehet azt kikezelni. Ez hatványozottan érvényes a gyermekek esetében, hiszen csecsemő- és gyermekkorban fejlődik a leggyorsabban testünk. A XXI. században leggyakoribb mozgásszervi betegségek közé tartozik a gerinc okozta problémák. A gerincprobléma már gyermekkorban jelentkezhet. Az iskolakezdéskor a nem megfelelő iskolatáska kiválasztása, a helytelen ülés az iskolapadban, a hirtelen növekedés, a testmozgás rendszertelensége, hiánya idézi elő a gerincproblémákat.

A gyerekkori gerincbetegségek leggyakoribb fajtái a tartáshibák, gerincferdülés (scoliosis). Gyermekkori tartáshibák estén a csigolyákban nincs semmilyen deformitás, a probléma elsősorban a hát-, has-, medenceizomzat gyengeségével függ össze. A helytelen, hanyag tartás kialakulhat:

a hát-, has, medenceizomzat csökkent teherbíró képességétől,

pszichés tényezőktől,

hirtelen növekedéstől,

helytelen üléstől (otthon vagy iskolában),

akaraterő hiányától.

A gerincferdülés a gerincoszlop kóros oldalirányú elgörbülése, melyet a csigolyák egymáson való elmozdulása, elcsavarodása okoz. Lányoknál kétszer olyan gyakran fordul elő, mint a fiúknál. A legtöbb oldalirányú gerincferdülés a pubertáskor előtt alakul ki, azaz tíz-tizenkét éves korban. A serdülőkorban a deformáció tovább fokozódik, mivel ekkor igen intenzíven növekszik a gyermek.

Miért alakul ki a gerincferdülés?

Újszülötteken a gerincoszlop még teljesen egyenes, a természetes görbületek az ülés, állás, mozgás, járás során alakulnak ki. A gerinc élettani görbületei fontosak, így a gerincoszlop rugalmasabb és egyenletesen tudja viselni a test terheit. A megfelelő erősségű törzsizomzat nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a helyes testtartás kialakuljon. A scoliosis az esetek kilencven százalékában a háti-ágyéki gerincátmenetnél jelenkezik. Ez a típusú gerincferdülés feltételezhetően tartási rendellenesség miatt jön létre, minek oka a gyenge hátizomzat. Akkor alakulhat ki, ha a serdülőkori növekedés során a mozgásszegény életmód következtében az izomzat fejlődése nem tart lépést a csontok, csigolyák növekedésével, ezért ezt a formát funkcionális gerincferdülésnek nevezzük.

Fontos megemlíteni a genetikai hátteret, mivel a gerincferdülés jelentkezhet valamilyen veleszületett betegség vagy rendellenesség tüneteként. Ez a tényező magzati korban játszik szerepet a veleszületett fejlődési rendellenesség és a gerincelváltozások kialakulásában. Ilyen esetekben strukturális gerincferdülésről beszélünk.

A scoliosis harmadik megjelenési formája az ún. idiopathiás scoliosis: ismeretlen eredetű, melyet részben genetikai hajlam, rendellenes növekedés, kötőszöveti eltérések jellemeznek. Ha a gerincferdülés előfordulása családi halmozódást mutat, a gyermek születésétől fogva szoros ortopédiai nyomon követése javasolt. Fontos a gyermekorvos, az óvodai és iskolai pedagógusok szerepe is az elváltozások korai felismerésében. A gerincferdülés ezen formája szintén lányoknál fordul elő gyakrabban, típusától függően jelentkezhet hároméves kor előtt, 3–10 éves korban vagy a pubertás idején.

Tünetek

A gyerekek többnyire nem panaszkodnak fájdalomra, a tünetek általában tizenéves korban jelentkeznek, és évről évre súlyosbodhatnak. A legtipikusabb tünet az, hogy egyik váll rendszerint feljebb van a másiknál, mivel a vállak és a medence vonalának párhuzama megszűnik. A gerincferdülés következtében a gerincoszlop és a csigolyák idő előtt elhasználódnak. A fájdalom hosszabb ideig tartó ülő vagy álló helyzet után jelentkezik, és gyakran a csípő- és térdízületre is kihat. Nagyon súlyos esetben a gerinc görbülete olyan mértékű lehet, hogy a törzs megrövidüléséhez vezet, a mellkas és a hasüreg számára is kevesebb hely jut, és mivel a tüdőnek sincs elegendő helye, légszomj is kialakulhat.

Csak ebből a néhány betegségből is leszűrhetjük, hogy mennyire fontos egy gyermeknek a mozgás. Nem szabad megengedni, hogy a csont-izom rendszer kialakulásának idején a gyerekek ne mozogjanak rendszeresen. Meg kell találni azt a mozgásformát, amit kedvvel végez a gyermek, és ki kell alakítani a mozgás iránti elemi igényt. Ha ez gyermekkorban nem történik meg, a felnőttkorban már a mozgásszegény életmód szövődményeivel kerülünk szembe.

Kezelés

A gerincferdülés kezelésében a legfontosabb a korai felismerés. Ebben a szülők, pedagógusok mellett legfontosabb szerepe a gyermekorvosnak van.

A gerincferdülés kezelésében alkalmazott módszer kiválasztása a görbület mértékétől függ. A gyermekkori gerincferdülés terápiájának célja, hogy a görbülés fokozódását megakadályozzák és korrigálják az erős görbületet. A ferdülés mértékét fokokban fejezi ki a szaknyelv. Húsz foknál kisebb görbület esetén elegendő a gyógytorna. A speciális gyógytorna célja a hátizomzat erősítése. A tornagyakorlatokat gyógytornászok oktatják az arra kialakított speciális intézményekben, emellett otthon is elengedhetetlen a napi rendszerességű testgyakorlás. A speciális torna kiegészítésére leginkább az úszás (hátúszás) ajánlott. Kerülni kell az ízületeket megterhelő sportokat (pl. futás). Húsz-huszonöt fok közötti görbület esetén fűző viselése lehet indokolt; manapság már minden igényt kielégítő, higiénikus és esztétikai szempontból is elsőrendű fűzők állnak rendelkezésre. A negyvenöt fokot elérő gerincgörbület esetén a műtét már elkerülhetetlen. A beavatkozás lényege a csigolyák közötti ízületek elmerevítése oly módon, hogy a görbület mérséklődjék. Ha már gyermek-vagy fiatalkorban megkezdik és következetesen folytatják, a gerincferdülés többnyire jól kezelhető. Fontos a rendszeres kontrollvizsgálat és a kezelés előírásszerű folytatása.

(Fotó: Dr. Nyirádi Miklós gyermekorvos)
(Fotó: Dr. Nyirádi Miklós gyermekorvos)

A lúdtalp

A gyermekkori gerincmegbetegedés mellett gyakori probléma a lúdtalp. Habár a lúdtalp nem mutatható ki biztosan 10–12 éves kor előtt, sokszor látható egy esetleges későbbi lúdtalp kialakulása. A lúdtalp megjelenését a civilizáció fejlődésével lehet párhuzamba tenni. A betonon való járás, a helytelen cipőhasználat, a nem megfelelő lábbeli, valamint a divatirányzatok (pl. 5 cm-nél magasabb sarkú cipőhasználat) sokat ronthatnak a láb szerkezetén. A lúdtalpnak alapvetően három fajtája van, eltérő tünetekkel, amelyeket más-más módszerekkel kell kezelni:

Újszülöttkori lúdtalp: Ilyenkor nem beszélhetünk igazi lúdtalpról, a hosszanti boltozat hiánya ugyanis elfogadható és fiziológiásnak (egészségesnek) tekinthető, majd csak később alakul ki a növekedéssel az az izomtónus, amit majd rendes talpfunkciónak, talpi boltozatnak nevezhetünk. Tehát hiánya kétéves korig abszolút nem tekinthető kórosnak. Vannak olyan kórképek azonban, amikor beszélhetünk lábdeformitásról, dongalábakról és hasonló ortopédiai elváltozásokról. Az ilyen elváltozás lehet akár veleszületett is, mondjuk, térhiány miatt az anyaméhben. Ilyenkor a láb deformálódik, amikor a csontok még puhák és a szalagok lazák.

Pubertáskori lúdtalp: A pubertáskori lúdtalp akkor alakul ki, amikor a hirtelen növekedés miatt megnövekszik a testsúly, így a lábak terhelése is. Ebben az esetben csökken vagy elveszik az eddigi terhelésviselési képesség. Az izomzat hamar kifárad, bemerevedik, és akár görcsös megfeszülések is jelentkezhetnek. Ilyenkor a lúdtalp lehet akár gyulladásos vagy ún. merev lúdtalp is. Ez izomgörcsökkel és a lábfej megfeszülésével jelentkezik. Ezt görcsoldással, izomlazítással nagyon hatásosan lehet kezelni és visszafordítani a folyamatot. Hirtelen növés esetén gyakori, hogy a lábizmok elfáradnak, a szalagok elgyengülnek, és nem tartanak már elég erősen. Az ilyen folyamat végső állomása a csontos deformitás kialakulása. Csontos lábdeformitás lúdtalp esetén a porcfelszínek kopnak, elváltoznak, degenerálódnak. Ettől csontlerakódások alakulnak ki, amelyek akár szabad szemmel is láthatóak lesznek. Mellékhatásként kialakulhatnak teljes ízületi merevségek is. Az ilyen tünetek már a felnőttkori lúdtalphoz kapcsolhatóak, de fontos megjegyezni, hogy ezek a tünetek már pubertáskorban elkezdenek kialakulni. A lábfájdalmak mellett a láb tartáshibája miatt a test egyéb területein is jelentkezhet fájdalom, például térdfájás, derékfájás és vállfájdalom is.

Felnőttkori lúdtalp: Felnőttkori lúdtalp esetén a stabilizáló rendszerek ereje és igénybevétele miatt bomlik meg a lábboltozati rendszer egyensúlya.

Megelőzése: A megelőzésre nagy hangsúlyt kell helyezni. Amikor csak lehet, járjon a gyermek természetes talajon mezítláb! A fűszálak, kavicsok csiklandozása, ingerlése a talp izmait munkára fogja és erősíti azokat. Nagyon jók a speciális játékos tornagyakorlatok is, amikor babot, golyót, ceruzát kell felszedegetni a lábujjakkal, illetve a lábujjon vagy sarkon járás. Káros lehet a korai cipőviselés és a sima felületen való járkálás. Ezek ellustítják a láb kisizmait. Nagyon fontos még az elhízás megelőzése, hiszen a lúdtalp egyik kiváltója lehet az is, ha a túlsúly cipelése miatt megnyúlnak a talp szalagjai. Lúdtalpbetét csak nagyon súlyos, tornával már nem jól kezelhető esetben javasolt, mert ez passzivitásra készteti a lábat. De azt indokolt esetben fontos hordani, mert ezzel a szövődmények kialakulása megelőzhető.