2024. április 25., csütörtök

A félelem árazza a kőolajat

Szörnyű dolgok történnek a világban, és azok csak még további szörnyűségeket generálnak. A bizonytalanság mozgatja a piacokon az árakat, így aztán hálátlan konkrét számadatokat leírni, mert esetenként akár néhány órán belül azok már nem aktuálisak.

Mindenesetre figyelemre méltó számadatnak tekinthető egy 600 milliós tétel. Hétfő esti drámai megnyilatkozásában az államfő ugyanis arról (is) beszélt, hogy az orosz gázolaj és az oroszellenes szankciók miatt 600 millió dollárt vettek el a szerbiai polgároktól. Hozzátette, hogy a számítás egyéves periódusra vonatkozik, valamint arra, hogy a polgároknak mennyivel kell többet fizetni az üzemanyagért.

Ezt most természetesen lehetne tovább fokozni és azt is kiszámítani, hogy mennyi jut ebből egy főre, vagy, hogy a trendek előrevetítésével mennyi lehet a lesújtó végösszeg éves szinten a jövőre nézve. A tényezők, szorzó és a szorzandó is gyorsan változik azonban. Félő, hogy továbbra is rossz irányban. Azt is mondta az elnök, hogy nehéz helyzetben vagyunk, de mindent megtesznek, hogy könnyebb legyen.

Valójában igazából még semmiből sincs hiány. Felsejlik azonban az üres polcok és a megfizethetetlen árak képe, ami a 90-es éveket megéltek számára fenyegető árnyként bukkan fel az emlékezetünkben. Talán most annyira nem fajulnak el a dolgok, de gondok azért valóban lehetnek. Közel megduplázódott ugyanis a kőolaj ára a háború és az uniós olajembargó okozta bizonytalanság miatt az elmúlt másfél év alatt.

Az orosz olaj importjának tiltására vonatkozó tervezetek, majd azok elfogadásának eddigi egyetlen igazi „eredménye” az olaj rendkívüli megdrágulása volt a nemzetközi piacon. Ha viszont tisztán (köz)gazdasági szempontokból, a félelem tényének számszerűsítése nélkül vizsgálódunk, azt látjuk, hogy a piaci folyamatok nem is indokolják a jelenlegi árszintet. Az orosz invázió és az általuk különleges hadműveletnek nevezett konfliktus miatt bevezetett szankciók eredményeként az év eleje óta 50 százalékkal nőtt az olaj ára. A lassuló világgazdasági növekedés, valamint a legnagyobb nyersanyagfogyasztónak számító kínai gazdaság sokasodó gondjai miatt azonban a reális piaci folyamatok nem is indokolnák a jelenlegi, nagyon magas olajárszintet. Amennyiben pusztán a kínálat és a kereslet arányait szemléljük, azt látjuk, hogy az OPEC tagállamok már emeltek a kitermelésen. Valamilyen „véletlen” folytán pedig az Egyesült Államokban még a Venezuela ellen bevezetett szankciók egy részét is feloldották, az ottani kőolaj is a kínálatot bővíti.

BARÁTI ÁRON JUTHATNAK HOZZÁ?

Az olaj esetében – akárcsak a gáz, vagy más árucikkeknél is – nem csak az ár lehet meghatározó. Az árunak ugyanis fizikai értelemben is el kell jutni a rendeltetési helyére. Ha különféle „cseles” tiltások, adminisztratív akadályok, vagy meghibásodások miatt nem jut el vevőhöz az üzemanyag, vagy a gáz, akkor hiába jó szándék, a kedvező feltételek és a „baráti ár”.

Elsősorban keletről nyugatra áramlott eddig a gáz is és a kőolaj is, vezetékeken vagy más „utakon”. A fő irányvonalak azonban átrajzolódhatnak, átrendeződhetnek. A szankciók ellenére Oroszország a feltörekvő országok körében, illetve elsősorban Kínában és Indiában, biztos vevőkre találhat. Ez egyébként máris kimutatható az idei orosz-kínai külkereskedelmi számokban, az orosz import megugrásában. Az Európai Unió Oroszország elleni hatodik szankciócsomagjában szereplő olajembargó bevezetésétől való piaci félelem az elmúlt hetekben a kőolaj világpiaci áremelkedésében kulcsszerepet játszott, állítják az elemzők.

Az orosz invázió megkezdése előtt az Európai Unió összességében naponta 2,7 millió hordó nyers kőolajat, illetve további másfél millió hordó finomított olajterméket, elsősorban gázolajat importált Oroszországból. Az elkövetkező időszak történései mutatják meg, hogy hogyan és milyen áron lehet ezt más forrásokból helyettesíteni. Az olaj ára azonban az orosz-ukrán konfliktus kirobbanása előtt is emelkedett. Az erőteljes kőolajbeszerzés a világpiacon a koronavírus-járvány elleni intézkedések jelentős enyhítésével, illetve már az újranyitással párhuzamosan meglódult.

ÍGY BÜNTETIK AZ OROSZOKAT?

Az oroszok valójában csak profitálnak az olajpiacon kialakult helyzetből. Természetesen háborús helyzetben mindig is „szokás” a saját veszteségeket elhallgatni, a sikereket pedig túlhangsúlyozni, vagy „behazudni”, ezért a nyilatkozatokat fenntartásokkal kell kezelni.

Mindenesetre, Oroszország közölte, hogy jelentős mértékű profitnövekedést várnak az energiaexporttól. Az indoklás szerint a nyugati szankciók miatt olyan mértékű lesz az áremelkedés, hogy az hatalmas bevételeket jelent majd az országnak. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter arról is beszélt, hogy már megvannak az alternatív piacok, ahol eladhatják az olajtermékeiket. Az olajembargó, amivel Moszkvát büntetni szeretnék, annyira meg fogja drágítani az olaj világpiaci árát, hogy az oroszok ugrásszerűen növekvő nyereségre számítanak.

Sokat mondó információ, hogy az olaj ára hétfőn elérte a 120 dollárt, miután Szaúd-Arábia megemelte a nyersolaj júliusi árát, és a piacon kételyek merültek fel azt illetően, hogy az OPEC+ havi kitermelési céljának emelése segíteni fogja a szűkös kínálat enyhítését.

Az OPEC+ néven ismert informális együttműködés a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagjait, valamint Oroszország vezetésével a szervezeten kívüli nagy olajtermelőket tömöríti. Június 2-án az OPEC+ megállapodott abban, hogy növelik az olajkínálatot. A miniszterek júliusra és augusztusra napi 648 000 hordó olajtermelés-növelést hagytak jóvá, ami a jelentős emelés a legutóbbi havi 432 000 hordó/napos szinthez képest. A hírügynökségi jelentések szerint Oroszország is teljes mértékben támogatta a tervet, és a megbeszélések rekordidő, mindössze 11 perc alatt le is zárultak. Ez a része a dolognak tehát olajozottan működött, miközben nincs okunk azt feltételezni, hogy minden előre le lett volna zsírozva.