A koronavírus-járvány rányomta bélyegét az élet minden területére, a két éven át tartó korlátozások nagyon beszűkítették az olyan egyesületek tevékenységi körét is, amelyek a gyermekek számára kínálnak programokat.
Nem volt ez másként a temerini Vándor Bábszínház esetében sem.
– Előadásainkat ugyan helyben készítjük el, de aztán egész tanítási évben járjuk az iskolákat, óvodákat, hiszen az a gyakorlatunk, hogy helybe visszük az előadást. Ez a tevékenység két éven át szinte teljes egészében leállt – magyarázta Garbac Sarolta, a társulat tagja. Azt is elmesélte, hogy a budapesti székhelyű Magyarság Háza jóvoltából több fellépése is megvalósulhatott a társulatnak a közelmúltban.
– A Magyarság Háza már a tevékenységünk legelején felfigyelt ránk, és rendszeres fellépői vagyunk az általuk szervezett mesedélelőttöknek. A járvány ideje alatt ezeket a programokat online vetítésekkel oldották meg, és mi is lehetőséget kaptunk két mesefilm elkészítésére. A pandémia alatt voltak olyan időszakok is, amikor úgy tűnt, megszervezhetőek az élő fellépések is, így még 2020-ban szerződtünk három előadásra, melyeket a budapesti kis közönségünknek adtunk volna elő. Végül ezekre a fellépésekre csak idén, május közepén kerülhetett sor – mondta el Garbac Sarolta.
Horvátországban is jártatok. Erre az utazásra hogyan került sor?
– Fennállásunk óta először a horvátországi magyar gyerekeknek is bemutatkozhattunk, ezt a lehetőséget is a Magyarság Házának köszönhetjük. Az intézmény egy nagyon egyedi, interaktív vándorkiállítással próbálja bemutatni tevékenységi körét, összegezve ezzel az elmúlt tíz év munkáját. A kiállítás harmadik állomása volt Eszék, a Vándor Bábszínházat kísérőrendezvény megtartójának kérték fel. A megy a Gí Gá világgá című előadást mutattuk be, amely egy előadóval zajlik. Mondhatom, nagyon szép élményekkel tértem haza, a gyerekek nagyon jól fogadták, nagyon sokat nevettünk, játszottunk, és rengeteg ölelésben volt részem.
Budapesten milyen volt a fogadtatás ilyen hosszú kihagyás után?
– Előadásainkban folyamatos a közvetlen kapcsolat a közönséggel, a kisebb csoportokban ezt könnyebb megvalósítani. A Magyarság Háza mesedélelőttjei mindig intimebb közegben zajlanak, így a kis csoport adott volt. Budapesti vendégszerepléskor azonban van egy különleges izgalom, drukk bennünk, hiszen a pesti gyerekeknek annyi programban és ingerben lehet részük, hogy mindig felmerül bennünk, talán nem is tudja lekötni őket a mi kis előadásunk. Aztán mindig kellemesen meglepődünk, mert a népmesék egyenessége, őszintesége, a játék lehetősége nagyon pozitívan hat a gyerekekre, függetlenül attól, milyen közegben élnek. A „libás” előadásunk is nagyon megragadta őket, annak ellenére, hogy körítés szempontjából ez a legminimalistább előadásunk. Másnap egy iskolában, nagyobb csoportok előtt is felléptem. A diáksereg előadói szempontból egészen más megközelítést kíván, mert a gyerekek egymás között egészen másként viselkednek, mint a szüleik jelenlétében, aztán az előadón múlik, hogy megtalálja-e az utat a közönségéhez. Úgy értékelem, hogy a siker teljes volt, mert Budapestről is rengeteg ölelést és mosolyt hozhattam haza.
Milyen terveitek vannak a továbbiakban?
– Már nem sok lehetőség maradt, ami ezt a tanévet és az óvodák, iskolák látogatását illeti. Inkább arra koncentrálunk, hogy a következő tanévben legyen minél színvonalasabb az új program, amit felkínálhatunk. Az utóbbi időben bábkészítő kézműves foglalkozásokkal is kiegészítjük a fellépéseket. Reméljük, hogy néhány nyári rendezvényen is találkozhatunk a közönséggel.
