2022. december 1., csütörtök
A GYÓGYSZERÉSZ ROVATA

Vegán-e a gyógyszeripar?

A 2020-as évekre a vegánság egyre nagyobb teret hódít magának. Bár sokan ezt a jelenséget csupán egy diétaként fogják fel, a vegánság inkább tekinthető életformának, egyfajta filozófiának. A vegán emberek nemhogy nem esznek húst, de semmilyen más állati eredetű terméket sem fogyasztanak, legyen az tej vagy bármilyen tejtermék, tojás, méz stb.

Ezenkívül a vegánok nem járnak állatkertbe, cirkuszba, nem hordanak semmilyen állati eredetű ruhaneműt, lábbelit, legyen az bőrből, bundából vagy akár gyapjúból elkészítve. Holisztikusan tekintenek az állatok védelmére, azaz nemcsak elfogyasztásuk kerülésével, de bármilyen kihasználásuk megtagadásával óvják őket, a környezetet.

Felmerülhet a kérdés, hogy a gyógyszer- és kozmetikaiparnak mennyire kell vagy éppen mennyire akarja követni és kiszolgálni a vegán emberek igényeit. Egyáltalán oda kell-e figyelni egy ilyen életstílust folytató embernek a gyógyszer- és étrend-kiegészítők fogyasztására? Az egyes termékeken lévő „vegán pecsétek” valós gyártói igyekezetet jelentenek, vagy csak egyfajta marketingfogást, hiszen a termék egyébként is vegánbarát lenne? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.

 

Egyáltalán fennállhat-e a gyanúja annak, hogy bármiféle állati eredetű dolgot viszünk be szervezetünkbe, egy-egy kapszula, tabletta vagy éppen szirup lenyelésekor, legyen az gyógyszer vagy étrend-kiegészítő? Természetesen. Maga a farmakognózia tudománya foglalkozik a természetes eredetű gyógyszerhatóanyagokkal. Bár egyetemi tanulmányaim során is a farmakognóziát szinte csak a gyógynövénytannal azonosítottuk, ez az ága a gyógyszerészetnek foglalkozik a többi természetes eredetű gyógyszeralapanyaggal, legyen az akár ásványi vagy állati eredetű is. Először is érdemes ezt a kérdéskört felosztani két nagy csoportra. Vannak olyan állati eredetű anyagok, melyeket aktív hatóanyagként helyeztünk bele egy-egy termékbe, és léteznek olyan technológiai segéd- vagy épp vivőanyagok, melyek segítenek alakot adni a gyógyszerformának, segítik bizonyos gyártási folyamatait.

Heparin, inzulin

Lássuk, mi a helyzet a hatóanyagokkal, azon belül is a gyógyszernek számító készítményekkel! Leghíresebb, még mindig állati eredetű gyógyszerünk a heparin, illetve annak származékai. A heparin a nagyon fontos, véralvadást, azaz koagulációt megakadályozó gyógyszereink egyike, melynek származékait (kisebb molekulasúlyú társait) mai napig használjuk műtétek után, például a posztoperatív trombózis kialakulásának elkerülése végett, ami egy életveszélyes állapot. A heparint sertésbélből és marhatüdőből vonják ki, majd tisztítják meg addig a mértékig, míg ez a vegyület olyan nagy tisztaságú nem lesz, hogy kikristályosodik. A vegytiszta, kikristályosodott heparint ezután vagy további feldolgozásra utalják, hogy elkészítsék belőle az alacsony molekulasúlyú társait, vagy porítják és szakszerűen csomagolják, majd szállítják a kórházakba, ahol az orvosok életek megmentésére használják fel. A jövőben számítani lehet majd a heparin(származékok) biotechnológiai gyártására is, pont úgy, ahogy az inzulin esetében is történt.

Régen az inzulint is sertés- vagy marhahasnyálmirigyből vonták ki, tisztították, majd csomagolták injekciós formába. Az inzulin esetében viszont elég hamar rájöttek, hogy terápiás célból kell valamilyen másmilyen nyersanyagot keresni, hiszen az állati eredetű inzulin, bár nagyban hasonlít az emberéhez, olyan mértékben eltér az emberitől, hogy az állati forrásból származó termékek minden harmadik embernél allergiás reakciót, anafilaxiás sokkot váltottak ki. A biotechnológia felvirágozásával viszont megoldódott ez a probléma. A biotechnológiai módszerek lényege az, hogy baktériumok, gombák segítségével „gyártatjuk le” az adott hatóanyagot. A mikroorganizmusok anyagcseréjük közben különböző anyagokat termelnek, legyen az a mindennapi kenyerünket felfúvó szén-dioxid, a cefre erjedésével létrejött alkohol vagy a kovászos uborkát elsavanyító tejsav. A tudósok hasonló egysejtűek génállományát megváltoztatva ráveszik őket arra, hogy az előbb felsorolt anyagok helyett inzulint vagy másmilyen szerves molekulát állítsanak elő, melynek vegyi körülmények közötti gyártásának az esélye szinte egyenlő lenne a nullával.

Glükozamin-, kondroitin-szulfát, kollagén

Az étrend-kiegészítők és orvosságok csoportjába tartozható hatóanyagok közé sorolható még a glükozamin- és kondroitin-szulfát vagy akár a kollagén is. Első kettőt tengeri herkentyűkből, azoknak páncéljából vonják ki, a kollagént pedig szarvasmarhából. Ezek az anyagok olyan gyógyszerek vagy „vitaminok” erősségét növelik, melyek hozzájárulhatnak a mozgásszervek egészségéhez. Mind a három anyag kvázi kenőanyagként viselkedik az ízületekben, így csökkentve azok fájdalmait. A kollagén ezenkívül belsőleg használva serkentheti a bőrben való természetes termelődését, így fokozva a bőr feszességét és a ráncok későbbi kialakulásának az esélyét. Növényi alternatívák még e hatóanyagok esetében sem ismeretesek.

Vegán D-vitamin

Szintúgy ebbe a kategóriába esik még a vegán D-vitamin helyzete is. Magát a D-vitamint lanolinból, azaz gyapjúzsírból állítják elő, mely rögtön kizárja annak vegánok általi felhasználását. Megoldást nyújthat akár a növényi eredetű, gombák vagy algák által termeltetett D2-vitamin is, bár az ember élettani működése szempontjából az állati eredetű D3-vitamin sokkal jobban hasznosul a szervezetben.

Hasonló probléma ütközünk az állati omega–3 zsírsavak pótlása esetén is. A hal- és krillolajból származó, telítetlen omega–3 zsírsavakat akár százszor nagyobb mennyiségben dolgozza fel a szervezetünk, mint a növényekben, például lenmagban megtalálható többszörösen telítetlen zsírsavak.

A cikk elején már említettem, hogy nemcsak a hatóanyagok számítanak kihívásnak egy-egy gyógyszer vagy étrend-kiegészítő gyártása során, hanem pont a technológiai lépéseknél használt adalékanyagok is. Sok esetben töltőanyagként laktózt használ a gyártó, mely a homeopátiás szereknél a legjellemzőbb. A laktóz maga a tejcukor, mely logikusan a legolcsóbban és legegyszerűbben tejből állítható elő.

Zselatinkapszulák, méz

Amire a vegánoknak érdemes odafigyelni, azok a zselatinkapszulák. A zselatin az az áttisztított, állati csontokban és porcogókban megtalálható enyv maga, mely képes a folyadékokat szilárddá tenni (pont úgy, ahogy a húslevesből is kocsonya válhat, ha elég sok belevalóval készült, és hideg helyen tárolják). A laktózra és a zselatinra ma már vannak növényi megoldások. A vegán termékek esetében cellulózt használnak töltőanyagként, zselésítő szerek használata helyett pedig a gyártó egyszerűen csak gyógyszerformát vált, amikhez ezekre az anyagokra nincs szükség, vagy ha mégis ragaszkodik a zselatintartalmú (lágy) kapszulák forgalmazásához, agar-agart vagy karragént használ helyettesítésére. Mindezt tengeri algákból, moszatokból nyerik.

A mézzel és származékaival főleg szirupokat, köptetőket szoktak édesíteni, hiszen a méz azonkívül, hogy finom, antibakteriális és nyálkahártya-bevonó tulajdonságú is. Ezenkívül Közép-Európában és a Balkánon nagy népszerűségnek örvend a méhek által termelt propolisz is, melynek alkoholos vagy vizes oldatát szintúgy nagy szeretettel használják toroköblögetésre és a megfázás más tüneteinek az enyhítésére, hiszen antibakteriális, antivirális és gyulladáscsökkentő hatása már évszázadok óta szolgálja az emberek egészségét.

Legközelebb a vegán kozmetikumok létjogosultságáról lesz szó. Valóban csak reklámfogásnak számít, és a méhviasz összetevőlistáról való elhagyásával meg is oldódik ez a probléma, vagy vegánként figyelnünk kell olyan alapanyagokra is, mint a már említett gyapjúzsír, méz vagy az akár egzotikusabbnak számító szarvasfaggyú, csiganyál vagy tetűőrlemény?

(A cikk csak tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakmai konzultációt)