2024. április 18., csütörtök

Számoló ujjak

Az iskolai felkészültség felmérésének margójára

Nagyban folyik az első osztályba beiratott gyerekek iskolai felkészültségének, vagyis iskolaérettségének a felmérése az iskolákban. Én személyesen inkább a felkészültség kifejezést használom, mert ha érettségről van szó, óhatatlanul felmerül annak a kérdése is, hogy mi legyen az éretlenekkel, hiszen az Oktatási Minisztérium és a felettesek hozzáállása az, hogy az inkluzív oktatás és nevelés szellemében minden gyereket be kell iskolázni, és a munkamódszereket, elvárásokat, feladatokat stb. a gyerek képességeihez mérten kell meghatározni. Igaz, van mód arra, hogy egy évvel halasztódjon az iskolába indulás, de ez kisebb számban, súlyosabb fejlődési nehézségek esetén lehetséges.

Jómagam is hetek óta, ebben „tesztelési” munkában vagyok, és ennek kapcsán állapítottam meg, hogy a gyerekek között nem egy van, aki nagyban használja az ujjait is, amikor számolni kell. Ez nem is olyan jelenség, amivel foglalkozni kellene, ha nem volnának olyan szülők, akik úgy viszonyulnak az óvodáskorban és iskoláskor küszöbén lévő gyerekek ujjal való számolásához, mintha az negatív, rossz dolog lenne. Jómagam, mint iskolapszichológus, arra biztatom a gyerekeket, és kérem a szülőket, hogy még a későbbiekben is engedélyezzék nekik az ujjak használatát – persze azoknak, akiknek számolási nehézségeik vannak, akiknek különböző segédeszközökre van szükség –, hogy sikeresen megoldják a matematikai feladatokat, begyakorolják a számolási műveleteket. A kéz és az ujjak pedig az a „számológép”, ami mindig kéznél van. Persze első osztály után jó lenne, ha nem kellene nekik ez a segédeszköz, de ha nem megy a matematika, és ezzel a segédeszközzel eredményesek tudnak lenni egy ideig, miért ne engedjük meg nekik. Kapóra jött, hogy nemrégiben, az egyik képességfejlesztő honlap hírlevelében[1], a szerző megosztott néhány hasznos információt egy cikkben talált kutatással[2] kapcsolatosan. Igaz, hogy a cikket 2017-ben publikálták, de az eredmények igen fontosak.

A matematikai képességeket vizsgálták, pontosabban azt, hogy az ujjakon számolás mennyire befolyásolja ezt az igen fontos képességet. Százharminchét, 6-7 éves gyermeket vizsgáltak. De mi is az ujjakon számolás alapja?

Az ujjgnózis (más néven „ujjérzékelés” vagy „ujjlokalizáció”) az ujjak mentális ábrázolásának és megkülönböztetésének képessége (Gerstmann, 1940). Általában a gyerekek azon képessége alapján határozzák meg, anélkül, hogy megnéznék, melyik ujjukat érintették meg. A kísérletben, amely négy hétig tartott, a gyerekeket négy csoportba osztották szét, az egyik kontrollcsoport volt, amelynek tagjai nem vettek részt semelyik csoport játékaiban. A három csoportban más-más módon foglalkoztak a gyerekekkel. Az első csoportban sokféle matematikai játékot játszottak, de az ujjak használatát nem részesítették előnyben. Ők dominóztak, dobókockákkal, számkártyákkal játszottak, de a gyerekeket arra biztatták, hogy játék közben ne használják az ujjaikat számolásra. A második csoport gyerekei olyan feladatokat kaptak, amelyeket kifejezetten az ujjakon számolva kellett elvégezniük, más eszközöket, játékokat nem alkalmaztak a kísérlet idején. A harmadik csoportban a különböző számkártyák, dominók, matematikai játékok játszása és alkalmazása mellett arra biztatták őket, hogy bátran használják az ujjaikat a számolás során, és még külön ilyen feladatokat is kaptak. Ahhoz az eredményhez jutottak a kutatók, hogy a végső felmérés alkalmával a harmadik csoport tagjai bizonyultak a legjobbnak, ők teljesítettek a legjobban.

Ezért minden szülő, nagyszülő és leendő szülő figyelmébe ajánlom, hogy ne hagyja ki már egész kicsi kortól kezdve az ún. ölbeli játékokat, mert ezek nagyon fontosak a gyermek fejlődésében. Az ölbeli játékok gyakorlatai erősítik a kézizmokat, ügyesítik a kezeket, segítenek az összerendezett mozgás elérésében. Fejlesztik a szem-, valamint kézkoordinációt, a figyelmet, és ha mondókákkal, énekekkel kísérjük, akkor bővítik a szókincset és fejlesztik az emlékezetet is, ezenkívül jelentős hatással vannak az érzelmi és társas fejlődésre is. A lovagoltatóknak, hintáztatóknak, sétáltatóknak, altatóknak, kéz-, kar-, lábjátékoknak jelentős képességfejlesztő hatásuk van a testséma kialakításában, a kéz, láb, test és a szem koordinációjában, ami a későbbiekben megalapozza számos alap- és részképesség fejlettségét, valamint a matematikai fogalmak és műveletek, a számolás, de az írás, olvasás elsajátítását is. Hogy azok is, akiknek még eddig nem volt alkalmuk megismerkedni ezekkel a régi – az utóbbi időben mellékvágányon lévő –, de igen fontos tevékenységekkel, figyelmükbe ajánlom a vajdasági településeken is működő Ringató foglalkozásokat, amelyeken első kézből, saját tapasztalaton keresztül, kisbabáikkal és egy kicsit nagyobb gyerekeikkel is elsajátíthatják őseink tudását, gyermekeink jövője érdekében.