2024. április 25., csütörtök
EGY EZOTÉRIKUS TANÁCSADÓ NAPLÓJÁBÓL

A jelen pillanat és a 369 hatalma

A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 évben jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg, a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál valami hasznosat a maga számára.
– Azt szeretném kérdezni öntől, hogy mit is jelent a „most" hatalma, a 369-es szám hatalma?
– A „most" hatalmának lényege az, hogy a jelen pillanatra figyeljünk, azt éljük át teljes mértékben, ne vesszünk el a múltban és a lehetséges, de bizonytalan jövőben. Semmiképpen se jó ez a felállás: „egy napon, amikor ez, az vagy amaz megtörténik, akkor majd jól fogom magam érezni, akkor majd boldog és kiegyensúlyozott leszek". Ezzel csak halasztgatja a boldogságát, a sikert, s vonzza a hiányt minden életterületen. Még rosszabb, ha negatív kijelentést teszünk a jelenről vagy a jövőről. A rezgésekben van a legfőbb titok, s a rezgéseket a gondolat ereje nagymértékben befolyásolja. Ajánlatos a jelen pillanatra összpontosítani. Ne kattogjon az elménk se a múlton, se a jövőn, mert így elszalasztjuk a jelen pillanat megélését, szépségét, élvezetét. Összpontosítsunk egy fürdésre, a hab szépségére, az érintés érzékelésére, a víz kellemes melegségére, a fürdőhab illatára. Érezzük, amint a testünk lemosásával, zuhanyozásával eltávolítunk minden rossz energiát nemcsak testünkből, hanem lelkünkből is. Ha éppen kedvenc ételünket, italunkat fogyasztjuk, élvezzük az ízét, az illatát, ne kapkodva faljunk, miközben attól rettegünk, vajon a főnökünk milyen kritikát zúdít ránk a mai munkanapon?
– Még akkor se, ha tudom, hogy igenis nagyon nehéz munkanap és egy kiállhatatlan főnök van mellettem, pár óra múlva?
– Azt tanulja meg, hogy ez egy föltételezett jövő. Még a következő pár perc is. Még nem történt meg, s bármi, bárki, akár mi megváltoztatjuk ezt. Ön ha ezt tapasztalta a múltban, nem föltétlenül kell ezt megtapasztalnia a jövőben is. Ám ha ön ezt föltételezi, elvárja, akkor nagyon is valószínű, hogy meg is fog történni. No, de még ha meg is fog történni, elég akkor megélnie azt, minek rontaná el az ebéd élvezetét?
– No és tehetek valamit, hogy más legyen a jövő?
– Persze! De egy pillanatra maradjunk még a jelennél. Volt-e ön valamikor is nyaralni? Élvezte-e annak minden pillanatát? Esetleg az utolsó pár napot (30 százalékát a nyaralásnak) azzal töltötte, hogy arra gondolt, milyen teendők várják, ha hazatér, mennyit kell ismét gürcölni, vajon a főnök tovább fogja alázni, vajon lesz-e elég pénz jövőre is a nyaralásra, vajon a párja, a gyermeke... Nos, mennyi időt pazarolt a föltételezhető jövőre, mennyit aggódott ahelyett, hogy élvezte volna a napfény gyógyító hatását, a víz frissítő leheletét, a pillanat örömét teljes mértékkel még három napig?
– Értem, igaza van. Éljünk a jelenben, ne a múltban és a jövőben. De mi a helyzet, amikor a rossz jelent éljük éppen? Akkor se ábrándozzunk a jövőről?
– Akkor is éljük meg, fogadjuk el, világítsuk meg, s cselekedjünk.
– Fogadjam el a vereséget?
– Ez nem azt jelenti, hogy passzívan beletörődik a helyzetébe, bármilyen is legyen az, és azt sem jelenti, hogy semmit sem tesz annak megváltoztatásáért. Azt sem jelenti, hogy fölhagy a tervezéssel vagy a pozitív tettek kezdeményezésével. A megadás, az elfogadás az az egyszerű, de mély bölcsesség, hogy inkább átadjuk magunkat az élet áramlatának, semmint ellenállnánk neki. Az egyetlen pont, ahol megtapasztalhatjuk az élet áramlását, az a most. A helyes tehát a jelen pillanat föltétel és fönntartás nélküli elfogadása. Lemondani arról, hogy ellenálljon annak, ami van, amikor a dolgok „rosszra fordulnak". Pontosan ekkor érdemes az elfogadást gyakorolni, ha meg akarja tisztítani az életét a fájdalomtól és a bánattól. A megadás színtiszta belső folyamat, de ez nem azt jelenti, hogy külső szinten ne cselekedhetne és változtathatna a helyzeten. Tehát ne akarjon semmit se görcsösen, mert akkor nem sikerül. Az elfogadással valójában nem az egész helyzetet kell elfogadnia, mindössze azt a kicsiny részt, amit mostnak nevezünk. Ha például valahol beleragad a sárba, nem azt kell mondania, hogy: „Rendben van, beletörődöm abba, hogy beleragadtam a sárba, s itt döglök meg." Azt sem tanácsolom, hogy becsapja magát, mondván: „Semmi rossz sincs abban, hogy beleragadtam a sárba..." Nem. Teljes mértékben föl kell ismerni, hogy most még benne van, de ki szeretne jutni a sárból. Ezt követően a jelen pillanatra szűkíti be figyelmét anélkül, hogy gondolatban elítélné a mostani pillanatot, tehát fogadja el, hogy ez van, azután pedig cselekedjen, és mindent tegyen meg, hogy kikerüljön a kátyúból.
– Ez nehéz, hogy ítélkezés nélkül megéljem a pillanatot, s az is, hogy folyton a jelenben éljek. Van önnek valami ötlete, segítsége erre?
– Igen, a mostani pillanat erejét, amivel valójában a jelent is sikeressé tesszük, s a jövőt is jó irányba befolyásoljuk, az abból áll, hogy felturbózzuk a 369 erejével, erőt merítve egy hármas talizmánból.
– Mi is a 369 ereje?
– Már Nikola Tesla is használta e 3 számot, mert ezzel a jelen gondolatait megtestesíthetjük a jövőben, vagyis a gondolattól eljuthatunk a fizikai szintig. A hármassal megteremtjük az energiát, a hatos egyensúlyba hozza a matériát és a lelki dolgokat, a kilences pedig befejezi a folyamatot, s megteremtődik az elképzelés.
– Konkrétan mit kell tennem, hogy kijussak a bajból, s hogy a kívánt eredményt megvalósítsam?
– Fogja kézbe a háromrészes talizmán egyikét, s miután megteremtette a jelen időre megfogalmazott kívánságát (például: „köszönöm a gazdagságot, élvezem is igazából", vagy „köszönöm az egészségem javulását", esetleg „boldog párkapcsolatban élek, hálás vagyok érte" stb.), írja le háromszor, esetleg mondja is ki. Később fogja kézbe a talizmán második alkatrészét, s írja le még hatszor ugyanazt a kijelentő mondatot, jelen időben, hálával, s mondja is ki. Végezetül este fogja kezébe a talizmán harmadik részét, s írja le 9-szer a megválasztott mondatot, s mondja is ki. Mindezt 3, 6 vagy 9 hétig kell csinálnia, de legjobb 3 hónapig. Az már tudományosan be van bizonyítva, hogy ahhoz, hogy valami manifesztálódjon a fizikai valóságunkban, 68 másodperc pozitív, erős, fókuszált, koncentrált gondolatra van szükség naponta, tehát addig semmi kósza gondolat ne zavarja elménket. Ez a napi háromszoros koncentrálás, írás és kijelentés, az energiát serkentő talizmánnal, mindez jelen időben, a „mostban" kimondva, megteremti a várt jövőt.
– Küldje minél hamarabb a háromrészes talizmánt, s nekivágok a folyamatnak!