2022. június 29., szerda

A Napló az Igazságba vetett hitünk jelképe volt

Padén Keszég Károly halálának 25. évfordulájáról emlékeztek meg

Még az égből is sűrűn hulltak a könnyek Padé neves szülöttje, Keszég Károly, a Napló, az első vajdasági magyar független hetilap főszerkesztője halála 25. évfordulója alkalmából a padéi temetőben megrendezett megemlékezésen. A megemlékezés, hagyományosan a katolikus temető kápolnájában megrendezett gyászmisével vette kezdetét, majd Keszég barátai, egykori munkatársai és tisztelői a sírjánál elhelyezték a kegyelet virágait. Jaksa Dominika, a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület versmondójának a szavalata után barátjára és kollégájára Léphaft Pál, napilapunk nyugalmazott karikaturistája, és Heinermann Péter, az újvidéki Matica srpska nyugalmazott könyvtárosa emlékezett.

Felvételünkün (balról jobbra): Komáromi Róbert, a padéi Takáts Rafael Magyar Művelődési Egyesület elnöke, Cvetanović Márta, Balázs Andrea, Madár Anikó díjazottak és Tóth Lívia zsűritag
Felvételünkün (balról jobbra): Komáromi Róbert, a padéi Takáts Rafael Magyar Művelődési Egyesület elnöke, Cvetanović Márta, Balázs Andrea, Madár Anikó díjazottak és Tóth Lívia zsűritag

Léphaft megemlékezésében kiemelte, hogy 25 éve emlékeznek meg a Napló főszerkesztőjéről, virágot helyezve a sírjára és visszapörgetve a történeteiket és elmerengve azon, amit Keszég sokszor hangoztatott, miszerint egyéni tragédiákra nem adnak.

– Ütős jelszó volt, de vajon megérte-e ez a feszes szigor, ez a moralitás abban az időben, amit a Napló készítésében alkalmaztál? – tette fel a kérdést Léphaft, majd megjegyezte, hogy ő személy szerint nem tudja erre a választ, de talán így van ez rendjén és így volt ennek értelme.

– Azt tanultuk, hogy a szavaknak súlya van, sőt visszaható ereje. Tudtuk ezt, de mégis könnyelműen beszéltünk és cselekedtünk – emelte ki az emlékező, és megjegyezte, hogy saját maga is költői túlzásnak gondolta, amikor a főszerkesztő a Napló búcsúztató, 1997. május 9-én megjelent vezércikkét azzal kezdte, hogy „Nem írok többet egy sort sem... Legalábbis vajdasági magyar sajtószervbe nem. Cselekvő értelmiség nélkül minden nemzetrész a világon elvész. Minőség nélkül pedig esély sincs a megmaradásra. Ez a mi felelősségünk, s nem is kevés."

Ezt követően Keszég Károly legendás, sajnos manapság is időszerű vezércikéből Heinermann Péter olvasott fel szemelvényeket, majd pedig Léphaft folytatta a megemlékezését, amelyben kiemelte, hogy a Napló szerepe és megtartó ereje remény volt, ahogyan remény maradt ma is.

– Az igazságba vetett hitünk jelképe volt – jegyezte meg Léphaft.

A megemlékezést követően a Takáts Rafael Magyar Művelődési Egyesület épületében alkalmi művelődési műsor keretében kihirdették a Keszég Károly emlékére, az idén 23. alkalommal megrendezett Közegellenállás riportpályázat nyerteseit.

A Klemm József (a Vajdasági RTV igazgató-helyettese) elnök, Tóth Lívia (a Hét Nap főszerkesztője) és Máriás Endre (napilapunk főszerkesztő-helyettese) összetételű zsűri az idei pályázat nyertesének az Úgy támadtak rám, mint hiénák az oroszlánra című riportot kiáltotta ki, szerzője Madár Anikó. A második díj Balázs Andreáé a Bozótok alatt, felszámolás előtt című, a bánáti vasutak felszámolásáról szóló című riportjáért, a harmadik díj pedig Cvetanović Mártáé, a Maguk meg maguk című? Trianonról szóló írásáért. A zsűri különdíjban részesítette Markovics Annamáriát és Bíró Tímeát.

Cikkünkhöz fotógaléria kapcsolódik, amely itt érhető el.