2022. december 2., péntek
BIRKÓZÁS

Az álom megvalósult: olimpiai bajnokot nevelt!

Interjú Bacsa Ferenccel a róla elnevezett dorogi birkózócsarnokban

Magyarországon hosszú évtizedek óta vannak kimagasló versenyzők, valamint edzők is, és nyilván közéjük tartozik Bacsa Feri bácsi, akinek tavaly teljesedett ki a tréneri karrierje, mert egyik neveltje, Lőrincz Tamás olimpiai bajnok lett. Dorogon 1992-ig ő edzette a legjobbakat, így például fiából, Péterből is – aki jelenleg a Magyar Birkózószövetség ügyvezető alelnöke – kiváló versenyzőt faragott, hiszen a korosztályos Eb-érme után négyszeres felnőtt magyar bajnok lett, szabadfogásban indult az atlantai olimpián, később pedig a világ egyik legjobb bírójaként ott volt a pekingi és a londoni ötkarikáson. A mi kötődésünk iránta az, hogy a Sportvilág nagy adorjáni ünnepére a Pesten tanuló zentai Fehér Dávidot hozta magával, aki 2012-ben Kuala Lumpurban korosztályos világbajnoki éremért küzdött, társa pedig Erson Jamamoto Szaszaki volt, akit szülei Magyarországra küldtek birkózást tanulni, s ez olyan jól sikerült, hogy a fiatalember később ifi világbajnok lett!

Feri bátyám, ahogy elnézem a dorogi birkózócsarnokot, valóban nincsen méltóbb ember, név a teremre, mint az, hogy Bacsa Ferenc. Mire emlékszel legszívesebben a dorogi sporttal, birkózással kapcsolatban?

– Táton kezdtem birkózni, és a volt dorogi birkózó, Csonka Sanyi bácsi csalogatott át úgy, hogy átjött hozzánk, és meggyőzte a szüleimet, hogy ott folytassam. Amikor a dorogi régi iskola tornatermében megjelentem, láttam azokat a felnőtt birkózókat, akik már igazán erős és izmos emberek voltak, s elhatároztam, hogy én is ilyen akarok lenni. Mindenki tudja, hogy imádom a történelmet, a dorogi birkózásról pont abban az időben jelent meg egy könyv, és csakúgy mint most az emlékfalon, abban a kiadásban is ott volt Györgyei Feri bácsinak, a másodedzőnek a fotója, aki egyébként olimpikon volt az 1924-es olimpián. Nagyon elhivatott ember volt, és a példaképem lett. Volt még ott egy Beke Imre nevű ötszörös felnőtt bajnok, aki úgy lett szabadfogásban első, nem is egyszer, hogy tuskirály volt. Büszke voltam, hogy egy ilyen egyesületnek lehetek a sportolója, majd amikor megszületett a fiam, az első fürösztésnél megnéztem, s megállapítottam, hogy alkatilag alkalmas, így elhatároztam, hogy birkózót faragok belőle. Huszonnyolc éves koromban Dorogon már edzősködtem, Péter fiam már hatéves volt, a városka pedig komoly utánpótlás-nevelő központ lett, későbbi világ- és Európa-bajnoki érmeseket nevelve. Itt csak Kismóni János világbajnoki ezüstérmest emelném ki, aki az elődöntőben a kétszeres olimpiai bajnok török Yerlikaját verte meg. Meg is kérdezem tőle: Janikám, hát hogy tudtad legyőzni ezt az igen ügyes és erős törököt? „Higgye el, Feri bátyám, én erősebb vagyok…” – hangzott a válasz. Aztán én elkerültem Dorogról, 1992-től már a szövetségnél dolgoztam, s azóta is ott vagyok, most a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia tehetséggondozójaként.

A Mr. Tusban azt a nemzedéket neveltétek ki, amely világraszóló sikereket ért el, és most vonult nyugdíjba, így nem is csoda, hogy a KIMBA-ban te lettél a tehetséggondozó. Mennyire mozdultak el Magyarországon a sikeres birkózóközpontok? Tudjátok-e pontosan, hova kell menni a tehetségekért?

– Sok tekintélyes, rangos szakembert bevontunk ebbe, de tulajdonképpen Hegedűs Csaba volt az, aki végigjárta a klubokat, és meggyőzte az ottani vezetőket, hogy a legtehetségesebb fiatalokat a KIMBA-ba kell adni. Mert egy helyen készülve, jó körülmények között, komoly edzéstervekkel és módszerekkel, jó neveléssel lehet csak eredményeket elérni. Olyanokat, mint amilyeneket a Mr. Tusban elértünk. Nem valósult meg az az álmom, hogy olimpiai bajnok legyek, de elhatároztam, majd én akkor nevelek olimpiai győzteseket! Sikerült, persze ez nemcsak az én sikerem, hanem közös az edzőtársaimmal, hiszen egy-egy jó versenyző felkészítésében vagy tíz edző részt vesz.

Bacsa Ferenc a róla elnevezett csarnok emlékfalánál, legfelül a fotón fia, Péter (a szerző felvétele)
Bacsa Ferenc a róla elnevezett csarnok emlékfalánál, legfelül a fotón fia, Péter (a szerző felvétele)

Mi a nehezebb: megtalálni egy nagy tehetséget, vagy meggyőzni a szülőket arról, hogy akár tizennégy éves korukban adják be a csemetét egy olyan intézménybe, mint például a KIMBA?

– Nem könnyű. Vannak, akik meggyőzhetetlenek, van, hogy a klub edzője tanúsít ellenállást, mert azt mondja, helyben is el tudja érni azt, amit a KIMBA. Lőrincz Tomi erre azt szokta mondani, nem finomkodva: „Ti hülyék…” – s aztán elmagyarázza, miért nem lehet sámlival és bordásfallal olimpiai bajnokokat nevelni. A szülők meggyőzésében nagyon fontos szerepe van Hegedűsnek. Le a kalappal, mit dolgozott érte! Neki van olyan respektje, szakmai szókincse és meggyőző ereje, hogy az emberek szájtátva hallgatják. Még egy év sem múlt el a KIMBA működésében, de már látszik: akik nem jöttek el, lemaradtak.

A márciusi, budapesti Eb-n bebizonyosodott, hogy a most nyugdíjba vonult nagy nemzedék után is vannak kiváló magyar birkózók, hiszen volt minden fajta érem. Te mint tehetségkutató, tehetséggondozó hogyan látod: tényleg vannak olyan utánpótláskorú magyar birkózók, akik a legmagasabb eredményekre képesek?

– A mostani juniorok között kevés, de a serdülők és a kadétok között vannak, és belőlük sokan a KIMBA diákjai. Ott megkapják a megfelelő szintű képzést, s ennek eredményeként mind többen képesek már a felnőttekkel együtt edzeni. Erre jó példa volt, amikor Majoros Pista kiszúrt egy fiatalt, s mondta, ő azzal szeretne edzeni. No, ez a kicsi Módos Peti volt, és eleinte forgatta, tekerte véraláfutásig, de csak egy darabig. Utána már nem tudta ezt vele megcsinálni. Most odajött hozzám egy 50 kilós kissrác, és azt mondta, ő a Fritschcsel szeretne birkózni. Jó! – mondtam, Robi megengedte, és bár borogatott róla, vigyázott rá. Ez a kissrác most Iránban a borzasztóan erős tornán bronzérmes lett…