2022. július 2., szombat
VOLT EGYSZER EGY ÚJVIDÉK (265.)

Tavaszi ájtatosságok

Emlékszem, gyerekkorom legszebb ünnepének a tavasziak és kora nyáriak számítottak. Abban az időszakban leggyakrabban szülőfalumban, Csókán voltam anyai nagymamánknál, ahol a szomszédságban, születésemtől, ismerős és baráti szomszédgyerekkel császkáltam, leggyakrabban a csókai Nagyutcán, ahol mindannyian éltünk.

Annak ellenére, hogy családunk nem számított kimondottan vallásosnak, inkább vallástisztelőnek, voltak olyan szomszédasszonyaink, akik igazi vallásgyakorlók voltak. Így pajtásaim nagyanyja is, a szomszéd Fehér Annus néni (F. K. költő édesanyja) és a Cöndörék, akikhez bejáratos lévén volt alkalmam megélni, mit jelent az igazi vallásosság, mit jelentenek a vallási ünnepek és jeles napok.

Így pajtásaimmal, nemcsak pünkösdkor díszítettem a kaput pünkösdi rózsával, hanem a Szűcs család úrnapi sátrának felállításában is részt vettem, aminek a legérdekesebb része a lovas kocsin való kocsikázás volt, lévén, hogy a felszerelést és szentképeket, azzal szállították a templomudvarba. De láttam májusi délutánokon a sietős szomszéd néniket a temploma menni az ájtatosságra. Talán emiatt tűntek feljegyzésre méltónak és fontosnak azok a múltról szóló hírek, amelyek a békebeli, de mégis inkább világias hangulatúnak tűnő Újvidék tavaszhoz fűződő egyházi szokásairól szóltak.

A múltban, Újvidék egyházi térképén, különösen a római katolikus egyház számára, sokkal nagyobb volt az egyházi események számára a lehetséges helyszínek száma, mint az a mai, sajátos, vallásos Újvidék térhasználatára jellemző. Az akkori szokások még éltek, a helyszínek is megvoltak, amelyeket mára Újvidék városiasodása és a felgyorsult terjeszkedése eltüntetett. 110 évvel ezelőtt Márk napjának reggelén Újvidéken búzaszentelést tartottak.

Az egyházi eseményt dr. Ámon Pál kanonok plébános vezette, természetesen, kedvező időjárás esetén. A 6 órakor tartott misét követően, a hívők a belvárosi templomból a Futaki úton lévő kálváriához vonultak, ahol az ott megtartott misét követően áldották meg a vetést. Május elsején már a májusi ájtatosságok kezdetét hirdették meg a beltéri, római katolikus templomban. Majd még egy, napjainkra már elfeledett ünnepségről számoltak be az újságok, a Flórián-ünnepélyről, a tűzoltóság védszentjének ünnepéről.

Ezen a napon a helybeli önkéntes tűzoltó egylet „a régi szokáshoz híven" ünnepelte meg ezt a napot. Az ünnepi istentiszteletre szombaton, május 4-én került sor a beltéri katolikus templom Flórián-oltáránál, amelyet dr. Ámon Pál kanonok-plébános tartott, fényes segédlettel. Ezt követően a tűzoltók az egyleti helyiségekbe vonultak, ahol Dietzgen Imre tűzoltó-főparancsnok mondott lelkesítő beszédet. „Itt azonban az ünneplés nem ért végett, mert a Winkle sörcsarnok Flórián-termében bankettet tartottak. Majd pár napra rá, ismét egyházi eseményről tudósított az újvidéki sajtó, egy olyan helyszínre vonatkozóan, amely ma, a Kálváriához hasonlóan, már nem létezik.

Az 1928-ban lebontott Szent János-kápolna
Az 1928-ban lebontott Szent János-kápolna

A keresztjáró napok keretében, amelyet három napig tartottak, és ezek az események is a kedvező időjárástól függtek. Így, mind a három meghirdetett napon, a reggeli 6 órai misét követően, körmenet indult, amelyet szintén Dr. Ámon Pál kanonok-plébános vezetett. A körmenet a beltéri római katolikus templomból indult, a dunaparti Szent János kápolnához, majd onnan a rókusi templomhoz és a Futaki úti, temetői kápolnához vonult. Kedvezőtlen időjárás esetén, az ájtatosságot és az istentiszteletet a beltéri katolikus templomban tartották volna meg. Hogy a meghirdetett napokon, szép vagy rossz idő uralkodott-e, arról nincs hír, de a körmenetre kijelölt napokat, ítéletidő előzte meg. A vihart zápor és jégeső követte, amely alatt a Futaki úton közlekedő villamosba csapott a villám, de minden baj nélkül.

Május 16-án, a Szent János ájtatosságokra került sor. A hajósok védszentjének ünnepe alkalmából, 8 napon át délután 6 órakor, a Duna mentén lévő Nepomuki Szent János kápolnában, ájtatosságot tartottak, amelyet a belvárosi római katolikus plébánia lelkészei végeztek, felváltva. A városa kitüntetésnek és ünnepnek vette azt, hogy dr. Csernoch János Őeminenciája, kalocsai érsek, bérmálási körútján „érintette a virágzó déli metropolist, Ujvidéket".

Újvidékről az érsek, Temerint és Futakot is útjába ejtette. Akkor, Újvidéken 1670-en bérmálkoztak. Ittartózkodása alatt az érsek, többek között, meglátogatta Sévics Mitrofán, görögkeleti püspököt, dr. Szlezák Lajos, orsz. gyűlési képviselőt és Dungyerszky Gedeon országgy. képviselőt, Dr. Kassovitz Ármint az izraelita hitközség elnökét, dr. Pap Ignác főrabbit, Molnár Húgó református lelkészt és Balla Árpádot a zárda, a rókusi templom és az örmény templom syndikusát. A májust és az egyházi ünnepeket és eseményeket, a Pünkösd nagy ünnepe zárta, azzal a kívánsággal, hogy a „jövőben (is) zavartalanul, békességben és egymást megértve, alkotni, munkálkodni, tudjanak a hon javára".