Ellentmondásos nyilatkozatokból nem volt hiány az utóbbi időszakban. Az áram árával kapcsolatban például azt is mondták, hogy nem fog drágulni. Egyesek szerint viszont elengedhetetlen a drágítás a lakosság részére is. Pontos adatok nem is ismertek, valójában a helyzet is folyamatosan változik, de az valósnak tűnik, hogy jelenleg a lakosság részére érvényben lévő ár már messzemenően nem fedi a termelési költségeket. Ennek a nem igazán hatékony rendszerek mellett számos oka van. Az áramtermelés azonban, akárcsak a többi szektor, olyan ágazat, ahol folyamatosan be kellene ruházni, korszerűsíteni, karbantartani, fejleszteni.
Az államfő is többször megnyilvánul áramügyben. Egyik alkalommal már ő is azt mondta, hogy az áramnak meg kell drágulnia. Hozzátette azonban, hogy erre csak akkor kerülhet majd sor, ha a kormány meggyőződött arról, hogy megfékezte és kontroll alatt tudja tartani az inflációt. Legutóbb pedig azt ígérte, nem lesz jelentős a drágulás.
Szerbia a korábbi években átlagosan évi 34 TWh áramot termelt. Az elsősorban a hőerőművekben előállított mennyiség időnként meghaladta a szükségleteket, máskor viszont hiányzott valamennyi. Amikor többet termeltek, exportáltunk, illetve szükség esetén importáltunk áramot. A fogyasztók mindezt meg sem érezték. A jövőre nézve azonban aggasztó lehet a tény, hogy már a mögöttünk álló időszakban sem tudták a hazai termelésből az igényeket kielégíteni. A hazai áramtermelés közel 70 százaléka régi széntüzelésű erőművekben történik. A villanyáram széntüzelésű erőművekben történő előállítása nemcsak a környezetvédelmi aggályok miatt, hanem azért sem fenntartható, mert a szakemberek kutatásokkal alátámasztott véleménye szerint a széntartalékaink is kimerülőben vannak. Egyes erőműveket már most is behozatali szénnel fűtik.
A HÁZTARTÁSOK IS TERMELHETNÉNEK ÁRAMOT
Egy évvel azután, hogy országunkban is megteremtődtek a törvényes feltételek ahhoz, hogy a háztartások is áramot termelhessenek saját részre, a felesleget pedig a hálózaton keresztül az áramszolgáltatónak el is adhatják, a statisztikák szerint mindössze 21 háztartás él ezzel a lehetőséggel. Ők – többségük napelemekkel – áramot termelnek, többnyire kielégítik a saját szükségleteiket és a felesleget eladják a szolgáltatónak, de amikor nem tudnak eleget termelni, saját részre is a hálózaton keresztül vásárolnak. Valójában az ilyen formában történő áramtermelés csupán csepp a tengerben. Amennyiben azonban nagyszámú háztartás tenné ugyanezt, az már jelentős fordulatot hozhatna az áramtermelés területén. Sok szempontból hasznos lenne az ilyen típusú áramtermelés serkentése. Stratégiai, környezetvédelmi szempontból is jelentős előnyökkel járna, ha az áramtermelés bizonyos százaléka ilyen módon történne. Olaszországban például több millió háztartás termel valamilyen módon áramot, amivel ellátja saját szükségleteit, a felesleget pedig a hálózaton keresztül megvásárolja tőle a szolgáltató.
RÖVIDZÁRLAT A CSALÁDI KÖLTSÉGVETÉSBEN
Az áram árának növelése a jelenlegi, egyébként is nehéz helyzetben egy újabb csapást mér a lakosság életszínvonalára. Nem csak közvetlenül, a villanyszámlán szereplő összegen lehet ezt majd észrevenni. A drágulás elengedhetetlenül beépül más termékek és szolgáltatások árába is, tovább gerjesztve az inflációt. Az elektromos áram árának emelése azonban a szakemberek szerint mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az EPS továbbra is normálisan működjön. Az áremelést azonban vezető politikusaink szerint fokozatosan kell megvalósítani. Országunkban ugyanis ez szociális kategóriának számít. A legutóbbi ígéretek szerint nem fogják megengedni az áram árának jelentős emelését a lakosság számára. Az ígéretek szerint az áram új árát úgy fogják meghatározni, hogy az fenntartható állapotokat eredményezzen a villanygazdaság, az állam és a lakosság számára is. Egy ilyen „egyenlet” felállítása azonban lehetetlen küldetésnek tűnik. Hivatkoztak viszont ezúttal is arra, hogy nálunk viszonylag olcsó az áram és az ukrajnai válság ellenére még nem volt drágulás. Ugyanakkor az elmúlt időszakban többet kell fizetni a szénért, a kőolajért és a villamos energia előállításához szükséges komponensekért is. Az áram drágulása valóban szembeötlő az uniós tagállamok jelentős részében. Belgiumban és Spanyolországban átlagosan duplájára nőtt az áramszámla, Olaszországban pedig ennél többel, 131 százalékkal. Svédországban, ahol a háztartások többsége árammal fűt, 32,4 százalékos volt idén már a drágulás.
A bejelentések szerint hamarosan a szerb kormány elé kerül az energetikailag veszélyeztetett fogyasztókról szóló rendelet, amely lehetővé teszi, hogy a hátrányos anyagi helyzetben élő, úgynevezett szociálisan veszélyeztetett polgárok kedvezményesen jussanak áramhoz, valamint gázhoz és távhőhöz is. A rendelet értelmében akkor kerülhet valaki ebbe a kategóriába, ha az egyszemélyes háztartásban élő személy havi bevétele nem haladja meg a 18 000 dinárt. Eddig 15 000 dinár volt ez a határ. Az érintetteknek a lakóhelyük szerint illetékes Szociálisvédelmi Központban kell átadni a kérelmet és a vagyoni helyzetükről szóló dokumentumokat. A kormányrendeletet kidolgozták ugyan, de valójában még nem fogadták el. Jó eséllyel akkor lép majd életbe, amikor bejelentik a villanyáram drágulását is.
Ma már minden árammal működik, amiből az is következik, hogy áram nélkül viszont jóformán semmi sem használható. A jövőre nézve, a hatékony és környezetkímélő áramtermelő kapacitások kiépítése, azok biztonságos üzemeltetése, folyamatos karbantartása mellett az energiafelhasználás hatékonyságát is növelni kell. Ilyen szempontból van ugyan előrelépés, de még mindig elmaradunk ezen a téren a fejlett államoktól.
