2022. június 28., kedd

Hurrá, nyaralunk?!

Bárhol sort keríthetünk egy jó nyaralásra, de nem árt, ha ott homokos strand és tiszta vizű tenger van, legalább is a nagy átlag erről álmodik. De valóban csak egy tengerpart adhatja meg azt a kikapcsolódást, amit várunk az egész évi taposómalom után? Kissé már-már nevetséges is ez a feltételezés, hogy miután a másik évszakokat átdolgozzuk, majd egy hét, tíz nap vagy két hét fogja teljesen kipihentetni velünk a fáradalmainkat. Persze, nem gondolom, hogy nem jó valami messzi vagy kevésbé messzi célpontot választva napokon át nem törődni mással, csak a strandpapucs, a törölköző és a fürdőruha kikészítésével, a langymeleg nyáresti szellőbe kapaszkodva sétálni, napközben meg égni, megkapni az áhított barna színt, vagy épp a hűvösben koktélt szürcsölve azt a könyvet olvasni, amelyre eddig nem volt idő. Belegondolni is jó, de valahol kellene egyfajta egyensúly, amikor a hétköznapokat nem pokolnak éljük meg a kötelező körökkel, a stresszel, hanem megtaláljuk azt a nyugalmat, melyet egy nyaralás csak meg tud koronázni.

(Illusztráció - Pixabay.com)

Szemmel láthatóan az elmúlt évek történései, a bezártság után most mintha megindult volna az élet. Újraindult. Ez az időszak sok mindent megtaníthatott velünk. Azonban mindenki másképp reagált rá. Lettek, akik még zárkózottabbá váltak, mások most értették meg, hogy minden napot ki kell használni, egyeseknél pedig lelki változások is beállhattak, amikor megbizonyosodhattak arról, kik azok, akikre valóban számíthatnak. Mindez mellett talán megtanultuk becsülni azt, ami körbevesz minket, és felfedeztük a lábunk előtt heverő szépségeket, amik tényleg csak karnyújtásnyira vannak. Ezzel nem vonnám kétségbe, hogy az egzotikus tájak nem varázsolhatnak el, új kultúrák nem okozhatnak örömöt, csak épp azt láttam a közvetlen környezetemben, hogy igenis szükség van nyári kikapcsolódásra, és míg úri jómódunkban a minél távolabbi célpontok kiválasztása dívott, addig a közelmúltban kénytelenek voltunk megelégedni az országon belüli kiránduló- és nyaralóhelyekkel. Nincs is ezzel semmi probléma, sőt! Megtanít egyfajta alázatosságra és megbecsülésre. Emlékeztet arra, hogy ne felejtsük el, hogy nem véletlenül születtünk épp oda, ahova, és fedezzük fel annak a környéknek a szépségét. A magyarkanizsai Tisza-parton, a kempingben soha nem látott érdeklődés nyilvánult meg két éve. Akkor, amikor sehova nem lehetett elutazni, mindenki a közeli célpontot választotta. Igaz, se fehér homok, se pálmafák nincsenek a közelben, de van valami egészen más. Az ismerősök, akikkel akár egy délutánra is le lehet menni, de több napot, hetet is el lehet tölteni együtt, aprópénzből és közben rá is lehet csodálkozni, hogy mi mindent rejt a közvetlen közelünkben lévő természeti kincsek tárháza, mert abból van felénk is bőven. Érdekes volt látni, ahogy társaságok verődtek össze és hajnalig tartó bulikat rendeztek. Nem az volt a beszédtéma, hogy ki milyen egzotikus országba utazik, hanem hogy hogy süljön meg a csevap vagy a szalonna, ki szereti szárazabban, ki nyersebben. Nem távoli célokra helyeztük a hangsúlyt, csak a mára és a holnapra.

Most, hogy ismét bárki bárhova mehet a pénztárcája vastagságától függően, érdekes módon megszaporodtak az itthoni programok. Kezdődnek a fesztiválok, a gyerekeknek kimondhatatlan mennyiségű és fajtájú nyári tábort kínálnak, a tópartokon pedig pecások ülnek. Persze, mindez megvolt korábban is, de most nagyobb hangsúlyt kaptak és népszerűbbé is váltak. Ha más hozadéka nem lett volna ennek az egész vírusjárványnak, talán még jónak is ítélhetnénk meg. Mindenesetre sok szemléletet fordított meg, az biztos.

És akkor tervezzünk! Mehetünk tengerre, hegyvidékre, határokat átszelve, de ha tanultunk bármit is az elmúlt időszakból, akkor azért nézzünk szét itthon is. Csokorba lehet szedni a vajdasági, de tágabb környezetben a szerbiai látnivalókat is. Kastélyok, parkok, fürdők, természetes és mesterséges tavak, épületek, építmények, erdők, tisztások, patakok, történelmi emlékhelyek, mind itt vannak a közvetlen környezetünkben, tényleg csak le kell hajolni a kincsekért. Akármilyen szegényesnek is tűnik vidékünk egy tengerrel bíró országhoz képest, azért nekünk is sok látnivalónk van, azokat is érdemes felfedezni. Egy-egy községen belül is vannak még vakfoltok, azt is tapasztalni lehet. Vajon tudjuk, hogy csupán húsz kilométerre tőlünk milyen látványosságok vannak? És vajon arra figyelünk-e, hogy tekintetünket feljebb emeljük egy-egy városban haladva? A falvakon átsuhanva tömegközlekedési eszközzel vagy autóval biztos, hogy észrevesszük ugyanazt a szépséget, mint lelassulva, kerékpárral vagy gyalog? Szerencsére vannak kis igényű emberek, akik vagy nem tapasztalták még meg a fényűzést vagy nem homályosította el szemüket az, és még észre tudják venni a pipacsok festői szépségét, ahogy egybe ringanak a búzavirággal, mint egy hímzett terítő, vagy a repcében lévő méhraj kikerülése okozza a megoldandó feladatot. Olyan dolgok ezek, amiket csak itt lehet megtapasztalni. Jó elutazni távolra is, de még jobb, ha tudjuk, hogy a közelünkben is vannak kincsek!

Nem sok idő marad tervezni, mert pár hónap és megint a hidegben találjuk magunkat, ezért most tényleg az élvezetek ideje jön! A nyáresti sétáké, a fagyiké, a vízpartoké, a kacajoké, a bronzosra barnult lányok szépségének megcsodálásáé, az újjászületés ünnepléséé.

 

Ön tervezgeti-e már a nyaralását?

Igen, már le is foglaltam mindent, ami szükséges – 23%

Egyelőre csak nézelődöm, még nem döntöttem – 21%

Majd az utolsó pillanatban döntök, ahogyan mindig – 6%

Nem megyünk messzire, nem kell sokat tervezgetni – 7%

Sajnos nem utazom sehova, nincs rá lehetőségem – 43%