2022. december 9., péntek

A kivillanó férfiboka bűvöletében

Az utóbbi időben feltűnt, hogy egyre gyakrabban találkozom boka felett végződő nadrágokkal, úgy az üzletekben, mint az utcán is. No, nem az út porába dobva, hanem nemi besorolástól függetlenül, férfiakon-nőkön egyaránt. Mondjuk főleg a fiatalabb korosztály képviselteti magát ebben is, nyolcvanéveseket kevésbé láttam jéghideg mínuszokban rövidebbre szabott nadrágban, tizen- és huszonéveseket annál inkább. Épp a hőmérsékletre való tekintettel vonzotta magára a figyelmem a kivillanó boka. Mert most képzeljük el: decemberben-januárban teljesen gyanútlanul sétálunk – mi az, hogy sétálunk, sietünk, hogy minél hamarabb hazaérjünk –, amikor egyszer csak elébünk libben egy pár boka, a maga teljes mezítelenségében. Tulajdonosa felsőtestén az évszaknak megfelelő kabát, túlméretezett szőrmekapucnival, lábán sportcipő, titokzoknival. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne télen kivillanó bokával mászkálni. Nyáron még hagyján, talán fel sem tűnne, mert a tűző napsütésben inkább a hosszú szárú nadrág szúr szemet, nem a rövid.

Valójában a bokacsont fölé szabott vagy felhajtott szárú nadrágot megszokhattuk a nők körében, mert nem új keletű trendről van szó, hiszen még az 50-es években indult hódító útjára. Ötlete a második világháborút követő években terjedt el, pontosabban 1948-ban, ugyanis ekkor mutatta be Sonja de Lennart divattervező (aki május 21-én töltötte be a 102. életévét) a kicsivel a boka fölé érő, testhez simuló nadrágot, amelyet a benne nosztalgiát ébresztő olaszországi sziget után Capri névre keresztelt el. Addig a nadrág férfiviseletnek számított, a nők szoknyában jártak, de szerettek volna ennél valamilyen kényelmesebb ruhadarabot hordani. A férfinadrágok szára túl széles volt, teljesen eltakarta a kecses női lábakat, így a divattervezőnő fejében megszületett az esztétikus női nadrág ötlete. Gyerekkorában szüleivel gyakran nyaralt az olaszországi szigeten, és amikor a háború után ismét ellátogatott oda, a vízbe lépve arra gondolt, lehetne a nadrág szára még szűkebb és rövidebb is, hogy a parton sétálva a víz ne érje el a szárát, és ne menjen alá a homok. Így született meg a Capri summer style, amely az 50-es, 60-as évek filmcsillagainak körében roppant népszerű lett, gondoljunk csak Audrey Hepburnre vagy Brigitte Bardot-ra. Miután hamarosan a férfiak számára is elérhetővé vált, és a férfiszínészek is magukra öltötték, egyre több fiatal követte a példájukat. Egészen a 70-es évekig, amikortól visszaesett a népszerűsége, elfoglalta helyét a hippikorszak trapéznadrágja. Onnantól a nadrágok szára egyre hosszabb és szélesebb lett, a 2000-es évektől kezdett fokozatosan szűkülni. A 2010-es évek közepétől került ismét a divatvilág látóterébe a caprinadrág, amelynek fazonját kisebb-nagyobb átalakítással a mai napig bocsátja forgalomba a legtöbb divatmárka.

Mint a nők, úgy a férfiak körében is rendkívül népszerűségnek örvendenek ezek a darabok, legyen szó farmerről, szabadidő- és melegítőnadrágokról, sőt a bokavillantó hossz az öltönynadrágok esetében is megfigyelhető.

A divatban jártasak szerint ezek a nadrágok két-három centiméterrel a boka fölé kell, hogy érjenek, és száruknak szinte teljesen a testhez kell simulnia vagy lefelé keskenyednie, különben azt a hatást kelthetik, hogy a gyerekkori kinőtt nadrágunkat öltöttük magunkra sietségünkben. És ami még megszívelendő tanács a szakértőktől: ehhez a stílushoz szinte sosem ajánlott rendes zoknit húzni, mert az belerondít a látványba. Tökéletes hozzá az espadrilles vagy akár egy elegáns cipő, természetesen csakis titokzoknival.

Ó, most már értem, miért lófrálnak télen pucér bokacsonttal a caprinadrág szerelmesei! De azt már kevésbé, miért bátorítják a vőlegényeket ilyen nadrágok viseletére. A stylistok azt állítják, ez a nadrág lazaságot ad az egész megjelenésnek, egy olyan könnyedséget, amit formális – értsd: normális – öltönyben nem érez a férfi. Badarság! Nálam nemrégiben épp egy esküvői fotó láttán verte ki a biztosítékot a kivillanó férfiboka: nagyon előnytelenül nézett ki az újdonsült férj rövid nadrágjában, balján a menyasszonyával, akinek a ruhája a földet súrolta. Ne akarja nekem senki se bemagyarázni, hogy a fotót látva jól érezte magát!

Vitathatatlan, hogy minden generációnak megvan a maga öltözködési hóbortja, és bizonyos embereknek jól áll, másoknak kevésbé, de ezúttal üzenem a férfiaknak: a bokát kisebb vagy nagyobb mértékben megvillantó nadrágot hagyják meg nekünk! Inkább vegyenek példát délceg dédapáinkról, akik a buggyos alsójukat csizmába tűrve viselték.