2022. július 1., péntek

Könyv kontra Facebook

Ki vagy, hol vagy, vajdasági olvasó? – tették fel a kérdést Zentán

Az elmúlt hétvégén Ki vagy, hol vagy, vajdasági olvasó? című, a vajdasági magyar irodalom helyzetét, kitörési lehetőségeit taglaló kerekasztal-beszélgetéssel ért véget a Múzeumok éjszakája Zentán.

A vitaest vendégei: Bíró Tímea palicsi költőnő, újságírónő, Beszédes István költő, drámaíró, műfordító, szerkesztő, művelődésszervező és Orcsik Roland vajdasági születésű magyarországi író, költő, szerkesztő, műfordító, irodalomtörténész Pejin Lea moderálásával igyekezett kérdést találni olyan kérdésekre, hogy a szerzők kapnak-e visszajelzést megjelent könyveik, verseik, prózáik kapcsán, ugyanakkor miképpen is lehetne népszerűsíteni a kortárs vajdasági magyar irodalmat.

Az első kérdés kapcsán Orcsik Roland és Bíró Tímea is elmondta, el kell engedni és nem szabad tépelődni azon, hogy kik is olvassák az alkotásaikat, azzal, hogy a palicsi költőnő megjegyezte, hogy számára sokkal fontosabb az, hogy kik mennek el a könyvbemutatóira.

– Nemegy olyan ismerősöm van, akinek hatalmas könyvespolca van, és azzal henceg, hogy neki mennyi könyve is van, viszont a könyvbemutatókon nincs ott és könyveinek a felét el sem olvassa – mondta, majd pedig kihangsúlyozta, hogy nagy szívfájdalma az, hogy a könyvtárosok és a magyartanárok nincsenek ott a könyvbemutatókon.

Beszédes István szerint ezek az irodalmi rendezvények a szakmai műhelyekben zajlanak, hagyományos olvasói közösségről manapság viszont már nem beszélhetünk, márpedig ez 30–50 évvel ezelőtt még másképp volt.

– Most az emberek nem könyvet olvasnak, hanem a Facebookon, vagy pedig más internetes felületeken függnek. Tehát máshogy közelítenek a könyvekhez és az értékekhez – jegyezte meg és elmondta, hogy amennyiben mondjuk a rádióban „becsúszik” egy irodalmi szöveg, akkor rengeteg a visszajelzés, ugyanakkor a könyvek sem terjednek akkora sebességgel, mint korábban, mivel nincs könyvterjesztő hálózat.

– Az jó, hogy vannak alapítványi támogatások, amelyekkel rendezvényeket meg lehet szervezni, persze limitált mértékben – mondta, s mint hozzáfűzte, szerinte a kulturális szerkezet nem barátságos a közösségünkben. A könyvterjesztésen belül monopóliumok érvényesülnek, a kultúra szerepe a sajtóban visszaesett a mindenféle más tartalmak javára.

Fotó: Horváth Zsolt

Orcsik Roland a kortárs irodalom fenntartásának és népszerűsítésének a jövőjét egyfaja alternatív hálózat, alternatív közösség kiépítésében látja, és ennek kapcsán elmesélte, hogy Egyiptomban járva találkozott egy, az Egyesült Államok Florida államában élő költővel, aki tagja egy ilyen alternatív közösségnek, és Orcsik kérdezgette őt e közösség működéséről. Az amerikai költő elmesélte neki, hogy van egy közös alap, amibe pénzt raknak bele, és abból tartják a rendezvényeiket és ebből adják ki a könyveiket.

– Előfizetéses alapon van egy közösen létrehozott tőkéjük, amit nem a piacon használnak fel, hanem a tevékenységükre költik el – mesélte, és hozzáfűzte, hogy ez a közösségük számára fontos.

Orcsik ezt követően az alkotásoknak az ingyenes közzététele kapcsán megjegyezte, hogy az internetnek nagy szerepe van ebben. Ő problematikusnak tartja azt, hogy mindenki azt hiszi, hogy irodalommal bárki tud foglalkozni és ezt ingyen lehet csinálni. Hogy ezért nem jár pénz. Márpedig ha nincs pénz, akkor nem lehet könyvet sem kiadni.

– Persze rossz verset nem lehet eléggé nem megvásárolni, a jó verset pedig nem lehet eléggé megfizetni, de az, hogy egy közösség az amerikai példához hasonlóan fenntartja önmagát, az szervezés kérdése.

– Az lenne az ideális, ha nemcsak panaszkodnánk, hanem ezt az energiát átfordítanánk kreativitásba, ennek megszervezésébe  – jegyezte meg Orcsik.

Bíró Tímea a beszélgetés folytatásában kiemelte, hogy szerinte Vajdaságban is szükség lenne egy olyan személyre, aki csak irodalomszervezéssel foglalkozik, ez jelentősen megkönnyítené a könyvkiadók munkáját. 

Beszédes István ennek kapcsán megállapította, a legfontosabb, hogy a vajdasági magyar irodalmároknak nincs szakmai szerveződése. Kisérletek ugyan voltak a megalapítására, de nem tudták megcsinálni, mivel már a kezdet-kezdetén összevesztek valamin.

– A legegyszerűbb szakszervezeti működéssel régen megcsinálhattuk volna, és lenne egy közös érdekképviseletünk, de attól függetlenül terjeszthetne is – jegyezte meg a zentai költő, a zEtna internetes folyóirat és Könyvkiadó vezetője, s egyben hozzáfűzte, hogy a szervezet által tárgyalni lehetne hasonló nemzetközi szervezetekkel, lehetnének nemzetközi ösztöndíjak stb. – hangsúlyozta ki Beszédes.