2024. április 19., péntek

Az álom és a valóság mámorában

Újabb drámát mutattak be a Zentai Magyar Kamaraszínházban

Szombat este a Zentai Magyar Kamaraszínházban, Matei Visniec: A pandamedvék története, amiként azt a szaxofonos meséli el, akinek egyik barátnője Frankfurtban lakik című drámáját mutatták be. A valóság és az álom közötti vékony vonalon táncolva egy mámoros estén, egy férfi és egy nő kapcsolatát követhetjük végig a nézőtérről. A rendező, Dévai Zoltán szerint színészileg nagyon szép lehetőségek rejlenek a darabban, és ilyen jellegű szöveggel már rég foglalkoztak. A kétszereplős dráma színészei Verebes Judit és Szilágyi Áron.

A dráma szereplőit Verebes Judit és Szilágyi Áron testesítik meg a színpadon (Fotó: Gergely József))

A dráma szereplőit Verebes Judit és Szilágyi Áron testesítik meg a színpadon (Fotó: Gergely József))

– Próbáltam egy nő lenni, valamilyen nő lenni, valakinek valamilyen nő lenni. Egy vágyott nőalak. Ez ebben az esetben a Michelle-t játszó férfinak a vágyott társa. Az előadás nehézségét abban láttam, hogy valahol minden mindennel összefügg, ezért maga a történet értelmezése volt a legfontosabb, hiszen ez lelkiekben sem túl könnyű. Azonban úgy vélem, érdemes elgondolkodni az előadás láttán az élet valódi értelmén –  emelte ki Verebes Judit, aki szerint egy igazán jó próbafolyamaton vannak túl.

– A férfi, mondhatjuk, hogy egy magába zárkózott lény, aki próbál kitörni ebből a kalitkából, melyhez a nőtől kér segítséget. E kilenc éjszaka alatt a nő igyekszik megtanítani a férfit bizonyos dolgokra, ezáltal jobbra, balra terelni őt. A nő egy segítő angyalként érkezik a férfi életébe – mesélte Szilágyi Áron, aki úgy véli, egy kétszereplős előadás teljesen más energiákat mozgat meg bennük, színészekben is.

A rendező elmondta: amikor kiderült, az idei évadban néhányuknak lesz egy kis szabadideje, ekkor fogalmazódott meg bennük a több szempontból is jó döntésnek bizonyult dráma ötlete.

– Eleve egy kétszemélyes drámában gondolkodtunk, ami adott is volt ezzel a darabbal. Visniecnél az az érdekes, hogy vannak megjelenő tárgyak, mint a kalitka, az alma vagy épp a fények, amelyek nem konkrét jelentéssel bíró szimbólumok, hanem az olvasó és a néző képzeletére bízza a szerző a jelentésüket. A technikai megoldásokkal sokat kísérleteztünk, és végül a látható megoldásokra jutottunk, én nagyon örülök, ha ez a nézőtérről is élvezhetővé vált – hallottuk a rendezőtől.