2022. december 1., csütörtök

Ördögi körben

Panaszkodnak az emberek, hogy minden drágul. Valóban, ha nem is mindenért, de számos árufajtáért és szolgáltatásért a korábbinál többet kell fizetni. Megjelent az infláció, mely többnyire „importból ered”. A sok szempontból ellentmondásos világgazdasági környezetben pedig további olyan folyamatok várhatók, melyek bizonytalanságot váltanak ki, ami aztán egészen biztosan kedvezőtlenül hat majd a gazdasági folyamatokra. A GDP-növekedés lassulása és az infláció növekedése olyan trendet gerjeszt, ami a stagfláció állapotához vezethet. A költségvetési hiány és a fizetési mérleg deficitjének növekedése sem zárható ki. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a hazai gazdaság a körülményekhez képest még mindig viszonylag jól teljesít.

A globális folyamatok hatása alól azonban nem vonhatja ki magát Szerbia sem. A külső hatások tompítására és a gazdaság ellenálló képességének javítására további lehetőségek is vannak, de sajnos a mozgástér beszűkülése várható. Lesz dolga bőven az új kormánynak. Állami beruházásokon keresztül a kínálati oldal megerősítése csak akkor jöhet számításba, ha nem lesznek komolyabb gondok az energiahordozókkal. Az új piacok és az alternatív energiaforrások folyamatos keresése, illetve a beszállító országok körének diverzifikálása elengedhetetlen.

Az infláció elleni harcban a probléma gyökere sajnos tartósnak ígérkezik. Az árak közvetlen befolyásolásával ideig-óráig ki lehet védeni a hatásokat, mérsékelni a pénzromlás ütemét. Ez a tüneti kezelés azonban nem fogja tartósan megoldani a felmerülő problémákat. Az infláció Szerbiában tovább emelkedett, így áprilisra elérte a 9,6 százalékot, éves szinten. Ezt látják sokan a legnagyobb veszélynek a gazdasági növekedésre nézve is. Gazdasági kapcsolataink zöme az uniós tagállamokhoz köt bennünket. A háború kitörése előtt az uniós gazdasági kilátások kedvezőek voltak. A prognózisok hosszan tartó és erőteljes bővülést jeleztek. Alig heverte ki az EU a koronavírus-világjárvány gazdasági hatásait, máris új kihívásokat hozott az Ukrajna elleni orosz invázió.

EGYRE FESZESEBB A MUNKAERŐPIAC

Az általános munkaerőpiaci helyzet is hozzájárulhat az infláció növekedéséhez. Tulajdonképpen az egyéni munkavállalók szintjéről első látásra kedvezőnek látszó helyzet is gerjesztheti az inflációt. Amikor ugyanis feszes a munkaerőpiac, az emberek magasabb béreket tudnak kiharcolni, könnyebben tudnak munkahelyet  változtatni. Egyensúlyi szempontból ugyanakkor ez is gerjeszti az inflációt, és paradox módon a növekvő infláció végül felemészti a béremelkedést is. Ördögi kör kialakulása veszi kezdetét. A munkaerőhiányos helyzet több szektorban is bérversenyt vált ki, ami szíthatja az inflációt. A csaknem teljes foglalkoztatottság pedig – annak ellenére, hogy igen jól hangzik bizonyos szövegkörnyezetben – a növekedési fázis végét is jelezheti.

Több ágazatban tapasztalható, hogy egyre erősebb a munkaerőhiány és a bérverseny. A folyamat a pandémiás időszak előtt is jellemző volt. Ilyen szempontból most visszatértünk a normálisnak nem nevezhető normalitáshoz – szintén paradox módon. A foglalkoztatási rátában – területi összehasonlításban – érdemi különbségek vannak. A munkaerőre azonban országon belül nem igazán jellemző a mobilitás. A vajdaságiak például a kecsegtető dél-szerbiai vagy nyugat európai ajánlatok és lehetőségek közül valószínűleg még mindig inkább az utóbbit választják. Mindez a döntéshozók mozgásterét is jelentősen csökkentheti.

RÉGI ÉS ÚJ GONDOK NYOMÁN

A régi-új kormány határán vagyunk. A régiek sikereit, de a megoldatlan problémákat is megörökli az új kormány. A világgazdasági helyzet sokban hasonlít az 1970-es évekére. Energiaválság és pénzügyi rendszerváltozás is volt abban az időszakban. De a világ most is sodródik egy másik hidegháború felé. A problémák súlyos pénzügyi válsághoz is vezethetnek. Sokasodnak a viharfelhők a világgazdaságban. Ilyen helyzetben kell majd az országot kormányozni, miközben számos politikai kihívásra is meg kell találni a helyes, vagy legalábbis a kevésbé „helytelen” választ. A kihívásokra úgy is lehet tekinteni mint lehetőségre. A történelmi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a válságokban lehet felzárkózni. A hazai turizmus esete is ezt bizonyítja. A járványhelyzet, majd a bizonytalan világpolitikai helyzet teremtette meg a lehetőséget, amit azonban ki is kellett használni. Az idegenforgalmi ágazat azonban összességében élni tudott a lehetőséggel, és sikerült növekedést produkálni. Más ágazatokban hirtelen jött lehetősségek vannak kialakulóban, és elsősorban a cégvezetőktől függ, hogy mennyire tudnak élni a feltáruló lehetőségekkel. Ugyanakkor ha a kormányzat felismeri a lehetőségeket, meglátja azokat az érzékeny pontokat, melyek esetében kormányzati intézkedésekkel segíteni lehet, akkor jó eredményeket is elérhetünk.