2022. június 29., szerda

A jövő megalapozásáért

A dusanovói Budemac házaspár két családi vállalkozást is vezet

Ha nincsenek saját céljaid, arra vagy kárhoztatva, hogy annak dolgozz, akinek vannak. Ez volt az a gondolat, ami arra buzdította a zentaörsi (dusanovói) Budemac házaspárt, hogy magánvállalkozásba kezdjen. Nem tétlenkedtek, és nem is egyet, hanem szinte egy időben kettőt indítottak, melyek kiegészítik egymást és önállóan is működni tudnak. A Prosperitati Alapítvány start up pályázatán nyertes cégekről, a családi élet és a vállalkozói létforma összeegyeztetéséről, valamint további terveikről beszélgettünk Budemac Harival és Szanellával.

Újdonság a vállalkozói lét vagy volt erre példa a családban?

Hari: – A csaláunkban már van magánvállalkozó, a feleségem szülei Csantavéren vezetnek egy üzletet, de számunkra teljesen új az, hogy magánvállalkozók lettünk. Nem is hiszem, hogy eljutottunk volna odáig, hogy magánvállalkozók legyünk, ha pár évvel ezelőtt nem találkozunk azzal a gondolattal, miszerint ha nincsenek saját céljaid, arra vagy kárhoztatva, hogy annak dolgozz, akinek vannak. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem azt a céget, ahol több mint tíz éve vagyok alkalmazásban. Egyszerűen jött egy olyan érzés, hogy mi is valami maradandót teremtsünk, a vállalkozói létforma pedig nagyon jó ehhez.

Családi rendezvényekre adják bérbe a légvárakat (Fotó: Dér Dianna)

Miért épp pálinkafőzés és légvárbérbeadás?

Hari: – Egyik évben volt egy nagyobb mennyiségű pálinkafőzésünk. Általában a családnak én szoktam ezt rendezni, és akkor egy öt tonna körüli mennyiség jött össze. Nem voltam elégedett a minőséggel és a végtermék mennyiségével. Haragudtam magamra, hogy akkor másra bíztam a pálinka kifőzését, amit számon sem tudtam kérni és ezt a feleségemnek is elmondtam, aki azt tanácsolta, ha azt gondolom, én jobban készítettem volna el, és jobban értek hozzá, akkor miért nem csinálok egy pálinkafőző üzemet. Ekkor fogalmazódott meg a Budlinka pálinkalepárló gondolata, másnapra pedig már felvázoltam egy tervet a telepítésről, és a kapacitást is felmértük. A Zsebi Kids gyermek légvárbérlő vállalkozás mostohagyerekként indult, de később azt is nagyon megszerettük. Az volt vele a tervünk, hogyha megjelenünk a légvárakkal a rendezvényeken, akkor azokon a saját pálinkánkat tudjuk majd hirdetni és kínálni. Ez be is jött, de emellett a Zsebi Kids is képes önállóan fennmaradni.

Budemac Szanella (Fotó: Molnár Edvárd)

Mit lehet tudni a Budlinka pálinkáról?

Hari: – Bérfőzde vagyunk, a hivatalos regisztráció alapján másoknak tudunk pálinkát előállítani, a jövőben pedig kereskedelmi főzdévé szeretnénk alakulni, és csak a saját termékeinket állítanánk elő. A csomagolás ennek az elképzelésnek a kezdő fázisa és itt már meghatároztuk, hogy milyen legyen a saját brandünk. A dizájnon látható, hogy a magyar motívumvilággal játszottunk, viszont szerb nyelvű deklarációban gondolkodunk. Szlogenünk az Egy csepp Vajdaság, amit mindenképp magyarul szeretnénk kiírni rajta. Nagyon jó helyzetben vagyunk, mert egyben a magyar és a szerbiai vásárlók felé is biztosítani tudjuk a termékeinket. Voltunk már megmérettetésen is a pálinkáinkkal, és az első nemzetközi versenyen egy bronzot hoztunk el az almával és egy ezüstöt kaptunk a körtére. Ezt az első lépést nehezen tudtuk megtenni, mert a saját környezetünktől mindig jó visszajelzést kaptunk, de el kellett menni és megmérettetni magunkat külső szakemberekkel, akik érzelmektől függetlenül mondták el a véleményüket az italokról. Az eredmény szerint jó irányba haladunk és jó a gondolatmenetünk. Egylépcsős lepárlással készül a pálinka, amikor betöltjük a cefrét, akkor nem vodkát, hanem pálinkát kapunk. A rendszer sajátossága maga a technológia, hisz az saját tervezésű. Automatizáltunk, a rendszer minden része átmosható, ami azért fontos, mert nálunk gyakori a kultúraváltás. Mindent betonba helyeztünk, és lépéseket tettünk, hogy megfeleljünk a HACCP rendszernek.

Olykor a lányok is kiveszik a részüket a munkából (Fotó: Molnár Edvárd)

A Zsebi Kids milyen szolgáltatást nyújt?

Hari: – Ez a vállalkozás kifejezetten a Budlinka előfutáraként jött létre, viszont később bebizonyosodott, hogy van rá igény. Nem feltétlenül jó ennek a gazdasági háttere, hisz csak egy rövid időszakban szállíthatjuk ki a légvárakat. Minimális nyereséget lehet éves szinten megvalósítani belőle, hisz nyáron is főként hétvégente állítjuk fel a rendezvényeken. Ha állandó marketingstratégiaként tekintek rá, akkor már nem olyan rossz a helyzet.

Konferenicák, fogadások és bulik helyszíne lesz (Fotó: Molnár Edvárd)

Szanella: – Négy légvárunk van, különböző méretben. Azon voltunk, hogy semleges színekben legyenek, tehát ne legyen se lányos se fiús azért, hogy minél több helyre elvihessük őket. Kifejezetten gyermekek számára kialakított légvárakról van szó. Születésnapokra, esküvőkre visszük ki őket, és igazából nincs is olyan szabadtéri családi rendezvény, amire ne lehetne őket megrendelni. Zárt térben csak tornatermekben vagy nagyobb helyiségekben lehet őket felállítani. Vásárokra nem visszük őket, mert akkor az elvenné az egész hétvégénket. Rendelésre kivisszük őket reggel, délután pedig visszaszállítjuk az adott helyszínről.

Kinek mi a feladata a vállalkozásokban?

Szanella: – Mindkettőben egyformán részt veszünk. A légváraknál és a pálinkafőzésnél is aktívan részt veszek a munkákban. A gyümölcsfeldolgozástól kezdve, a pálinkafőzésig mindent csinálok,Hari pedig a beszerzéssel és a rendeléssel foglalkozik. A légvárakat is ketten visszük ki a rendezvényekre. A család többi tagja is gyakran besegít nekünk.

A saját tervezésű lepárlóüzem (Fotó: Molnár Edvárd)

Hari: – Kezdő vállalkozásokról van szó, amiben a tőkét még felemészti azoknak a gondolatoknak a megvalósítása, amik a cég fejlődése szempontjából pattannak ki a fejünkből. Egyelőre nincs arra keret, hogy másokat foglalkoztassunk, így a családot hívjuk segítségül, mi osztjuk ezt be egymás közt. Nem titkolt célunk, hogy a jövőben kivonjuk magunkat a fizikai munka alól, és inkább csak a lebonyolításnál tevékenykedjünk, fizetett munkaerő segítségével.

Mindez a családi ház tájékán zajlik. Hogyan sikerül összeegyeztetni, illetve különválasztani a magánéletet és a munkát?

Hari: – Nagy a tempó, Szanella gyakran mondja, hogy húzzuk be egy kicsit a kéziféket, és nyilván nem az a célunk, hogy látástól vakulásig dolgozzunk, viszont úgy érzem, hogy a fejlődésnek ez az ára. Mivel az udvarunkban vannak a vállalkozások, így mindig eszünkbe jut valami újdonság. Elszakadni nem lehet tőle teljesen. Ugyanakkor pont emiatt tudjuk jól elkülöníteni a kettőt, mert tudjuk, mennyire vékony jégen táncolunk. Vannak olyanok, akik sokkal kevesebbet vannak együtt a családjukkal. Ami plusz löketet ad, azok a gyerekeink, akiknek példát szeretnénk mutatni, és itt biztos jövőt teremteni, hogy erősnek érezzék a vállalkozásokat, és ha esetleg megfordulna a fejükben, ne menjenek el külföldre dolgozni.

Szanella: – A gyümölcsfeldolgozásnál legtöbbször a gyerekek is ott vannak és kiveszik a részüket a munkából. Gyümölcsöt pakolnak, mosnak. Itt vannak a nagymamák, akik sokat segítenek, és ha kell, mindig tudunk rájuk számítani. A legnagyobb hajtás általában nyáron van, és akkor hétvégente sokat vigyáznak rájuk.

Budemac Hari (Fotó: Molnár Edvárd)

Milyen tapasztalatokkal gazdagodott a Prosperitati Alapítvány mentorprogramján?

Hari: – Nem az volt elsősorban a célom a mentorprogramra való jelentkezéssel, hogy pénzösszeget nyerjek, hanem hogy részt vegyek az általuk nyújtott képzési időszakban. Ez volt az igazán nagy haszon. Én gépészmérnök vagyok, a feleségem pedig művészeti ágazatban aktív, és egyikünknek sem volt ismeretünk a könyvvitelben. A képzés után megtudtuk, milyen cégformában kell dolgoznunk, hogy milyen ellenőrzésekre számíthatunk, milyen büntetéseket kaphatunk, illetve hogyan árazzuk a termékeket, hogy pozitív legyen a végeredmény. Mindkét vállalkozás nyertes volt a pályázaton, ami nagyon nagy segítség volt, a keretösszeget pedig eszközbeszerzésre fordítottuk. Öt év sem lett volna elég ahhoz, hogy önállóan teremtsük meg azt, amit a Prosperitati segítségével kaptunk. Fontos volt olyan szakemberekkel beszélni, akik évek óta a vállalkozói létformában vannak és erre itt volt lehetőségünk. Színes előadásokon vettem részt és egy intenzíven bővülő kapcsolati hálózatot építhettem ki. Értékes tanácsokkal és információkkal láttak el, amelyeknek segítségével elkerülhetjük a hibákat. Megismerkedtem más fiatal vállalkozókkal, akik hasonló problémákkal küzdöttek, úgy bontogatják a szárnyaikat, mint mi. Méhes Béla, a Vajdasági Fiatal Vállalkozók Egyesülete elnökének, a Sila láncgyár igazgatójának egyik mentoráltja voltam. Először nem értettem, miért kerültem pont hozzá, de kiderült, hogy borászattal és pálinkafőzéssel is foglalkozik, és sok más közös kapcsolódási pontunk is volt.

Szilva, alma, birs

Mik a további tervek?

Hari: – Amellett, hogy kereskedelmi pálinkafőzdévé szeretnénk átalakulni, egy rekreációs központot is létre akarunk hozni Dusanovón, ahol a saját termékeinket is értékesíthetjük, illetve más szolgáltatást is nyújthatnánk. Egy turisztikai állomásról van szó, ahol külföldi turisták is megszállhatnak. Ezt összefonva a falusi turizmussal, a helyi kézműves termékeket, pálinkát, sajtot, felvágottat árusítanánk, konferenciákat vagy más jellegű bulikat szerveznénk. Az udvarunk melletti területet tavaly vettük meg és azon kezdtünk építkezni. Felvettük a kapcsolatot egy magyarországi turisztikai irodával és velük egyeztetve fogadjuk majd a vendégeket. Több csomagban gondolkodunk, mely szerint lesznek 1–2 órás programjaink, illetve több naposak is. Az udvarban egy kis tavacska kap majd helyet, pár díszállattal és lugast is kialakítunk. Hosszú távú célunk, hogy a falut és a közösséget erősítsük. Szeretnénk, ha az emberek hinnének a falusi életvitelben és látnának ebben fantáziát. Arra bíztatom a környezetemet, és mindenkit, hogy ne adja fel az álmait és merjen nagyban gondolkodni, hisz van néhány olyan vállalat a közelünkben, amelyek így tettek, és ők is először csak a gondolat szintjén vázolták fel az elképzeléseiket.