2022. december 9., péntek

Versenyben maradási kényszer

A versenyképesség gyakran használt, ezért is ismerősen hangzó szó. Ugyanakkor szakmailag több okból is nehezen értelmezhető fogalom. A mérésére használt módszertan sem tökéletes, ezért vitatható. Nehéz meghatározni, hogy vállalati, nemzetgazdasági, vagy akár egyéni szinten milyen (verseny) képesség elérése lehet a közjó érdekében is indokolt cél. A siker érdekében hosszú és rövid távon versenyképessé kell válniuk a cégeknek és a nemzeteknek egyaránt. Ennek meg kel nyilvánulni a válságálló képességben, a rugalmasságban, a költséghatékonyságban és sok más téren.

Ha mindenképpen definíciót is szeretnék idézni, akkor azt mondhatjuk, „a versenyképesség egy nemzet esetében azt méri, hogy szabad kereskedelem és tisztességes verseny mellett milyen mértékben képes a világpiacon keresett termékeket és szolgáltatásokat úgy előállítani, hogy közben a lakosság életszínvonalát és életminőségét is folyamatosan javítani tudja”. A leírás az OECD-től származik és még 1992-ben közzétették. A versenyképességet úgy is definiálhatjuk azonban, hogy kiválasztjuk azokat a területeket, melyekben jobban teljesítünk másoknál. A GDP, a nemzeti össztermék alakulása is sokat megmutat a versenyképességből, de azt egy időszak teljesítményének alakulásán kívül sok minden befolyásolja még. A természeti adottságok, ásványkincsek mellett ma már a humántőke a legfontosabb versenyképességi tényező.

TUDÁS HATALOM

Vannak ma már olyan vélemények is, mi szerint a vállalatok versenyeznek, a nemzetek viszont nem. Ezt sokféle szempontból lehet vizsgálni. A versenyképességet egyszerre nemzeti, vállalati és egyéni szinten is lehet értelmezni. A szintek pedig természetesen egymással is kölcsönhatásban vannak. Nemzeti szinten a versenyképességet a gazdaságpolitika, illetve annak az üzleti környezetet befolyásoló szerepe határozza meg. A vállalati versenyképesség attól függ, hogy milyen minőségű árut és szolgáltatásokat képesek felkínálni, és mekkora haszonnal tudják azt értékesíteni. A vállalati versenyképességre azonban az állam által megteremtett üzleti környezet meghatározó hatással bír.

A vállalatok versenyképessége a létrehozott munkahelyek számán, azok minőségén, a kifizetett béreken, a befizetett adókon és járulékokon keresztül hat a nemzet versenyképességre.

Az egyéni versenyképességet viszont elsősorban az egyének tudásszintjével, egészségi állapotával, munkabírásával mérhetjük. Ez viszont fontos tényezője a vállalatok versenyképességének is.

A HOZZÁADOTT ÉRTÉK

A korábban említett OECD definíció szerint a versenyképesség feltétele, hogy egy ország képes legyen jól eladható termékekkel és szolgáltatásokkal megjelenni a világpiacon. Ez is sokféleképpen értelmezhető azonban. Vajon nagy mennyiségű nyersanyag, vagy gabonaféle jó áron történő értékesítése menyire jelent rövid és hosszú távon versenyképességet. Többféle szempontból vizsgálhatjuk a sikeres világpiaci megjelenés kérdéskörét.

Amikor ugyanis úgymond javul a cserearány, az azt jelenti, hogy értékesebb, jobb minőségű és nagyobb hozzáadott értéket tartalmazó termékeket és szolgáltatásokat tudunk jó áron eladni. Ha egy nemzetgazdaság több tudást, innovációt állít elő, mint amennyit megvásárolni kényszerül, az növeli a versenyképességét. Nem mindegy ugyanis, hogy az export szerkezetében mennyi a helyben hozzáadott érték. Az adott országban előállított termékeknek és szolgáltatásoknak importtartalma is lehet, általában van is.

A globális értékláncok uralják ugyanis ma már a világpiacot. Ennek egyik jellemzője a termelési folyamat szakaszokra bontása, az egyes szakaszok pedig különböző országokba telepíthetőek.

A nagyobb hozzáadott érték előállítása gyakran az értéklánc elején és végén, azaz a kutatás-fejlesztésnél, tervezésnél, valamint a gyártás után az értékesítésnél és az eladás utáni szolgáltatásoknál valósul meg. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy egy adott nemzetgazdaságban a teljes értéklánc mely szakaszai vannak képviselve. Amennyiben az összeszerelés a domináns, az a versenyképesség javítását is korlátok közé szorítja.

A versenyképesség javítása reformokkal és beruházásokkal érhető el. Olyanokkal, melyek erősítik a gazdaság kohézióját. A külkereskedelmi kapcsolatok bővülése a technológia fejlődésével együtt, egyben növelik az országok egymásrautaltságát is azonban. Ma már régiók, térségek, országcsoportok, nemzetgazdaságok versenyéről beszélhetünk. A versenyt meghatározó tényezők azonban folyamatos változásban vannak. A versenyelőnyt ma már sok esetben nem a korábban hagyományosnak tekintett tényezők jelentik. Felértékelődik a tudomány szerepe. Érdekes azonban megemlíteni, hogy Paul Krugman, a gazdasági földrajz egyik legjelentősebb teoretikusa szerint az országok versenyképességét nem lehet összehasonlítani. Az egyes országokban termelt javak jelentős része ugyanis nem jut el a nemzetközi kereskedelembe.