2022. július 4., hétfő

MagyarZó Pistike messéi

Ahelyett, hogy élveznék a hirtelen jött májusi hőséget, a zősök a héten ismét a két kedvenc témájukat boncolgatták: az aktuális politikai helyzetről és az én jövőmről diskuráltak.

– Zerencsénkre, Tegyula, elmaradt a Putyin eget rengető bejelentése – mondá megkönnyebbülve amama. – Hetekig riogatott a sajtó, hogy a győzelem napján a zorosz elnök káo hadat üzen majd a Nyugatnak.

– Meggondolta magát – trollkoda az öreg. – Biztos eljutott hozzá a hír, miszerint a Vučko néhány nappal korábban közölte, javasolni fogja, hogy a fiúk részére kilencven napos időszakra állítsák vissza a kötelező sorkatonai szolgálatot Zerbiában.

– Az elvárások szerint ez azt jelenti, hogy a Pistiből már rendes férfi lesz? – agyala a muter. – Nem olyan anyámasszonykatonája, mint amilyenek ezek a mai cicanacis selyemfiúk.

– Rég rossz, Tematild, ha katonának kell menni, hogy valakiből férfi legyen, mert a családi házban, az iskolában és úgy általában a társadalomban nem válik azzá – jegyzé meg atata. – Bármennyire is hihetetlenül hangzik egyeseknek, vannak férfiak, akik nem voltak katonák, és mégis meg tudják vetni az ágyat, össze tudják hajtogatni a gúnyájukat, sőt még a bableves ízét is ismerik!

– Most mindenki felkapta ezt a témát, pedig ki tudja, lesz-e belőle valami – legyinte az éppen betoppanó Zacsek. – Ez egyelőre csak a Vučko javaslata, és nem végérvényes döntés.

– Én eddig azt hittem, a kettő egy és ugyanaz – értetlenkede az öreglány.

– No de hogy lehet valakiből kilencven nap alatt például tankost kiképezni? – spekulála a fater. – Autót sem lehet ennyi idő alatt tisztességesen megtanulni vezetni.

– Engem az érdekel igazából, vajon mennyibe kerülne nekünk ez a sorkatonásdi – vakará a fejét a Zacsek.

– Én meg arra vagyok kíváncsi – árulá el atata –, vannak-e kompjúterek a kaszárnyákban, és a bakáknak zabad-e majd használniuk a zokostelót? Egyáltalán van Wi-Fi a laktanyákban?

Bevallom, irtó meglepődtem azon, hogy a faterban felmerült ez a kérdés. Hát létezik még olyan hely a világon, ahol nincs Wi-Fi?! Meg is kérdeztem tőle, hogy anno ők egy éven át mivel töltötték a zidőt bakaságuk alatt.

– Jobb, ha nem tudod, Tepisti – válaszola sejtelmesen az öreg. – Annyit nyugodtan kijelenthetek, hogy tevékenységünk zöme uopste nem volt férfias dolog.

– Egyenként szedegettük a csikkeket az udvaron – élcelőde a Zacsek. – Nem tudom, most egyáltalán engedélyezett-e a bagózás a katonai létesítményekben.

– Nekem az sem világos, miért csak a fiúknak lenne kötelező a katonalét?! Tudtommal már nők is szolgálnak – merenge atata. – Van ez a nagy nemi egyenlősdi, ám még nem futottam bele olyan hírbe, hogy bárki is szóvá tette volna, hogy a lányokat miért diszkriminálnák ezen a téren?!

– Megmondom én magának, zomzéd, miért van ez így – bölcselkede a Zacsek. – Nemrég rábukkantam egy régi viccre. Egy belegrádi szatirikus lapban jelent meg 1942-ben, tehát kerek nyolcvan esztendeje, minden benne van!

Ezzel elmesséle az ominózus viccet.

– Miért nem mennek a nők katonának?

– Azért, mert havonta változtatni szeretnének az egyenruhán.

– Lassan már bevezetik a sorkatonaságot, a leendő kormány összetételéről pedig még mindig semmi konkrét hír – válta témát amama.

– Nyomás van, Tematild – ada magyarázatot a kialakult helyzetre a fater. – Minden irányból mindenki nyomást gyakorol Zerbiára! Azért, hogy vezessen be zankciókat a ruszkiknak, azért, hogy ne vezessen be, azért hogy ismerje el Kozovó függetlenségét, és ki tudja mi minden miatt még.

– Zegény Vučkónak nehéz lehet, nem sokáig manőverezhet még Kelet és Nyugat között – csipkelőde a Zacsek. – Tévébeszédében egyszerre fedezte fel a langyos vizet meg a spanyolviaszt, mondván, hogy sem Oroszországot, sem a Nyugatot különösebben nem foglalkoztatja Zerbia, hanem csak a saját érdekeik vezérlik őket.

– Jaj, csak nehogy az euróvíziós dalfesztivál döntőjében a zerb zsűri tagjaira is politikai nyomást gyakoroljanak – hüledeze a muter –, hogy melyik ország képviselőjére kell sok pontot adni, s melyikére keveset.

– Láttátok, a cukin flúgos Konstrakta addig mosogatta kicsi kacsóit pléhlavórkájában, hogy végül bejutott a nagy fináléba – dörzsölé a tenyerét az öreg.

– A közönségnek is tetszett a dal – kuncoga a Zacsek –, a latin részeket együtt énekelte az énekesnővel. Ilyen még nem volt a dalfesztivál történetében, hogy valaki latinul nótázgatott volna. Biztos ilyen lehetett anno a római arénában is a hangulat!

– Úgy tűnik, hogy az egészséges művésznő meghódította Európát – szögezé le amama.

– Ez erős segítség lehet a Vučkónak is, hogy kitartson a zeurópai úton – bólogata atata. – Hangsúlyozta is a néphez szóló megnyilvánulásában, hogy Zerbia a zeurópai úton halad tovább, annak ellenére, hogy a legutóbbi közvélemény-kutatás szerint a lakosság többsége az EU-csatlakozás ellen van.

– A honi ruszofileknek nyilván nem tetszik a „testvér” ócsárlása az európaiak részéről – állapítá meg a Zacsek.

– Ahogy elnézem a híreket – sóhajta az öreglány –, egyre inkább úgy tűnik, hogy ennek a zorosz–ukrán csihipuhinak csak vesztesei lesznek.

– Meg megihletődöttjei – fűzé hozzá a fater. – Olvasom, az észak-koreai diktátor, a dundi Kim Dzsongun azon töpreng, hogy ő is a putyini útra tér, nehogy lemaradjon, zegény.

– Halkan jegyzem meg, zomzédasszony – így a Zacsek –, hogy a világ búzatartalékának a fele jelenleg Kínában van. Ők nem zankcióznak, hanem gazdálkodnak és kereskednek.

– Meg építik a gumigyárat a bánáti szántóföldeken – dünnyöge az öreg.

– Nem kell izgulnod, Tegyula – csitítá atatát a muter –, aszonta a gazdasági kamara elnöke, hogy Zerbiában nem lesz éhség, az alapélelmiszerekből elegendő tartalékkal rendelkezünk.

– Még zép! – hörtyene fel a fater. – Annak idején úgy tanították velünk, hogy a picinyke Vajdaság egész Európát etetni tudná, hát akkor Zerbiát tán csak sikerülni fog!

– Ne gurblizd fel az idegeidet, Tegyula – ripakoda rá az öregre amama. – Gondolj csak arra, hogy a Kis Szinisa azt ígérte nemrég, hogy négy év múlva ezer euró lesz Zerbiában az átlagbér. Tudod, az 500-at is megígérték, és már túl is teljesítették!

– Ez mind zép és jó, Tematild, de azért nem árt néha egy kicsit e fantasztikus számadatok mögé nézni – csóválá a fejét a fater. – A napokban kezembe jutott egy statisztikai táblázat, miszerint 2011-ben Romániában 346, Bulgáriában 353, nálunk pedig 384 euró volt az átlagbér, s igaz, hogy tíz év alatt Zerbiában 550 euróra növekedett, a bolgárok azonban már 650, a románok pedig 721 eurós átlagkeresettel rendelkeztek 2021-ben!

– Azt akarja ezzel sugallni, zomzéd, hogy az Aranykor nem is volt annyira aranyos, mint ahogy azt nekünk állítják? – kérdé a Zacsek.

– Nem tudom, hogy létezett-e Aranykor, s ha igen, mikor és milyen formában – töprenge atata –, de ahogy elnézem a drágulásokat – élelmiszer, üzemanyag, ingatlan, szolgáltatások, lakbér, és ez még korántsem minden, mert az a gyanúm, hogy hamarosan a záram és a gáz is sorra kerül –, attól tartok, hogy ha volt is Aranykor, mára biztos véget ért.

Pistike, macinacis egyenruhában énekelgető européer