2024. március 29., péntek

Postai identitásrablók

A sovány, lenszőke Postáskisasszony átvette a befizetési utalványt, fürge ujjakkal begépelte a számítógépbe az adatokat, majd a hitelesített példányt K-európai Úr felé nyújtotta, de az utolsó pillanatban még eszébe juthatott valami.

– Tudja, ezt a betűt így kell írni! – és golyóstollával K-európai Úr nevének kezdőbetűjében egy suhintással áthúzta az S-t, az árván maradt C-re pedig a diakritikus jelek egyikét, népiesen kvačicát, balkániasabb nevén šajkačát biggyesztett.

– Hogy képzeli? – tiltakozott K-európai Úr. – Hogy merészeli megváltoztatni a nevemet?!

– Ez itt Szerbia – jött a szokásos, nem túl meggyőző válasz. – Itt így kell írni a Č-t.

– Az én nevemben ez a betű nem szerepel. Tessék, itt a Szerb Köztársaság által kiadott személyi igazolványom – tolta Postáskisasszony orra alá a cirill (nagyobb) betűs szerb és latin (apróbb) betűs angol dokumentumot, rajta K-európai Úr hibátlanul írt magyar nevével.

Postáskisasszony (némi kétellyel a hangjában):

– Hát, nem tudom, de nekünk azt mondták, az ilyen betűket át kell írnunk.

Mondták neki… Kik mondhatták? Vagy utasították? A felettesei? – morfondírozott K-európai Úr.

Közben Postáskisasszony fogta a tollat, és korrigálta az illetéktelen belejavítást.

K-európai Úr összekaparta a visszajáró aprót, gondosan eltette a befizetési utalványt (a javításokkal).

Hátha jó lesz még valamire.